Érdekes ügyben döntött a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH): azt vizsgálta, hogy az ügyvédi titoktartás mennyiben akadályozhatja az ellenérdekű fél hozzáférési jogának gyakorlását, azaz annak adatkérését (NAIH-186-2/2024.). Cikkünkben az ügy részleteit mutatjuk be.
Az ellenérdekű fél kért adatokat az ügyvédtől
A kérelmező ügyfélkapun keresztül kérelmet nyújtott be a NAIH-hoz (Hatóság), melyben előadta, hogy a GDPR 15. cikkében nevesített hozzáférési jogát egy ügyvéd megsértette, mert mind a mai napig nem kapott választ a postai úton megküldött adatkérési kérelmében foglaltakra.
A Hatóság felhívására az ügyvéd a nyilatkozatában előadta, hogy mint gyakorló ügyvédet az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 9. §-a szerint titoktartási kötelezettség terheli. Ez a titoktartási kötelezettség abszolút, és az üggyel kapcsolatos minden adatra kiterjed. Hivatkozott az általános adatvédelmi rendelet 14. cikk (5) bekezdésének d) pontjára, melynek értelmében nem kell az érintett rendelkezésére bocsátani az adatkezeléssel összefüggő információkat, ha a személyes adatoknak valamely uniós jog vagy tagállami jogban előírt szakmai titoktartási kötelezettség alapján – ideértve a jogszabályon alapuló titoktartási kötelezettséget is – bizalmasnak kell maradnia.
Kiemelte, hogy a kérelmező soha nem volt ügyfele, hanem az ellenérdekű fél volt. Álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezésből az következik, hogy a kérelmezővel szemben őt nem terheli tájékoztatási kötelezettség, másképp megfogalmazva a kérelmezőnek az ellenérdekű ügyfél ügyvédje tekintetében nincs hozzáférési joga. Mindezek miatt a kérelmező kérelme teljes egészében alaptalan. Az ügyvéd egyebekben a kérelmezőre vonatkozó adatokat egy polgári peres, másrészt egy polgári jogi igénnyel kapcsolatos peren kívüli eljárással kapcsolatban kezelte.
