Részletes beszámolóban mesélt lapunknak a Merkbau munkatársa arról, milyen szakmai kihívásokkal és váratlan helyzetekkel járt a 150 éves Nádasdy Kastély szerkezetének renoválása Nádasdladányban.
Izgalmas szakmai kihívások, váratlan helyzetek – ezekkel lehetne jellemezni leginkább a Fejér megyei Nádasdy Kastély csaknem két és fél évig tartó felújítási projektjét. Molnár Gábor, a Merkbau Építőipari Zrt. projektvezetője kivitelezői szemszögből számolt be lapunknak arról, milyen feladatokkal néztek szembe, amíg a nádasdladányi projektet sikeresen lezárhatták.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az augusztus óta újra látogatható, csaknem 150 éve épült történelmi helyszín egy jelentős fejlesztéssorozat részeként született újjá. A projekt a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében 1,723 milliárd forint uniós és 212 millió forint hazai forrás felhasználásával, 1,935 milliárdból jött létre.
A kétezer négyzetméteres kastélyépületben a kivitelező munkájával valósult meg a pince, a földszint és az emelet teljeskörű rekonstrukciója, valamint revitalizálták és újraszigetelték a 29 hektáros kastélykertben található tavat, illetve több kilométeren keresztül tették lehetővé, hogy az újjáépült régi történelmi nyomvonalakon lehessen újra sétálni.
Alagúton keresztül nyílt meg az út a munkavégzéshez
Molnár Gábor elmondta, kiemelt szerepet játszott a pince gépészeti kialakítása. Az épület alá egy teljesen új, elrejtett gépészetet alakítottak ki, amihez szükséges volt a régi, 150 éves burkolatot a mennyezetig felbontani, amibe ezáltal víz-, fűtés- és légtechnikát hálóztak be. Ez a feladat több szempontból is az egyik legnagyobb kihívást jelentette:
„A földszinten sétálva nem is sejtené az ember, hogy a munkagépek lejuttatása a mélybe, micsoda bonyodalmakkal járhat” – ismertette Molnár Gábor. „Ehhez a művelethez az épület régi, elbontott cselédszárnyát kellet igénybe vennünk, amely egy alagúton keresztül összeköttetésben állt a kastélyépülettel. Az épületnél tehát egy gödröt bontottunk, ahol lejuttattuk a gépeket, a betont és felszereléseket.”
Hozzátette, a projekt során a legjobban a pincebeli munkákat szerette, mert ebben volt a legtöbb kihívás.
„Ezen a területen vettünk részt a legnagyobb saját fizikai létszámban is. A helyére visszakerült téglafelületek gyönyörűek lettek, ami alá elrejtettük a teljes új gépészetet. Ezekkel a munkákkal körülbelül egy évet töltöttünk összesen.”
Váratlan helyzeteket kezelt a kivitelező
A kastélyszárny főépülete több helyszínen is jelentős átalakuláson esett át. A földszinten egy addig üzemelő kiállítóterem helyezkedett el, de az épület többi részét nem látogathatták, ugyanis azok a ’80-as évekbeli leromlott állapotban voltak. A felszíni munkálatokat számos szerkezetbontási feladattal kezdték, elsősorban fel kellett tárni és megszüntetni a gombafertőzéseket. A vizsgálatokhoz a régi mennyezetet deszkázatig bontották, majd a mentesítés után gipszkartonból új réteget hoztak létre annak érdekében, hogy a tűzvédelmi előírásoknak is megfeleljen. Molnár Gábor kifejtette, váratlan helyeken is feltűnt a gomba, ami szintén kihívást jelentett:
„Amikor már azt hittük, hogy végeztünk a gombamentesítéssel, kiderült, hogy a földszinti könyvtárban is jelen van, amely az egyik eredeti állapotában megmaradt faszekrényes, illetve faburkolatos helyiség. A mennyezeti lapok bontását restaurátorok bevonásával végeztük úgy, hogy a mentesítést követően azokat a régi állapotában vissza lehessen tenni.”
A szerkezeti feltárások során továbbá meglepetésként érte a szakembereket, hogy az épületnek több helyen hiányzott az alapja, ami egy adott projektrész kivitelezése során derült ki aláásások alkalmával. Ezeken a szakaszokon a Merkbaunak kellett az utólagos alapozást is elvégeznie. Mindeközben az egyik legfontosabb feladat a megmaradó faszerkezetek megóvása volt. A két ilyen megmaradt faburkolatos helység az Ősök csarnoka, illetve a könyvtár.
Hónapokig pakolgatták a mozaik darabokat
A földszinten továbbá megvalósultak az alábbi munkálatok:
- felújították az eredeti parkettákat,
- újratapétázták a helyiségeket,
- korszerűsítették a fűtést és az elektromos hálózatot,
- kamerarendszert és tűzjelző hálózatot telepítettek.
