Egy forradalmian új, tudományos módszer alakíthatja át a balatoni halállomány megfigyelésének jövőjét: a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet környezeti DNS-t (eDNS) alkalmazó kutatása azt bizonyítja, hogy immár lehetséges a tó halfaunájának részletes feltérképezése anélkül, hogy egyetlen halat is ki kellene fogni. A vízből kinyert genetikai nyomok – legyenek azok hámsejtek, nyál vagy ürülék – elárulják, milyen fajok élnek a tóban, sőt olyan rejtőzködő halfajokat is képes kimutatni, amelyeket a hagyományos halászati módszerekkel eddig nem lehetett elérni.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez a módszer nem csupán kíméletesebb, hanem pontosabb és gyorsabb is. Egységes mintavételezéssel a Balaton különböző élőhelyeiről származó vízminták összevethetők, így egy időben és térben is átfogó képet kapunk a halállományról.
De mi lesz a horgászokkal?
Jogosan merül fel a kérdés: ha a tudomány képes halat fogni „érintés nélkül”, vajon szükség van-e még a horgászokra a balatoni halmonitorozásban? A válasz összetettebb, mint elsőre gondolnánk.
Bár az új módszer hatékony és kíméletes, a horgászok tevékenysége továbbra is értéket képvisel, különösen a fogási napló szempontjából. Ez az eszköz nem csupán egy egyszerű statisztikai adatgyűjtés: ellenőrzési funkciója is van, amely segít feltérképezni a szabályos és szabálytalan horgászati tevékenységeket. A napló bejegyzései alapján a hatóságok jobban tudják követni az egyes horgászok fogási szokásait, és könnyebben azonosíthatják az esetleges visszaéléseket.
Kitilthatják a horgászokat?
Felvetődik egy másik kényes kérdés is: környezeti szempontból vajon előfordulhat-e, hogy a jövőben a horgászatot teljesen betiltják a Balatonon? Bár ez jelenleg csak elméleti lehetőség, a kutatók már régóta figyelmeztetnek arra, hogy a horgászok által használt etetőanyagok – főként az intenzív pontyhorgászat során – hosszú távon terhelhetik a tó ökoszisztémáját. Az etetőanyagok egy része leülepszik, bomlástermékei csökkenthetik a víz oxigéntartalmát, és helyi algásodást idézhetnek elő. Ráadásul a horgásznyomás alatt álló területeken a halállomány mesterséges átalakuláson megy keresztül, ami felboríthatja a tó természetes egyensúlyát.
A tudományos körökben egyre gyakoribb az a gondolat, hogy a természetes élőhelyekre való beavatkozás csökkentése kulcsfontosságú lenne az ökológiai stabilitás szempontjából. Ennek része lehet az is, hogy bizonyos védett területeken – ha nem is teljesen, de időszakosan – korlátozzák a horgászatot, különösen, ha az új technológiák képesek kiváltani annak tudományos jelentőségét.
Egyensúly a hagyomány és a jövő között
Bár a technológia képes lehet kiváltani a horgászat monitorozási szerepét, a horgászat társadalmi és gazdasági jelentősége továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Ez a tevékenység nemcsak hobbi, hanem turisztikai és közösségi szinten is fontos. A kulcs tehát a fenntartható szabályozásban és együttműködésben rejlik – a kutatók, hatóságok és a horgásztársadalom között.
Összegzés
A környezeti DNS-alapú vizsgálat új korszakot nyithat a Balaton élővilágának kutatásában. Ugyanakkor nem kérdőjelezi meg teljesen a horgászat létjogosultságát, hanem inkább új alapokra helyezheti a természet és az ember együttélésének módját. Egyensúlyra van szükség, hogy a tó élővilága és a horgászok is „otthon érezhessék magukat” a magyar tenger partján.
Forrás: Hirmagazin.eu
