Lehetetlennek tűnő feladat egy cikk keretein belül felvázolni, mit jelent a konfuciánus etika a kínaiaknak, mi mégis kísérletet teszünk rá. Konfuciusz kétezer-ötszáz éves alapelvei túlélték a kommunista évtizedeket is, ma pedig virágoznak. Mit tudott a filozófus, amely ennyire gyökeret eresztett a kínai lélekben?
A kínai világfelfogás, a „kínaiság” mérföldkövét adja két filozófiai, illetve vallási-filozófiai vonulat, a konfucianizmus és a taoizmus. Előbbi a társadalom alapértékeivel, a társadalom és az állam kapcsolatának problematikájával (is) foglalkozik, míg utóbbi esetében a transzcendenssel, a meghatározhatatlan őselvvel, a taóval való egység elérése a cél, amely az egyén számára harmóniát, a lét kérdéseinek megválaszolását jelenti. Mindkét eszmeáramlat mélyrehatóan meghatározza a kínaiak viselkedését, világfelfogását, cikkünkben mégis a konfucianizmus, mint társadalomformáló erő mai jelentőségét vizsgáljuk. Arra a kérdésre keressük a választ, mennyire élő a hagyomány és van-e helye a hivatalos eszmei doktrína, a kommunizmus mellett a 21. századi Kínában.
A konfucianizmus alapítója, Kung Fu-ce (a jezsuiták latin átírása után Konfuciusz) az időszámításunk előtti 6-5. században élt filozófus-tanító volt, aki nem tartotta magát új szellemi áramlat kitalálójának, hanem a már létező hagyomány ápolójának és felújítójának. Sokrétű tanításának alapja, hogy a társadalomban akkor lesz rend, ha a benne élő emberek erényes életet élnek. Kung Fu-ce úgy gondolta, minden ember természeténél fogva jó és csak később, a benne rejlő zavaró tényezők folyományaként válik rosszá. Ezt elkerülheti, ha a helyes ismereteket kutatja és magáévá teszi. A két legfontosabb alapelv a jen és a li. A jen az emberekkel való kapcsolat kölcsönösségét, emberiességet jelent, ami legjobban a következő mondásban foglalható össze: „Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással.” A li egy összetett fogalom, illemszabályokat és rítusokat is jelent, utóbbiakat nem vallásos, hanem mindennapi értelemben: olyan szokások, amelyek tudatosan vagy tudattalanul normális mederben tartják az emberek életét. A rutincselekvéseket alázattal, őszintén kell elvégezni, így egyfajta rítussá válik az ember élete, amely pedig elégedett és egészséges társadalomhoz vezet, a konfucianizmus egyik céljához.
A konfuciánus felfogásban kiemelt szerepet kap az ősök, illetve az idősebbek tisztelete, amelynek alapja a hsziao, a gyermeki szeretet. A családon belül és a társadalomban (amely kivetített családként értelmezhető) öt alapvető viszonyrendszer van: a gyermek a szüleit, a fiatalabb testvér az idősebbet, a feleség a férjet, a barát az idősebb barátot, az alattvaló az uralkodót tiszteli őszintén.
Halála után Kung Fu-ce isteneknek kijáró tiszteletet kapott, templomokat emeltek neki és imádkoztak hozzá. Az i.e. 2. században állami doktrínává váltak a tanítások és későbbi hatását mi sem bizonyítja jobban, hogy Kínán kívül is él kultusza: Vietnamban, Koreában, Indonéziában, Japánban és Malajziában is találhatunk Konfuciusz-templomokat.
A konfucianizmus hivatalos népszerűsége egy időre leáldozott a császársággal együtt, a kommunista ideológiában a társadalmi osztályok meghaladása és az egyenlőség eszméje háttérbe szorította a szigorú hierarchiára épülő elképzelést. Az 1970-es évek elején, a kulturális forradalom időszakában a konfuciánus jelző lekicsinylő kifejezésnek számított, amit a jobboldaliakra és reakciósokra használtak, Mao Ce-tung (Mao Zedong) még kampányt is indított Konfuciusz lejáratásáért, hogy megtörje még tetten érhető kultuszát.
A Kínai Kommunista Párt felépítésében ma már fellelhetőek hierarchikus konfuciánus elemek, például a vagyonosodásban. Az egykori egyenlőségre törekvést felváltotta a szigorú társadalmi rangsor betartása: csak miniszteri és tartományi szintű káderek birtokolhatnak házat vagy 200 m2-es lakást, a prefektúrák hivatalnokainak maximum 140 m2-es lakás jár. Csak miniszteri vagy annál magasabb rangú tisztségviselők repülhetnek első osztályon. Gyakorlatilag azonban igen gyakran fordul elő, hogy nem valósul meg az eredeti szándék és a kínai média beszámol az állami tisztségviselők visszaéléseiről: egyikük-másikuk kiskirályként éli életét.
