A mai Margitsziget zöldellő ligetei, sportpályái és sétaútjai mögött egykor egy szent élet központja húzódott. A sziget a középkorban sokkal inkább a vallás és a csend szigete volt, mint a kikapcsolódásé. Ennek legékesebb bizonyítéka a mai napig látható Domonkos-rendi kolostor romja, ahol Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla király leánya, élte jámbor és önmegtartóztató életét a 13. században.
A Domonkos-rendi kolostor története röviden
IV. Béla a tatárjárás utáni időszakban, hálából a megmenekülésért, fogadalmat tett: ha megmenekül a tatár vész elől, lányát Istennek ajánlja. Margitot már gyermekként a Domonkos-rendi apácák gondjaira bízta, és a szigeten létesített kolostorban nevelkedett. A sziget, amelyet akkoriban Boldogasszony szigetének is neveztek, szinte teljes egészében egyházi birtok volt. A kolostor később fontos szellemi központtá vált, azonban a török hódoltság idején, a 16. században súlyos károkat szenvedett, majd az évszázadok során rommá lett.
De mi a helyzet az eltűnt kolostorral?
A legendák és néhány középkori forrás szerint a Margitszigeten nemcsak a híres Domonkos-rendi kolostor állt, hanem egy kisebb, kevésbé ismert szerzetesi közösség is élt. Ennek pontos helyét a mai napig nem sikerült hitelesen azonosítani. Egyes régészeti ásatások során, különösen a sziget északi részén, töredékes falmaradványokat, faragott köveket, sőt temetkezési helyeket is találtak, amelyek nem kapcsolhatók közvetlenül Szent Margit kolostorához.
A török hódoltság idején, amikor a Margitszigetet időszakosan katonai célokra használták, az addig álló kolostorok súlyos pusztításokat szenvedtek el. A kisebbik kolostort – amelyről feltételezik, hogy szerényebb méretű volt és kevesebb szerzetest fogadott – valószínűleg teljesen elpusztították, köveit széthordták, alapjait pedig lassan benőtte a természet.
Misztikus hangok az éjszakában
A sziget északi részén tett séták során ma is sokan beszámolnak különös hangokról: régi harangzúgásról, kísérteties fohászokról, melyek a fák között visszhangzanak. A helyi hagyomány szerint ezek a hangok az eltűnt kolostor harangjainak utolsó szavai, amelyek valahogy ott ragadtak a tér és idő határán. Bár a modern tudomány szerint ezek a hangok lehetnek a város zajának furcsa torzulásai is, a romantikusabb lelkületűek inkább hisznek a legendákban.
Történelmi érdekesség
Érdekesség, hogy a Margitsziget már a középkor előtt is vallási jelentőségű hely volt: korai keresztény sírok nyomaira is bukkantak a régészek. A sziget elnevezései – Boldogasszony szigete, Úr szigete – is utalnak arra, hogy mindig is szent helynek tartották. A legenda szerint a sziget alatt egykor szakrális barlangok is húzódtak, ahol remeték éltek – de ezek meglétét még nem sikerült igazolni.
Összegzés
A Margitsziget nemcsak sportolók és piknikezők paradicsoma, hanem egy letűnt szent világ emlékhelye is. A Domonkos-rendi kolostor romjai mellett talán valahol még mindig ott rejtőzik a második, elveszett kolostor nyoma, várva, hogy a történelemkutatók vagy éppen egy véletlen felfedezés újra feltárja titkait.
