A felfedezése után órákkal bolygónkba becsapódott egy kisbolygó

2018-06-13

A 2018 LA pályája utolsó szakasza a földi légkörbe történő belépés előtt. A pálya térbeli mivoltának érzékeltetésére vetítővonalak mutatják azt, hogy a Föld mely területei felett járt a légkör sűrűbb rétegeibe történő belépése előtt (NASA).

Az arizonai Catalina Égboltfelmérő Programhoz (Catalina Sky Survey, CSS) tartozó Mount Lemmon program 1,5 méteres teleszkópjával Richard Kowalski és munkatársai 2018. június 2-án 07:22 világidőkor egy, a csillagok előterében egy gyorsan mozgó, mintegy 18 magnitúdójú új kisbolygót fedeztek fel.

A 2018 LA pályája a földpálya síkjába vetítve (fehér vonal) a Földdel való találkozás előttig. A többi bolygó pályáit különböző színek jelölik: Merkúr (szürke), Vénusz (zöld), Föld (kék) és Mars (vörös) (NASA, Tom Ruen).

Ez ott mindennapos esemény, így a gyorsan kimért koordinátákat azonnal eljuttatták a Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygó Központjába (IAU/MPC), illetve a NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma (JPL) Földközeli Objektumok Központjába, és megkezdték a ZLAF9B2 előzetes azonosítót viselő (később 2018 LA-ra keresztelt) kisbolygó további követését. Ez sajnos csak másfél órán át sikerült, ám a számítások azt mutatták, hogy a néhány méteres égitest néhány órán belül 38%-os valószínűséggel bolygónknak ütközik. Az alábbi képek a csillagok között gyorsan mozgó égitest felfedezésekor készültek.

A 2018 LA halvány nyoma a csillagok között a CSS Mount Lemmon állomása 1,5 méteres teleszkópjával készült felvételeken. A gyors mozgású égitest elnyújtott nyomot hagy az expozíciók alatt (Catalina Sky Survey, Mount Lemmon obszervatórium).

Szerencsére az arizonai észleléseket sikerült kiegészíteni a Hawaii-szigeteken működő ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) két új megfigyelésével is, ahol jó pár órával később van éjszaka, mint az amerikai kontinensen. Az így rendelkezésre álló hosszabb, 3 óra 47 perces pályaív pontosabb pályameghatározást tett lehetővé, immáron 100%-ra emelve a becsapódás valószínűségét. A pályameghatározás szerint egy földközeli égitestről volt szó, amelynek napközelben 0,76 CsE-re, naptávolban pedig 2,96 CsE-re járt csillagunktól, keringési ideje 1,61 év (588,17 nap) volt. Az alábbi kép az Apollo típusú kisbolygó napkörüli pályáját mutatja a földpálya síkjába vetítve.

Az első előrejelzések még Ausztráliától északra tették a lehetséges légkörbe lépés helyét, az ATLAS adatok után viszont Dél-Afrikában, közelebbről Botswana felett várták az eseményt. Riasztást azonban nem kellett kiadni az amerikai kormányzat mellett működő, a kis égitestek jelentette veszélyekkel foglalkozó szerveknek, mert a becsült 2-3 méteres átmérőjű égitestektől megvéd minket bolygónk légköre. Az alábbi kép a 2018 LA pályáját mutatja a földi atmoszférába történő belépése előtt.

A 2018 LA végül is a dél-afrikai Botswana felett látványos tűzgömbként végezte a Föld légkörében, tehát bolygónk atmoszférája ismét megóvott minket egy becsapódási katasztrófától. Az alábbi képet egy dél-afrikai farm térfigyelő kamerája készítette a 2014 LA tűzgömbjéről.

A 2018 LA látványos tűzgöbjét egy farm térfigyelő videokamerája is rögzítette (Barend Swanepoel, Dél-Afrika).

Az afrikai éjszakában nem árt figyelni a környezetet, így több videó és szabad szemes megfigyelés is készült a tűzgömbről. Az esetleges földet ért meteorit darabok a becslések szerint inkább Namíbiában lelhetők majd fel. Az alábbi a megfigyelők elhelyezkedését mutatja.

A 2018 LA tűzgömbjét több helyről is megfigyelték, az esetlegesen talajt ér meteorit darabok valószínű helyét ellipszis mutatja (Sky and Telescope online, 2018. június 4.).

TÖBB LÁTOGATÓT SZERETNE A GOOGLE KERESŐBŐL?
A Kulcsszo.hu csapata gyors segítséget tud adni, hogy a helyezései a keresőben pozitívan változzanak és több megrendelője legyen.

A 2018 LA jóval kisebb méretű volt, mint a 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant kisbolygó. A 17 kilométer másodpercenkénti sebességgel légkörünkbe érkező égitest méretét infrahang detektorok mérései alapján 2,0-2,8 méteresnek határozták meg, összhangban az előzetes távcsöves megfigyelésekből kapott mérettel. A 2018 LA energiája mintegy 0,3-0,5 kilotonna TNT ekvivalens lehetett, míg a cseljabinszki 400-500 kilotonna energiájú volt.

A 2018 LA légköri robbanása során infrahang-jelet produkált, amit infrahang-detektorokkal is rögzítettek (Peter Brown).

A 2018 LA már a harmadik olyan kis égitest, amelyet a földi légkörbe való belépése előtt sikerült felfedezni: 2014. január 1-jén a 2014 AA lépett be a Föld légkörébe az Atlanti Óceán felett, 2008. október 7-én pedig a 2008 TC3 semmisült meg Észak-Szudán felett. Ennek földre hullott darabjaiból sokat meg is találtak a sivatagban.

Nagyon nehéz feladat a néhány méteres parányi űrsziklákat előre, nagy távolságra a Földtől felfedezni, mert nagyon halványak és sokszor a Naphoz közeli irányból jönnek. A 2018 LA május 24-én még 10,3 millió kilométerre volt bolygónktól és 25,5 magnitúdójával túl halvány volt ahhoz, hogy a kisbolygókereső programok szokásos 30 másodperces felvételein látszódjon. Később persze fényesedett, de akkor meg a fényes Hold akadályozta észlelését. Szerencsére apró mérete miatt nem okozott galibát, a nagyobbak és veszélyesebbek pedig nagyobb fényességük miatt jóval korábban felfedezhetők.