Egy házasság ritkán ér véget egyik pillanatról a másikra, a két fél sokszor hónapokig vagy akár évekig szenved egymás mellett, mielőtt meghoznák a döntést. Utólag visszanézve azonban mindig könnyebb meglátni a töréspontot. Férfiak vallottak arról, hogy náluk mi vezetett a váláshoz.
Féltékeny volt a gyerekeimre
„Második házasság, az elsőből volt két gyerekem. Már az elején feltűnt, hogy kicsit féltékeny rájuk, de arra gondoltam, hogy ahogy megismeri őket, majd elmúlik. Fenét múlt el, csak erősödött. Akkor borultam ki teljesen, amikor egyszer a lázas beteg kislányommal szaladgáltunk orvosi rendelőről orvosi rendelőre, ő pedig a telefonban azért cseszegetett, hogy nem megyek érte a munkahelyére, ahogy megígértem. Mondtam neki, hogy fogjon taxit, de ő csak azt hajtogatta, hogy ez is csak a rohadt exnejem és a gyerekeim miatt van, és ő nem is igazán fontos nekem. Még aznap vége lett.”
Egész nap depressziósan ült a lakásban
„Tudtam, hogy hajlamos a depresszióra, mert korábban is volt néha pár napnyi megborulása, de ami a házasságunk második évében történt, már nekem is sok volt. Elvesztette a munkahelyét, és vége lett mindennek. Hónapokon át csak bent ült a lakásban, végig ugyanabban a melegítőben, alig evett, gyakran a nappalokat is átaludta. Sokáig próbáltam rajta segíteni, hívtam át a barátokat és ki akartam mozdítani, de egy idő után nem bírtam tovább nézni a savanyú képét, amikor hazaértem a munkából. Mondtam, hogy vége, és beadom a válókeresetet. Úgy látszik, ez kellett neki ahhoz, hogy összekapja magát, mert pár hónapra rá már új munkahelye volt, ahol összejött a főnökével, akitől azóta gyereke is született.”
Mert első szerelem volt
„Gimis szerelem volt a miénk, és már hét éve voltunk együtt, amikor elvettem. Próbálok szerény lenni, de tényleg jóképű pasi vagyok, és bár sokáig rohadtul nem érdekelt, hogy megbámulnak a nők, és néha még bókolnak is nekem, egy idő után elkezdte piszkálni a csőrömet. A barátaim még javában buliztak és csajoztak az éjszakában, én pedig elkezdtem agyalni azon, hogy az életemben tényleg csak egyetlen nővel leszek együtt? Miután egy alkalommal már egy paraszthajszálnyira voltam attól, hogy megcsaljam, megrémültem. Nem akartam olyan lenni, mint az apám, aki fűvel-fával csalta anyámat, inkább jobbnak láttam elé állni és véget vetni ennek az egésznek. Ma már látom, mekkora hülye voltam. Később próbáltam visszacsinálni, de már nem lehetett.”
A munkája fontosabb volt neki
„Megkapta az álommelóját, és én még együtt örültem vele. Egy nagy banknál – még a válság előtt –, igazán combos fizetésért. Tudtam, hogy maximalista, de azt nem, hogy jelen esetben ez ahhoz fog vezetni, hogy minden egyes nap túlórázik, amikor hazajön, tovább dolgozik a laptopján, és a késő esti vacsoránál szinte csak a munkájáról lehet beszélgetni vele. Gondoltam, hogy a kezdeti lelkesedés teszi, de a helyzet bő egy év után sem változott, sőt. Egyszer még azon is rajtakaptam, hogy szex közben az ágy mellett nyitva felejtett laptopon suttyomban a levelezését nézi. Életemben nem voltam annyira magányos, mint akkoriban mellette. El kellett jönnöm.”
Már csak a barátság maradt
„Ő nemcsak életem szerelme volt, hanem egyben a legjobb barátom is. Kilenc év után viszont azt vettem észre, hogy már nem a szerelmem, csak a legjobb barátom. Mivel a legjobb barátjával mindig mindent megbeszél az ember, mi is ezt tettük, és akkor kiderült – amit azért legbelül én is sejtettem –, hogy ő is így érez. Adtunk azért a házasságunknak még némi időt, de mivel a szüneteltetés után sem éreztük úgy, hogy újra szerelmesek lennénk, beadtuk a válási papírokat. Máig a legjobb barátok maradtunk.”
Megcsalás
„Úgy fest, pocsék emberismerő vagyok, mert azt hittem, minden rendben van köztünk. Aztán amikor visszajött egy egyhetes külföldi munkautazásról, minden megváltozott. Úgy ült ott a saját lakásunkban, mint valami idegen. Amikor arra kértem, mesélje el, milyen volt a hete, csak dünnyögött magában. Amikor szeretkezni akartam vele, határozottan elutasított – a vicc az, hogy korábban erre sosem volt példa, a szexuális életünk a kapcsolatunk legerősebb részét jelentette. Volt egy pocsék esténk, aztán másnap, mikor megjöttem a melóból, egy levél várt. Azt írta, hazaköltözött a szüleihez „gondolkodni”. Nem vette fel a telefonját. Amikor odaautóztam, nem engedtek be a házba, mert látni se akart. Mintha még nekem kellett volna bűntudatot érezni. Három hét pokoli, őrjítő szünet után kaptam tőle egy e-mailt, amiben leírta, hogy az üzleti úton megcsalt, és nem volt képe a szemembe nézni utána. Inkább lelkileg kínzott meg. Ő tiszta lapot akart, én már csak válást.”
Képtelen volt leszakadni a családjáról
„Amikor megismertem, rögtön teljesen betöltötte az életemet. Nemcsak a nagy szerelem miatt, hanem azért is, mert akkora családja volt, hogy gyakorlatilag minden hétvégére jutott egy esküvő, egy születésnap, egy keresztelő, egy disznótor vagy valamilyen alkalom, hogy összejöjjön a család, és valamiért hétköznap esténként is folyton ott lógtak nálunk az ilyen-olyan unokatestvérek. Hazaértem munkából, már vendég volt nálunk. Ebben az is közrejátszott, hogy eleinte az apjával egy nagy családi házban laktunk, és miután összeházasodtunk, akkor is csak a kertben lévő vendégházat alakítottuk át saját házikóvá. Mai fejjel tudom, hogy ebbe nem szabadott volna belemennem. A váltást az hozta el, amikor a drágám kerek perec kijelentette, hogy ő mindig is az apja közelében akar élni, és soha nem lesz hajlandó külön költözni velem, a férjével. Elképzeltem, hogy az egész életem az ő rokonaiból fog állni – akkoriban már totálisan elhanyagoltam a saját családomat és barátaimat –, és megrémültem. Pár héten belül beadtam a válókeresetet.”
Forrás: Arany gondolatok
