Egy amerikai kutatás szerint az emberek 88 százaléka stresszesnek érzi a karácsonyi időszakot, egy másik statisztika szerint pedig az emberek 27 százaléka már november elejétől érzi az ünnepi stresszt. A „szeretet ünnepéből” sokszor pont a szeretet és az összetartás hiányzik – írja a noizz.hu újságírója, Fuchs Viktória.
Ezen nem segít, hogy az előtte lévő hónapokban mindenhol piros masnival, ünnepi gyertyákkal és csengettyűkkel nyomasztanak mindenkit, hogy jön a karácsony, tehát vásárolni kell.
Évek óta figyelem a kommentszekciókat a karácsony témájú cikkeknél, ahol az önmagában ártalmatlan ünnep legalább annyi gyűlöletet kap, mint Tóth Gabi, amikor az új fricskájával táncolt a Sztárban sztár leszek! című műsorban. Vannak egyértelmű okok: az ünnepre készülődés egyre nagyobb anyagi teherrel jár, illetve sokaknak fáj az is, hogy évek óta nem volt fehér karácsony, és egyre kevésbé valószínű, hogy még lesz alkalmunk a hóesést figyelni a karácsonyfa alól.
Együtt KELL lenni, boldognak KELL lenni
Vannak azonban kevésbé kézzelfogható okok is. Ismerőseim között körbekérdezve azt tapasztaltam, hogy bár viszonylag kevesen jelentetik ki kategorikusan, hogy gyűlölik a karácsonyt, többségüknek okoz vagy okozott nehéz pillanatokat az ünnep. Többen a szervezkedést és készülődést emelték ki, illetve hogy ilyenkor egy csomó plusz elvárásnak kell megfelelni.
Bekapcsolnak a régi, akár gyerekkori reflexek, hogy együtt kell lenni, jól kell érezni magad, boldognak kell lenni, meg kell lepni a másikat. Te meg legyél meglepődve, akár bérmiféle belső igény nélkül
– ecsetelte egy a húszas évei végén járó ismerősöm, hozzátéve, hogy a karácsonyt megelőzi egy hosszú időszak, ami a rohangálásról, szervezkedésről szól, majd mire az ember beesik a fa alá, már a töke ki van attól, hogy októbertől kezdve minden az ünnepről szól.
Mint minden más ünnepből, ebből is egy eladási kampány lett. Mindenhol rád okádják a karácsonyi dolgokat, zenéket, de sokszor nincs mögötte semmi. Csak elvárás, hogy költsd a pénzt, mert karácsony van
– tette hozzá egy másik, szintén a húszas évei közepén lévő ismerősöm.
Ha nem olyan a család, nem olyan a karácsony
Az ünnepi hangulat nagyban függ attól is, hogy milyen emberekkel töltjük. Többen is arról számoltak be nekem, hogy a sok családi konfliktus traumatizálta őket annyira, hogy felnőttként sem a kellemes, meleg, szép fényekkel és díszekkel feldíszített otthon, a közös éneklés és jó hangulatú étkezések jutnak eszükbe a karácsonyról.
A szüleim kicsi koromtól nem jöttek ki egymással, ezért érezhető volt, hogy az ünnepekkor együtt töltött idő inkább teher volt nekik, mint pihenés vagy öröm. A nagycsaládos karácsonyok sem voltak jók, karácsonykor mindig berúgtak, aztán ölték egymást
– mesélte egy negyvenes ismerősöm, míg más arról beszélt, hogy gyerekkorában mindig kettesben voltak az anyukájával, és neki nagyon hiányzott az igazi családi karácsony.
Nincs egyedül ezzel az érzéssel, sokan vannak, akiknek kimaradtak az ilyen élmények, másoknak pedig pont, hogy az okozza a nehezített terepet, az úgyamúgy elcsendesedésről és megpihenésről szóló időszakban csak erre a két dologra nincs lehetőség.
Ha van párod, ki kell találni, mikor kinek a szüleihez mentek. Ha elváltak a szülők, akkor négy helyre kell menni, szerencsétlen esetben az ország négy különböző pontjára.
Elveszett az ünnepi hangulat
„Rám nem hat, nálam nem működik a gondolat, hogy az ünnepet magadban kell megteremtened (…) valami elveszett, és évek óta keresem, hogy mi, de nem tudom visszahozni” – mondta egy harmincas ismerősöm.
Gyakori tapasztalat, hogy minél nagyobbak vagyunk, annál inkább múlik az ünnepi varázs, ugyanakkor sok szülő tapasztalata, hogy gyerek születése után a hangulat visszajön. Egy ötvenes éveiben járó ismerősöm például azután szerette meg ezt a három napot, miután megszületett a kislánya.