Konfuciusz sírja
A gazdasági irányváltás után nem sokkal, 1979-ben használta Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) először a hsziaokang (xiaokang) társadalom kifejezést, amely eredetileg egy konfuciánus terminus technicus a mérsékelt jólétre, az erőteljes középosztályra. Teng a kínai társadalom modernizálását, mint elérendő célt értette alatta. Az 1990-es években a gazdasági fejlődés gyümölcseiből egyenlőtlenül osztozó csoportok között egyre fokozódott a társadalmi feszültség, amelyek nyomán értelmet nyert a hsziaokang társadalom vágya. Az elégedetlenkedők szerint a pártvezetés túl sok figyelmet fordított az újgazdagokra és túl keveset a vidéki szegényekre. Hu Csin-tao (Hu Jintao), a regnáló kínai elnök is magáévá tette a kifejezést és 2004-ben a „harmonikus szocialista társadalom” ideájává emelte, amelyben javítják a lakosság általános életszínvonalát és egyben fellépnek a társadalmi ellentmondások (és azok szószólói) ellen, jól kormányoznak és stabilizálják a társadalmi viszonyokat. Hu tervei szerint 2020-ra kell kiépülnie ennek a harmonikus közösségnek.
Hu ennél tovább is lépett, amikor 2006-ban meghirdette etikai kódexét, amely a Nyolc erény és nyolc szégyen nevet kapta. Ebben megfogalmazza, hogy a haza szeretetét, az emberek szolgálatát, őszinteséget, megbízhatóságot, egységet, fegyelmezettséget, szorgalmat vár, továbbá a tudatlanság, hanyagság, árulás, jogtiprás, illetve a mások kárán való meggazdagodás és az erkölcs oltárán feláldozott profithajhászás ellen szólít fel. A kínai vezetés szavakban megpróbál lépést tartani a folyamatokkal, ezért a 2006-2010 közötti ötéves terv nagyobb hangsúlyt helyezett a társadalmi kérdésekre, mint a gazdasági fejlődésre.
Habár a kommunista rendszer gazdaságpolitikája átalakult jellegzetesen kínai piacgazdasággá (hivatalos kifejezéssel élve: „sajátosan kínai színezetű szocializmus”), értékvilágában nem váltotta nyugati felfogás a maga után ideológiai űrt hagyó szikár baloldali eszméket. Kínai szociológusok szerint ennek köszönhető az az erkölcsi zűrzavar, amely a távol-keleti országban ma is érzékelhető. Az 1990-es években újjáéledt poraiból a konfuciánus értékrend, amely egyet jelentett a teljes nyugatosodással való szembenállással, mindazonáltal a nyugatitól eltérő, de annál semmivel nem kevesebb tiszteletet érdemlő kultúrát képviselt.
Konfuciusz ma él és virul a kínai világképben, és a kommunista ideológia is megbarátkozott vele az évtizedek alatt. Emlékezetes, miután tavaly Oslóban kihirdették, hogy a Nobel-békedíjat a bebörtönzött kínai ellenzéki, Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) kapja, Peking egy ellendíjjal válaszolt. Az ő kitüntetésük Konfuciuszról kapta a nevét.
Ugyanilyen egyértelmű indikátorai az ókori filozófus megváltozott megítélésének az utóbbi években gombamódra szaporodó Konfuciusz Intézetek. A kínai kormány által létrehozott intézmények a kínai nyelvet és kultúrát, illetve a fogadó ország és Kína közötti kapcsolatok fejlesztését szolgálják. Az első intézetet 2004-ben alapították, 2010 júliusában pedig 316 Intézet és 337 Konfuciusz Osztályterem működött világszerte. A budapesti Konfuciusz Intézet 2006 decemberében nyílt. Peking célja, hogy 2020-ra az intézmények száma elérje az ezret.
Konfuciusz a Tienanmen téren
Aligha kételkedhetünk Konfuciusz kultuszának újjáéledésében, ha az elmúlt két év történéseit nézzük meg alaposabban. 2009-ben központi támogatással készült életrajzi film Konfuciuszról, amit a tervek szerint októberben, a kommunista Kína megalapításának 60. évfordulóján mutattak volna be, de később módosult a premier dátuma és 2010 januárjában került a kínai mozikba. Ezután 2010 őszén, először a baloldali hatalomátvétel óta, állami jóváhagyással ünnepelték meg Konfuciusz 2561. születésnapját pekingi templomában. A 14. században épült létesítmény nem olyan híres és népszerű, mint a világörökségi listán szereplő Konfuciusz-templom a filozófus szülőhelyén, Csüfuban (Qufu), de fővárosi elhelyezkedése miatt mégis kiemelt szerepe van. Majd alig két héttel ezelőtt felavatták a pekingi Tienanmen téren a filozófus csaknem 8 méter magas szobrát. Lényeges kiemelni, hogy az oly’ híres közterületen rajta kívül csak Mao tiszteletének jut állandó hely.
Az utóbbi évek fejleményei tehát azt mutatják, Konfuciusz hagyománya újjáéledt és a pártvezetés is zászlajára tűzte mindazt, amit a nagy tanító jelenthet egy kínai számára. Ugyanakkor a szobor leleplezésekor a China Daily által készített online közvélemény-kutatás alapján mégsem teljesen egyértelmű a nép viszonya a nagy tanítóhoz: a 850 ezer válaszadó 62 százaléka ellenezte a Tienanmen téri emlék felállítását. Eszerint az ország vezetőinek el kell még fogadtatniuk Konfuciuszt a legújabb generációval, és megmagyarázni nekik, hogyan jelentheti a kétezer-ötszáz éves filozófus a múlttal együtt a jövőt is.
Forrás: kitekinto; Kép: kitekinto;
