Délen, ahol a Duna kilép az országból, a határ túloldalán, Szerbia északnyugati szegletében még ma is sok magyar él.
A Duna-szabályozás előtti időkben a még évente kétszer is kiáradó folyó ártere napjainkban is zegzugos vízi világ. Bezdánt szinte csak a csatornákon átívelő hidakon lehet megközelíteni.
Bezdánt megannyi mocsárral, érrel, vízfolyással és tóval „áldotta meg” a Duna. Itt folyt a honfoglalás idején a Vajas folyó is, amelynek medre ma is megtalálható egyes helyeken. Valaha itt volt az ős-Duna főmedre is. A helyiek szerint a város neve, a feneketlen mélységet, örvényt jelentő „bezdán” a Duna régebbi nagy kanyarulatára utal, ahol mindig örvény kavargott lefelé, a huszonöt méteres mélységbe.
A „Senki szigete”
Az 1870-es évekbeli folyamszabályozások után a főmeder átkerült a mohácsi Duna-ágba, helyén ma a Bajai-csatorna folyik. Vizektől közrezárva nyújtózkodik itt egy érdekes, máig rendezetlen státuszú terület, a „Senki szigetének” is nevezett Kengyija szigete, amelynek déli csücskén főleg gabonát termesztenek – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.
Trianont követően és a délszláv háború után sem változott a helyzet, Kengyija kataszterileg Horvátországhoz tartozik, így az itt lévő víkendházak, szántóföldek és földek mind Horvátországban vannak bejegyezve. A Duna lett a sziget hivatalos határa, így a terület „de facto” Szerbia fennhatósága alá tartozik, és a lakosság többségében magyar.
A Bezdán környéki ember mindig is együtt élt a vízzel. Még Mária Teréziától kaptak a település lakói szabad víz- és erdőhasználati jogokat. Szinte mindenki kijárt halászni, vadászni, gyűjtögetni, egészen az 1900-as évek derekáig. Bácsmonostor csak pár percnyi autóútra található Bezdántól, ahol Paksi Kovács István modern Matula bácsiként él kunyhójában. Már a nagyapja, sőt dédapja is halászatból élt, nem csoda, hogy ő pedig a hálókötés mesterségét tanulta ki. De itt készíti a helyi állóvizekre szabott csónakjait Dura Rang is.
Százhúsz éve működik a szivattyú
Tavasszal, amikor elolvad a jég, rengeteg a munka a termőföldek vízmentesítésével. Ilyenkor nagy teljesítményű szivattyúkat használnak, a víz pedig a mai Nagy-Bácskai-csatornába áramlik. Az egyfokozatú centrifugális pumpa, amelyet még 1902-ben építettek be a szivattyúba, lassan 120 éve működik. Eredetileg szénnel fűtött gőzkazán szolgáltatta hozzá az energiát, aztán 1938-ban villamosították, és ma is ugyanaz a motor hajtja. Az elmúlt ötven évben mindössze egyszer kellett szétszedni a pumpát, amikor véletlenül beszippantott egy téglát.
Bezdán és környékének természeti értékei szinte teljes egészében a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum területén található. Nemcsak vizek, de fák is vannak itt bőven. A monostori rétet övező erdős területet Karapancsának hívják. A természetvédelmi területen az összes földrajzi elnevezés a helyi, alapvetően sokác és magyar lakosságra vezethető vissza. Karapancsa azonban kivétel.
Álarcot öltve riasztották el a törököket
A legenda szerint ugyanis ez a név a mohácsi csata után alakult ki, amikor a törökök kezdték huzamosabb időre megvetni itt a lábukat, és komoly szándékkal sanyargatták az itt élőket. A helyi lakosok, akik sokkal kevesebben voltak, mint a törökök, nem tudtak velük harcolni. Ezért álarcot vettek fel és boszorkánynak öltöztek, amivel elijesztették a törököket. Mivel ezek az erdők félelmetesnek, sötétnek és átjárhatatlannak tűntek, a törökök így elnevezték Karapancsának, ami azt jelenti, hogy „fekete kéz”.
A rezervátum új ökoközpontja gyorsan az erdőt, mezőt, vizet járó
turisták bázisává vált.
Közvetlen szomszédságában folyik a Bajai-csatorna, és egy tanösvény is vezet körbe a ritka, mozaikosan felépülő növénytársulások között. Erdei, réti és mocsári élőhelyek váltogatják itt egymást, és amikor végigsétálunk közöttük, könnyebben megértjük egymáshoz való viszonyukat, és talán azt is, miért kaptak szigorú védettséget, Európában ugyanis ez az egyik utolsó, nagy kiterjedésű ártéri terület.
A rezervátum területén áll a batinai csata emlékműve is, amit még az 1960-as években emeltek. Az 1944 novemberében visszavonuló német és magyar erők és a szovjet hadsereg között itt zajló ütközetet a második világháború legértelmetlenebb csatájaként is szokták emlegetni. A szovjetek nyerték meg a csatát a létszámfölényük miatt, viszont az átkelés egy hónapig tartott a Dunán, és többször is kudarcot vallott. Az értelmetlen csatában ötezren vesztették életüket, köztük nagyon sok civil.
Sokan foglalkoznak szövéssel
A bácskai kisvárosban már az 1700-as években is dolgoztak takácsok, akik akkor még lenfonálból készítették kelméiket. Ma a bezdáni
Európa utolsó, hagyományos damasztszövő műhelye,
ahol ma is tökéletesen működő, 200 éves gépeken készülnek a kiváló minőségű anyagok. A damaszt anyagok még a keresztes háborúk idején kerültek be Damaszkuszból Európába, és épp erről a kifinomult mintázatról kapták a nevüket.
Különleges, ritka állatokat láthatunk a vadasparkban
Bezdánból a magyar határ felé tartva az út Küllődön (Kolut) vezet keresztül, itt található a térség magánállatkertje. A kisebb-nagyobb tavakkal, vízfolyásokkal szabdalt területen sok vízi madár él: hattyúk, récék, ludak, kanalas gémek, sőt, még egy harminc példányból álló rózsaszín flamingó csapat is tanyázik itt. Hosszú útjaik során gyakran a vándormadarak is megpihennek az állatkert tavain, ahol táplálékhoz is jutnak, megerősödnek, és pár nap után folytatják útjukat.
m1
