A Szevasztopol hadikikötőjét ért dróntámadásnak akár hosszú távon is kedvezőtlen hatásai is lehetnek az orosz haditengerészetre
– állítják nyugati elemzők.
A Krím-félsziget déli részén fekvő Szevasztopol a XIX. század vége óta az orosz, majd később a szovjet hadiflotta legfontosabb támaszpontja. Bár 1954-ben egy rendelettel az ukrán tagköztársasághoz csatolták, de ez lényegi változást nem jelentett, hiszen egész Ukrajna akkoriban a Szovjetunió része volt. Amikor viszont a kommunista államszövetség 1991-ben felbomlott, az admirálisoknak a tarkójukig szaladhatott a szemöldökük, amikor megtudták, hogy a fekete-tengeri hadiflotta legfőbb bázisa egy új, szuverén állam fennhatósága alá került.
Bár Moszkva jobbnál jobb ajánlatokkal kecsegtette Kijevet, az ukránok hajthatatlanok voltak, és a Krím-félszigettől kissé északra fekvő Nyikolajev hajógyárával együtt átvették az irányítást a szevasztopoli flottatámaszpont felett is. A kikötő elvesztése pedig egyesen azzal fenyegetett, hogy az orosz haditengerészet kiszorulhat a térségből. Márpedig az oroszok Nagy Péter cár óta igyekeznek kijutni a meleg tengerekhez. Igaz, a Fekete-tenger keleti partvidékén volt még néhány bázis, például Novorosszijszk, de ezek meg sem közelíthették Szevasztopol nagyságát és felszereltségét.
Pedig mind a kikötők nagysága, mind pedig a felszereltsége lényeges egy hadiflotta működtetéséhez.
Amióta az emberek a tengert is harctérré tették, fontos a hadihajók javítása, karbantartása. A flották fejlődésével arányosan bővült a kikötőkben elérhető ipari háttér is. A géphajózás megjelenése még jobban felgyorsította ezt a folyamatot, így ma már komoly ipari létesítményekkel rendelkező bázisok nélkül lehetetlen fenntartani egy hadihajóflottát.
Az alábbi felvételeken látható, milyen pusztítást végzett a dróntámadás nyomán tomboló tűz a Rosztov-na-Donu tengeralattjárón és a Minszk partraszállást támogató hajón. Ennek a legfelső fedélzete több helyen is beszakadt, és a felépítmények rázuhantak a hajótestben lévő deszantfedélzetre, ahol a tengerészgyalogosok járműveit szállítják.
Az ukránok dróncsapása azonban nemcsak két nagy értékű orosz úszóegységet tett tönkre, hanem azt szárzadokkot is, amiben éppen a javításuk folyt. Valójában hosszú időre kiütötték a karbantartás egyik fontos létesítményét is. Minden hajót ugyanis időről időre „kiemelnek” a tengerből, hogy a vízvonal alatti részeihez is hozzá lehessen férni. Ám akkora daru a világon nincs, amivel fel lehetne emelni egy ilyen, több ezer tonnás járművet. Ezért építenek száraz dokkokat. Ezek olyan hatalmas medencék, amibe beúsztatják a hajót és megfelelő alátámasztás után kiengedik a körülöttök lévő vizet. Az így szárazra került vízi járművel sokkal egyszerűbb és könnyebb dolgozni.
Most viszont a két roncsot előbb el kell valahogy távolítani a dokkokból, majd helyre kell hozni a sérült építményeket. Addig újabb egységet itt nem tudnak javítani, márpedig az orosz flotta hajói hírhedten karbantartás-igényesek. Nyugati szakértők szerint még megbecsülni is nehéz, milyen járulékos károkat okozhatott és ezzel mekkora hatást gyakorolhatott az egész fekete-tengeri orosz hadiflottára az ukrán dróncsapás. Annyi már most látszik a műholdfelvételeken, hogy az orosz hadihajók jócskán csökkentették az aktivitásukat.
