Növekszik Magyarországon az antidepresszánsok használata, de ezzel nem vagyunk egyedül, szinte az egész világon egyre többen használják ezeket a gyógyszereket. Vannak, akik emiatt megkongatnák a vészharangot. Ennyire elterjedt lenne a depresszió? Vagy elkezdtük túlhasználni ezeket a gyógyszereket? – erről ír cikkében Fuchs Viktória, a noizz.hu újságírója.
Néhány héttel ezelőtt szakemberek egy csoportja az antidepresszáns receptek felírásának visszaszorítására szólította fel az Egyesült Királyság kormányát.
Angliában az antidepresszánsok felírása csaknem megduplázódott 10 év alatt: a 2011-es 47,3 millióról 2022-23-ra 85,6 millióra emelkedett; illetve a 2000-es évek közepe és 2017 között a gyógyszer szedésének időtartama is a duplájára nőtt, a páciensek mintegy fele tartós használónak számít – derül ki a British Medical Journal nevű orvosi szaklap cikkéből.
A cikk szerzői azzal érvelnek az antidepresszánsok egyre növekvő felírása ellen, hogy a lakosság mentális egészségi állapota egyes felmérések szerint a receptek gyarapodásával arányosan romlott.
A depresszuó nem ciki, hanem igazi betegség – írtunk már erről mi is!
Magyarországon sem rózsásabb a helyzet: 2008-ban nagyjából 245 ezer embernek elegendő adagnyi antidepresszánst váltottak ki a NEAK által közzétett adatok alapján. 2019-ben ezt a számot már 295 ezerre becsülték – ami 20 százalékos emelkedés, miközben a népesség ez idő alatt közel 3 százalékkal csökkent.
A tisztánlátás érdekében felkerestük Dr. Szekeres György pszichiátert, és megkérdeztük, mire vezethető vissza a növekvő antidepresszáns használat itthon, hogy ez azt jelenti-e, hogy az emberek egyre inkább felelősséget vállalnak a mentális egészségükért, vagy épp azt, hogy már-már túl könnyű hozzájutni a gyógyszerekhez, illetve szerinte szükség lenne-e szigorításra a receptek felírásában.
Felgyorsult világ, erősebb hangulati zavarok
Dr. Szekeres elmondta, hogy a hangulati zavarok gyakorisága az elmúlt 30-40 évben világszerte elképesztő mennyiségben megnőtt. Ez önmagában magyarázza, hogy a hangulati zavarok kezelésére szolgáló gyógyszerek is magasabb számban fogynak. Ennek okáról pedig több teória is született.
A túlstimulált környezet, a nagyvárosi élet és az információk robbanásszerű terjedése biztosan hozzájárulnak ahhoz, hogy azok a rendszerek, amik a belső homeosztázisunkat tartják fönn, tartósan túlstimulált állapotba kerülnek
– mondta, hozzátéve, hogy a túlstimulált állapot egyrészt szorongásos tünetekben, másrészt hangulati zavarokban mutatkozik.
A szakember szerint elég csak visszatekinteni az elmúlt pár évre: Covid, háborús események, infláció. Önmagában is elég turbulens világban élünk, és „bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között »rá is dolgoznak«, hogy még nagyobb feszültséget keltsenek az emberek körében.”
A jelenkori kihívásoktól függetlenül, a kultúra és a civilizáció változása önmagában is stresszt okoz, ráadásul a digitális kultúra uralkodóvá válása révén azonnal elérhető közelségbe kerülnek azok az események, amelyeknek a híresztelése korábban időigényesebb volt.
Van, aki tud adaptálódni, és magasabbra »állítja be« az ingerküszöbét, így már nem rezdül meg ezeken a dolgokon. De a sajtónak és a véleményformálóknak az az érdeke, hogy mindig legyen egy alap, erős izgalmi állapot, ahol könnyebben lehet terelni a figyelmet és a vélekedéseket
– tette hozzá.
Sokáig csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon
Dr. Szekeres György visszament az időben az 1980-as évekig, amikor bejöttek hozzánk ezek a gyógyszerek. Elmondta, hogy sokat fejlődött az orvostudomány és azon belül a pszichiátria, tehát egyre jobb hangulatjavítók kerültek a piacra, elérhetővé vált nagyobb tömegek számára, és könnyebbé vált a depresszió, illetve a szorongásos betegségek kezelése. Magyarországon a hangulatjavítók fogyásának emelkedésével párhuzamosan kezdett csökkenni az öngyilkosságok száma. Az összefüggés világos, még akkor is, ha tudjuk, hogy az öngyilkosság magában is igen komplex jelenség.
A covid alatt viszont határozottan megnőtt a szorongásos zavarok, panaszok gyakoriságága. Ugyanakkor Magyarországon a pszichiátriai szakmában kevés a szakember, súlyosan humánerőforrás-hiányos, ami a járvány alatt csak még kiélezettebb lett.