A szakipari feladatok elvégzéséhez csak ezeket követően lehetett nekiállni. Molnár Gábor elmondta, a kastély egyes helyszínein kiemelt fontosságú volt a Merkbau részéről összehangolni a szakcégek munkáját is. A megrendelő szakemberei is benne voltak a folyamatokban, így volt példa arra is, hogy menet közben változott a megrendelői igény és kérték egy kandalló visszahelyezést vagy lábazati burkolatok készítését.
Emellett a restaurátorok is jelentős részt vettek az egyes feladatok elvégzésben, akik számos kihívással találkoztak például az épület teraszainak felújításában:
„Az előtér mozaik kőburkolatát is meg kellett újítani, mert teljesen kikopott a bejáratnál. Ez a feladat teljesen a restaurátorokhoz volt kötve, a mozaikmintát egyesével rakták vissza az eredeti helyére, ez egy komoly kihívás volt, ami hónapokig tartott.”
Újraalkották az egykori kastélylakók által bejárt sétányokat
A Nádasdy Kastélyt övező 29 hektáros kastélykert szintén megújult. A Merkbau munkájának köszönhetően megoldást találtak a kertben lévő tó vízének elszivárgására, illetve a rég eltűnt történelmi nyomvonalon vezető sétány több kilométeren is új burkolatot kapott. Molnár Gábor elmondta, nem több, mint 2-3 sétány vezetett eddig a kertben, amelyek eléggé elhanyagolt állapotban voltak már, így a tó revitalizálásával együtt nagyjából 5-8 hektáron végeztek renoválási munkálatokat.
Érdekességként kiemelte, az új sétányokat úgy tudták megvalósítani, hogy a megrendelő szakemberei, a tervezők és az örökségvédelem közös munkával együtt visszakutatták a levéltárból a nyomvonalak eredeti helyét. Ezek alapján épülhetett ki legalább 2 kilométeren keresztül újra az a nyomvonal, amin a kastély lakói is járhattak egykor, és már csak a humuszréteg alatt lehetett nyomokban felfedezni.
„Szép kihívás volt, akadtak nehézségek, de jó eredményt értünk el. Jó érzéssel zártuk le a projektet. Tudtam, hogy nagy feladatot vállalunk, de már az egyetemen is jobban érdekeltek a műemlékek, ezért szeretnék is egyszer egy műemlék szakmérnöki diplomát csinálni, ez a projekt pedig tökéletes tapasztalatszerzési lehetőséget nyújtott hozzá”
– fejtette ki jövőbeli terveit és összegezte a projektet Molnár Gábor.
Galéria:
Amit a szem nem lát: exkluzív betekintés a Nádasdy Kastély felújításába
Részletes beszámolóban mesélt lapunknak a Merkbau munkatársa arról, milyen szakmai kihívásokkal és váratlan helyzetekkel járt a 150 éves Nádasdy Kastély szerkezetének renoválása Nádasdladányban.
Izgalmas szakmai kihívások, váratlan helyzetek – ezekkel lehetne jellemezni leginkább a Fejér megyei Nádasdy Kastély csaknem két és fél évig tartó felújítási projektjét. Molnár Gábor, a Merkbau Építőipari Zrt. projektvezetője kivitelezői szemszögből számolt be lapunknak arról, milyen feladatokkal néztek szembe, amíg a nádasdladányi projektet sikeresen lezárhatták.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az augusztus óta újra látogatható, csaknem 150 éve épült történelmi helyszín egy jelentős fejlesztéssorozat részeként született újjá. A projekt a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében 1,723 milliárd forint uniós és 212 millió forint hazai forrás felhasználásával, 1,935 milliárdból jött létre.
A kétezer négyzetméteres kastélyépületben a kivitelező munkájával valósult meg a pince, a földszint és az emelet teljeskörű rekonstrukciója, valamint revitalizálták és újraszigetelték a 29 hektáros kastélykertben található tavat, illetve több kilométeren keresztül tették lehetővé, hogy az újjáépült régi történelmi nyomvonalakon lehessen újra sétálni.
Alagúton keresztül nyílt meg az út a munkavégzéshez
Molnár Gábor elmondta, kiemelt szerepet játszott a pince gépészeti kialakítása. Az épület alá egy teljesen új, elrejtett gépészetet alakítottak ki, amihez szükséges volt a régi, 150 éves burkolatot a mennyezetig felbontani, amibe ezáltal víz-, fűtés- és légtechnikát hálóztak be. Ez a feladat több szempontból is az egyik legnagyobb kihívást jelentette:
„A földszinten sétálva nem is sejtené az ember, hogy a munkagépek lejuttatása a mélybe, micsoda bonyodalmakkal járhat” – ismertette Molnár Gábor. „Ehhez a művelethez az épület régi, elbontott cselédszárnyát kellet igénybe vennünk, amely egy alagúton keresztül összeköttetésben állt a kastélyépülettel. Az épületnél tehát egy gödröt bontottunk, ahol lejuttattuk a gépeket, a betont és felszereléseket.”
Hozzátette, a projekt során a legjobban a pincebeli munkákat szerette, mert ebben volt a legtöbb kihívás.