Kulcs: a saját hagyományok
„Felnőttként fontos összekapcsolni a karácsonyt a belső igényekkel. Ha a családra van igény, az tök jó, de ha pont erre nincs, akkor meg kell találni az alkalmat, hogy kitapasztald a saját ünnepedet. Nem dátumhoz kell kötni, hanem mondjuk megtartod a saját karácsonyodat december 20-22 között, utána pedig jöhet a családi dömping. Ha erre rá tudsz hangolódni, lehet szép a karácsony” – világított rá egy kedves barátom, a többiek pedig megerősítettek abban, mennyire fontos elengedni a vélt vagy valós elvárásokat, és helyette arra fókuszálni, hogy nekünk mi a jó.
„Ahogy én látom, a legnagyobb feszültség forrás a készülődés. A főzés, díszítés, takarítás és a többi. Ezekbe mindig bevonjuk a gyerekeket, gamifikáljuk. Játékos közös főzés, a fát ők díszítik, a takarítást meg már előtte jó pár nappal megcsináljuk, később pedig nem foglalkozunk vele. Olyan a lakás, amilyen, úgyis csak mi vagyunk ott, nem feszülünk ezen” – avatott be egy háromgyermekes apuka.
Van, aki arról beszélt, hogy azért szereti a karácsonyt gyerekkora óta, mert akkor együtt van a család és együtt játszanak. Sosem az ajándék volt a lényegi pont neki, hanem a lehetőség, hogy ha kap valamit, azzal együtt fognak foglalkozni.
De ahány ház, annyi szokás. Az én esetemben az volt fontos fordulópont, amikor családilag elengedtük az ajándékozást, hogy csökkentsük a terheinket, (félig) viccesen kijelentve, hogy mit kéne vennünk egymásnak, egy újabb potpourrit?
Más azért szereti az ünnepi időszakot, mert olyankor összegyűlik mindenki, akivel csak ritkán tudnak találkozni, mert annyira máshol vagy máshogy élnek.
Nagyon szeretem a karácsonyt. Nekem nagyon fontos a karácsonyi vásárban forralt borozás a barátokkal, a német karácsonyi vásárokban kapható virslis buci, karácsonyi dalok éneklése, swing zenék
– sorolta egy volt osztálytársam, akinek láthatóan szintén megvan a taktikája arra, hogy kimaxolja az időszakot, de egy volt kollégám éppen ebben a szezonban döntött úgy, hogy eljött a változás ideje, és új hagyományokra van szükség.
A felmérések szerint is van stressz karácsonykor
Ha két lépéssel hátrébb megyünk, egyértelművé válik, hogy az eddig felsorolt gondolatok egyáltalán nem egyediek. Egy 2020-as YouGov felmérés szerint az amerikaiak 52 százaléka nagyon szereti a karácsonyt, 23 százalékuk valamennyire szereti, 13 százalékuk semleges, de arról is készült már kutatás, hogy mik a karácsony leggyűlöltebb részei:
- A karácsony túlzott kereskedelmi jellege és a materializmus (33 százalék);
- a magas költségek és az elvárás, hogy vásároljunk (22 százalék);
- a zsúfolt plázák és a vásárlás (10 százalék);
- a folyamatos rohanás és az emberek negatív hozzáállása (5 százalék);
- a templomba járás kényszere (2 százalék).
Egy 2022-es, ötezer fős mintájú felmérésből pedig kiderült, hogy a magyarok többsége nagy jelentőséget tulajdonít a karácsonynak, és az ünnepre készülődés fontos része az évnek. Az itthoni stresszfaktorok kicsit eltérnek a fentitől, de azért bőven akadnak hasonlóságok.
- Összességében 30 százalék mondta azt, hogy ilyenkor nem stresszel semmin;
- a tömeget, mint legnagyobb stresszforrást jelölték a legtöbben (21 százalék);
- a pénzköltés miatt is sokan aggódnak (15 százalék);
- ahogy az ajándékötletek hiányán is (14 százalék);
- és az árakon is (11 százalék).
Érdemes tehát karácsonykor átgondolnunk, megéri-e annyit stresszelni, hogy már az ünnepek említésére is tépni kezdjük a hajunkat. A jó hír, hogy az egész döntés és kommunikáció kérdése: ha megvan a szándék, üljünk le a családunkkal, és beszéljük át, mit várunk az ünnepektől, és hogyan tehetnénk azt egymásnak a legkellemesebbé.