Hiába nőtt meg ugyanis az igény, beszűkült a hozzáférés, mert az idősebb kollégákat kivették az ellátásból, tehát rengeteg ellátatlan terület maradt, és még azok a betegek is nehezen jutottak hozzá a gyógyszerükhöz, akik régóta szedték. Bár az öngyilkosságok száma évtizedeken keresztül csökkent, ezen időszak alatt megtorpant, és előző évekhez képest 2021-ben, 2022-ben és 2023-ban is nőtt a pandémia előtti békeidőkhöz képest.
Mint a cukorkát?
De mire utal az antidepresszáns használók számának növekedése? Az emberek rájöttek, hogy nem „ciki” szakemberhez fordulni, és egyre többen kérnek segítséget, vagy boldog-boldogtalannak felírják ezeket a gyógyszereket?
Kettőn áll a vásár, az orvoson, akihez segítségért fordulnak, de a páciensen is. Egy magánrendelésen van idő és mód arra, hogy részletesebben meg lehessen ismerkedni, gondosabban lehessen foglalkozni a problémával. A körültekintés mindenhol megvan, csak az állami ellátásban szűkebb a kapacitás arra, hogy részletesebben, több szempontot figyelembe véve lehessen mérlegelni azt, hogy mi az, ami a betegnek úgy szolgálja az érdekét, hogy megfelelő is legyen és gyors is, és a beteg számára is elfogadható legyen
– magyarázta a pszichiáter.
Dr. Szekeres kiemelte, hogy ebben az orvosok és a betegek is különböznek.
Van, aki azonnal szeretne gyógyszert kapni, amivel tud tovább dolgozni, nem fog szorongani, lesz kedve tevékenységekhez. Másoknak fenntartásai vannak a gyógyszerekkel, és inkább kivárnak.
Orvosi szempontból szintén függ attól, hogy az adott szakember melyik módszert részesíti előnyben.
Ha pedig megvan a diagnózis, enyhébb esetben a szakmai protokollok a pszichoterápiát, életmódrendezést vagy stresszmentesítést javasolják, míg ha közepes vagy súlyos depresszióról beszélünk, a pszichológusok is inkább a gyógyszerszedést támogatják, akár a pszichoterápia kiegészítéseként.
Antidepresszáns = boldogság?
Ahogy korábban említettem, néhány hete egy 31 szakemberből álló csoport az antidepresszáns receptek felírásának visszaszorítására szólította fel az Egyesült Királyság kormányát. Azzal indokolták, hogy bár a szerek felírása folyamatosan nő, a lakosság mentális állapota tovább romlott.
„Kérdés, hogy hol húzzuk meg a mentális egészség határait” – szögezi le Dr. Szekeres. A szakember emlékeztetett, hogy ha egy társadalom boldogságát vizsgáljuk, akkor hagyományosan nem a világ ezen fertályán találjuk a legboldogabb országokat. Azonban a gyógyszerek nem is garantálják vagy segítik a boldogságot, azok a depresszió és a kórosan rossz hangulat megszűnését segítik – ez viszont nem egyenértékű a boldogsággal.
Valaki lehet depressziós például attól, hogy rossz körülmények között él. A depresszió elmúlhat, de ha a körülmények nem változnak, akkor ő nem boldog lesz, hanem egy nehéz körülmények között élő, helyzetével küszködő, de nem beteg ember, akinek a betegségének a tünetei redukálódnak
– folytatta, felvetve a már-már filozófiai jellegű kérdést, hogy ha nem vagyunk depressziósak, vajon automatikusan azt jelenti-e, hogy boldogok vagyunk?
És hogy a szakértő mit szól a receptek felírásának szigorításához? Mindenekelőtt nem a szigorításban, hanem a társadalom edukációjában, a mentális egészséggel szembeni tudatosság fokozásában, illetve a mentális zavarokat érintő stigma megszüntetésében látná a valós megoldást.
„Van egy tetemes rétege a társadalomnak, akit ha gondosan megvizsgálnának, akkor teljesülnének a hangulatzavar vagy a szorongásos betegség tünetei. Ezen réteg fele nem kap gyógyszert. Kétségtelen, olyan is van, aki már meggyógyult, és nem biztos, hogy kellene szednie, de így könnyebbnek és biztonságosabbnak érzi a stresszel való megküzdést, és nem kell a visszaesés rizikóját vállalnia. Ha ő nem motivált arra, hogy elhagyja a gyógyszert, akkor ezen az alapon tartósabban is szedheti, mint ahogy feltétlenül szükséges lenne. Ilyen ellentétes folyamatok egyszerre megfigyelhetők” – mondta.
A nagy számok törvénye és a statisztikai eloszlás alapján vannak olyanok, akiknek nem kellene szedni. De azért azt nem gondolom, hogy ez jelentős részt jelentene. A többség megfelelő indikációval és szükség alapján szedi a gyógyszert.