„Ezen a területen vettünk részt a legnagyobb saját fizikai létszámban is. A helyére visszakerült téglafelületek gyönyörűek lettek, ami alá elrejtettük a teljes új gépészetet. Ezekkel a munkákkal körülbelül egy évet töltöttünk összesen.”
Váratlan helyzeteket kezelt a kivitelező
A kastélyszárny főépülete több helyszínen is jelentős átalakuláson esett át. A földszinten egy addig üzemelő kiállítóterem helyezkedett el, de az épület többi részét nem látogathatták, ugyanis azok a ’80-as évekbeli leromlott állapotban voltak. A felszíni munkálatokat számos szerkezetbontási feladattal kezdték, elsősorban fel kellett tárni és megszüntetni a gombafertőzéseket. A vizsgálatokhoz a régi mennyezetet deszkázatig bontották, majd a mentesítés után gipszkartonból új réteget hoztak létre annak érdekében, hogy a tűzvédelmi előírásoknak is megfeleljen. Molnár Gábor kifejtette, váratlan helyeken is feltűnt a gomba, ami szintén kihívást jelentett:
„Amikor már azt hittük, hogy végeztünk a gombamentesítéssel, kiderült, hogy a földszinti könyvtárban is jelen van, amely az egyik eredeti állapotában megmaradt faszekrényes, illetve faburkolatos helyiség. A mennyezeti lapok bontását restaurátorok bevonásával végeztük úgy, hogy a mentesítést követően azokat a régi állapotában vissza lehessen tenni.”
A szerkezeti feltárások során továbbá meglepetésként érte a szakembereket, hogy az épületnek több helyen hiányzott az alapja, ami egy adott projektrész kivitelezése során derült ki aláásások alkalmával. Ezeken a szakaszokon a Merkbaunak kellett az utólagos alapozást is elvégeznie. Mindeközben az egyik legfontosabb feladat a megmaradó faszerkezetek megóvása volt. A két ilyen megmaradt faburkolatos helység az Ősök csarnoka, illetve a könyvtár.
Hónapokig pakolgatták a mozaik darabokat
A földszinten továbbá megvalósultak az alábbi munkálatok:
- felújították az eredeti parkettákat,
- újratapétázták a helyiségeket,
- korszerűsítették a fűtést és az elektromos hálózatot,
- kamerarendszert és tűzjelző hálózatot telepítettek.
A szakipari feladatok elvégzéséhez csak ezeket követően lehetett nekiállni. Molnár Gábor elmondta, a kastély egyes helyszínein kiemelt fontosságú volt a Merkbau részéről összehangolni a szakcégek munkáját is. A megrendelő szakemberei is benne voltak a folyamatokban, így volt példa arra is, hogy menet közben változott a megrendelői igény és kérték egy kandalló visszahelyezést vagy lábazati burkolatok készítését.
Emellett a restaurátorok is jelentős részt vettek az egyes feladatok elvégzésben, akik számos kihívással találkoztak például az épület teraszainak felújításában:
„Az előtér mozaik kőburkolatát is meg kellett újítani, mert teljesen kikopott a bejáratnál. Ez a feladat teljesen a restaurátorokhoz volt kötve, a mozaikmintát egyesével rakták vissza az eredeti helyére, ez egy komoly kihívás volt, ami hónapokig tartott.”
Újraalkották az egykori kastélylakók által bejárt sétányokat
A Nádasdy Kastélyt övező 29 hektáros kastélykert szintén megújult. A Merkbau munkájának köszönhetően megoldást találtak a kertben lévő tó vízének elszivárgására, illetve a rég eltűnt történelmi nyomvonalon vezető sétány több kilométeren is új burkolatot kapott. Molnár Gábor elmondta, nem több, mint 2-3 sétány vezetett eddig a kertben, amelyek eléggé elhanyagolt állapotban voltak már, így a tó revitalizálásával együtt nagyjából 5-8 hektáron végeztek renoválási munkálatokat.
Érdekességként kiemelte, az új sétányokat úgy tudták megvalósítani, hogy a megrendelő szakemberei, a tervezők és az örökségvédelem közös munkával együtt visszakutatták a levéltárból a nyomvonalak eredeti helyét. Ezek alapján épülhetett ki legalább 2 kilométeren keresztül újra az a nyomvonal, amin a kastély lakói is járhattak egykor, és már csak a humuszréteg alatt lehetett nyomokban felfedezni.
„Szép kihívás volt, akadtak nehézségek, de jó eredményt értünk el. Jó érzéssel zártuk le a projektet. Tudtam, hogy nagy feladatot vállalunk, de már az egyetemen is jobban érdekeltek a műemlékek, ezért szeretnék is egyszer egy műemlék szakmérnöki diplomát csinálni, ez a projekt pedig tökéletes tapasztalatszerzési lehetőséget nyújtott hozzá”
– fejtette ki jövőbeli terveit és összegezte a projektet Molnár Gábor.
GALÉRIA
