Ha kicsit reálisan szemléled a világot, igazából azt látod, hogy soha ilyen kevés éhező, szegény, kiszolgáltatott ember nem élt a Földön, mint most, és ekkora béke sem volt a nemzetek, nagyhatalmak között, annak ellenére, hogy természetesen vannak feszültségek.
Akkor mégis miért van annyi boldogtalan ember? Miért tűnik olyan kilátástalanak az élet, miközben szinte tényleg mindened megvan? Miért ez a reményvesztettség, mire ez a nagy panaszkodás? Minderről a The New York Times-ban beszélget Arthur C. Brooks és a Dalai Láma.
Tendzin Gyaco, a 14. tibeti spirituális vezető, béke Nobel-díjas Dalai Láma most elárulja az emberek boldogtalanságának titkát.
A spirituális vezető szerint ha jobban belegondolsz, az élet, az életben maradás sosem volt könnyű, hiszen mindig lesznek olyan országok, szegletek a Földön, ahol erőszak tör ki, és a gonosz, a zsarnok kerül hatalomra, ennek ellenére soha ilyen kevés éhező, szegény, nincstelen, kiszolgáltatott ember nem élt, mint most, soha nem volt ilyen alacsony a gyermekhalandóság, az írástudatlanság, a nők soha ennyi joggal nem rendelkeztek mint ma, annak ellenére, hogy még sok dolog vár az emberiségre, sok problémát kell megoldani. Nagyon furcsa például azt látni, hogy mennyi rosszindulat, gyűlölet, ármány van az olyan gazdag országokban, mint Amerika, az Egyesült Királyság, vagy a nyugat-európai országokban, ahol a lakosság aggódik a jövőjéért, a megélhetéséért, és úgy érzi, hogy nincs remény. Ha ezekben az országokban nincs remény, hol legyen?
Vajon miért van ez?
Egy megdöbbentő kísérlet alapján a szakértők arra jöttek rá, hogy háromszor nagyobb az esélye annak, hogy valaki korán meghal, ha úgy érzi, hogy nem hasznos a társadalom számára, azzal szemben, aki naponta teszi a dolgát, és van célja az életének. Igen, ez egy örök emberi igényre derít fényt, miszerint:
“Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy valakinek szüksége legyen ránk.”
A Dalai Láma egy 13. századi buddhista tanítást is megosztott:
“Ha valaki másokért fényt gyújt, akkor azzal a saját útját is bevilágítja.”
Ezt tanítják a világ legnagyobb vallásai is, hogy segítsünk egymásnak, támogassuk az elesetteket, és ezzel saját célunkat is előre mozdíthatjuk, és ezzel pedig megteremtjük saját boldogságunk alapjait.
A Dalai Láma szerint nem az anyagi javak hiánya okozza az emberekben a boldogtalanságot, hanem az, hogy egyre többen vannak, akik haszontalannak érzik magukat, hogy rájuk senkinek sincs szüksége, nincs semmilyen jelentősége annak, hogy holnap felkeljenek az ágyból, vagy sem.
“Ez egy óriási csapás az emberi léleknek, amely elszigeteltséghez vezet és segít abban, hogy a negatív érzelmek gyökeret verjenek”
– mondta a Dalai Láma.
Akkor lehet ezen segíteni, ha felfedezed saját értékeidet, erényeidet, és felteszed magadnak ezeket a kérdéseket:
“Mit tehetnék ma azért, hogy boldogabb legyek?”
És lassan, ha egyre több boldog ember lesz, akkor az a társadalom közhangulatán is érződni fog.
