A BASF árbevétele 2022-ben: 87,3 milliárd € (plusz 11,1 százalék)
Rendkívüli tételek elotti EBIT: 6,9 milliárd € (mínusz 11,5 százalék)
Muködési tevékenységekbol származó cash-flow: 7,7 milliárd € (plusz 6,4 százalék) és szabad cash-flow: 3,3 milliárd € (mínusz 10,2 százalék)
Részvényenként 3,40 € javasolt osztalék a 2022. üzleti évre (2021: 3,40 € részvényenként)
Konkrét intézkedések bemutatása az európai költségmegtakarítás és a ludwigshafeni Verbund struktúrák átalakítása jegyében
Kilátások 2023-ban:
Várható árbevétel 84 milliárd € és 87 milliárd € között
Rendkívüli tételek elotti EBIT várhatóan 4,8 milliárd € és 5,4 milliárd € között.
Csomagol és elhagyja Németországot a világ egyik legnagyobb német vegyipari vállalata. A volt BASF-vezér nem fogta vissza magát, amikor a kormány és az ipari szereplők botrányos kapcsolatáról beszélt. Bónusz: a vállalat Kínába költözik.
Már a német kormány is beletörődött, hogy az egyik legnagyobb ipari szereplője szinte teljesen lehúzza a rolót. A búcsú halk és kellemetlen: a BASF vegyipari óriás éppen Kínába teszi át fő gyártási területét. A cég példája kegyetlenül mutat rá a regnáló kabinet egyik legnagyobb hibájára: a nem megfelelően menedzselt kríziskezelésre és a gazdaság átpolitizálására.
Kívül tényleg tágasabb
Németország egyik legtekintélyesebb gazdasági újságírója, Gabor Steingart úgy fogalmaz: a piacgazdaság extrémebb formában ugyan, de olyan, mint a demokrácia. Utóbbiban a szereplők a szavazatokat igyekeznek maximalizálni, az előbbiben a profitot. Ám amíg egy demokráciában ez a maximalizálás kis területen zajlik, a piacgazdaságnak a globalitás ad óriási előnyt.
A vállalkozói sikert ugyanis nem szlogenekben és ígéretekben mérik, hanem a befektetések és az innovációk sikerében. Míg egy politikai pártnak a saját hazájában elért eredménye a mérce, egy multinak az csupán egy lehetőség a sok közül. Vagyis egy olyan vállalat, mint a BASF, egyszerűen fogja magát, és elmegy abból a környezetből, ahol nem tud nyereséget termelni, legyen szó akár a saját országáról.
Pontosan ez történik most. Európa legnagyobb vegyipari vállalata tízmilliárd eurót fektet be egy kínai termelőkomplexumba, a híres ludwigshafeni üzem termelését pedig a minimumra húzza. Kínában felvételt hirdetnek, otthon elbocsátják a szakembereket. „Az, hogy a tehetséges vezetők, a magasan képzett munkavállalók és az ipari hagyományok ellenére Németország egyik legnagyobb ipari szereplője képtelen profitot termelni, a pártok legnagyobb szégyene” – írja Steingart, rámutatva: a BASF 2023-ban éppen Németországban nem termelt egy cent nyereséget sem, és az igazgatótanácsának elemzése szerint belátható időn belül a hazai ipari csapdahelyzet miatt nem is lenne esély erre.
Egy óriás kivégzése
Tragikus események és lépések egész láncolata juttatta ebbe a helyzetbe a vállalatot. Volt, amit közvetlenül a német kormány idézett elő, volt, amit csak közvetve, azáltal, hogy nem tudta vagy nem akarta megfelelően kezelni a helyzetet.
Az egyik legerősebb érv a kivonulás kapcsán, hogy Németországban az energiabiztonság nulla. A BASF különösen függött az orosz gáztól – az Északi Áramlat egy leágazása be is volt csatlakoztatva a mintegy 200 üzemből álló német gyártókomplexumba. A háború kitörése azonban mindent megváltoztatott: az orosz földgáz elapadásával a vállalat olyan rémálommal nézett szembe, amelyet addig elképzelhetetlennek tartottak. Az energiaválság berobbanása miatt már 2022 nyarán vészforgatókönyveket kellett kidolgozni, amelyek közül a leghangsúlyosabb a termelés leállításának a lehetőségeit fontolgató volt. A BASF energiafogyasztása 2023-ban 50,1 millió megawattóra volt. Ekkora mennyiség mellett az orosz földgáz kiiktatása és az atomreaktorok erőltetett leállítása miatt bekövetkezett árrobbanás óriási terhet rakott a cég vállára, amolyan „örülünk, ha a számlákat ki tudjuk fizetni” módon.
Kép
