Brutális gyilkosságot oldottak meg a dunaújvárosi rendőrök 49 évvel ezelőtt. Egy házaspár már nem élt jól, a feleség válni akart, a férj viszont erről hallani sem, 17 éves fiúk pedig nem nézte jó szemmel a viszályt. Egy nap rendőrök lepték el a házukat, mert a bejelentés szerint a kétgyerekes családanya felakasztotta magát. De hiába próbálta öngyilkosságnak beállítani tettét a gyilkos, a holttest mindent „elmesélt”.
Elmúlt már éjfél, amikor egy izgatott, középkorú férfi megjelent a Dunújvárosi Rendőrkapitányságon 1976. február 15-én. Az ügyeletes fogadta. A férfi közölte, hogy nagy baj történt: pár órával korábban még a feleségével együtt tévézett, de aztán elaludt és arra ébredt, hogy az asszonynak se híre se hamva. Mindenhol kereste, végül a kertes házuk udvarán talált rá, felakasztotta magát a kijárati ajtó melletti lugasnál lévő oszlopra.
Fotó: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár
Fél órával később már a Hársfa utca 24. szám alatt álló ház kertjében dolgoztak a bűnügyi technikusok. Úgy tűnt, a férfi igazat mondott, és a felesége valóban öngyilkos lett, de még nem zárhatták ki, hogy gyilkosság áldozatává vált.Az elhalt testén levő külsérelmi nyomok is arra engedtek következtetni, hogy e rendkívüli halálesetet igen nagy alapossággal és körültekintéssel, illetve szakszerűséggel szükséges vizsgálni”
– emlékezett vissza a Magyar Rendőr 1976. április 29-i számában megjelent cikkében az ügyön dolgozó alezredes.
Nem volt minden rendben
Amíg a helyszínelők minden nyomot rögzítettek, a nyomozók sorra kérdezték ki a családtagokat. Az öngyilkosságot bejelentő férfi, a családapa meglehetősen szokatlanul viselkedett. Egyáltalán nem rendítette meg a felesége halála. A 17 éves fiuk is közömbösen beszélt a nyomozókkal, ami megdöbbentette a rendőröket. Arról nem ír a nyomozó, hogy a 8 éves kisfiú hogy reagált, de valószínű, hogy semmiről sem tudott és nem is látott semmit. Pár óra múlva már sejtették a Hársfa utcai házban dolgozó helyszíni szemle tagjai, hogy a látszat csal, és nem egy öngyilkossági ügyet kell lepapírozniuk.
Ugyanakkor ezt csak azután jelenthették ki, hogy az igazságügyi orvosszakértő felboncolta a holttestet.
Amíg a szakértői véleményre vártak, a nyomozók igyekeztek minél többet megtudni arról, hogyan élt a házaspár. Nem volt minden rendben férj és feleség között. Állandóan veszekedtek, amit a nő egy idő után megelégelt. 1975 októberében bejelentette, hogy el akar válni, sőt, azt is közölte a férjével, hogy a válás kimondása után újra férjhez megy, már jelöltje is volt. A férfi beleegyezett, ami után a vagyonukat is kettéosztották. A nő kapott 60 ezer forintot, és elköltözött otthonról egy albérletbe. Pár hónappal később – nem tudni miért, talán elfogyott a pénze – , visszaköltözött. Újra megpróbáltak házaspárként élni, de úgy tűnt, a kapcsolatuk végleg megromlott. Hangosan és sokat veszekedtek, ráadásul a rejtélyes harmadik sem tűnt el, végig a nő szeretője maradt. A kétgyerekes családanya egy napon ismét azzal állt a férje elé, hogy mégis jobb lenne, ha külön folytatnák az életüket.
Felakasztotta valaki?
„Az elhalt arcának jobb felén, illetve arcizomzatában nagyobb területen bevérzést találtak. A bevérzésen kívül a jobb szem kötő- és szaruhártyájának teljes egybefolyó bevérzését, a bal szem kötőhártyájának babnyi, tócsaszerű bevérzését észlelték. Ezért a rendőrorvos a boncolást abbahagyta és kérte a további intézkedést. A főkapitányság bűnügyi osztálya bírói boncolást rendelt el.
A boncolás befejeztével megállapították, hogy a fejen, illetve az arcon levő bevérzések közepes erővel ért, többszöri, tompa erő behatásától jöhettek létre, az arc jobb élén levő bevérzés nagyobb erejű, tompa erő behatására keletkezett.
Ezek az elváltozások ököl csapástól, eleséskor, elejtéskor vagy egyéb módon keletkezhettek. Semmiképpen sem jöhettek azonban létre egyszerű erőbehatásra”- olvasható a rendőri visszaemlékezésben.
A nyomozók tudták, hogy a nő gyilkosát a családban kell keresni.
De vajon ki lehet az? A férje, akit újból és újból lóvá tett és még mindig szerette vagy a fia, aki pont abban a korban járt, amikor az indulatok könnyen elszabadulnak? Úgy érezték, ha erre a kérdésre választ adnak, megfejtik az ügyet. Addig kérdezték ki apát és fiát, amíg az egyik meg nem tört és beismerő vallomást nem tett.
Filmbe illő gyilkosság
Röviddel éjfél előtt hangokra, ütés zajára ébredtem. Rögtön átvillant agyamon, hogy apám megöli anyámat. Felkeltem, s akkor láttam, hogy apám a kötélnél fogva, amely anyám nyakára volt erősítve, az előszobán keresztül az udvar felé vonszolja. Apám kérésére megkezdtem a vérnyomok eltüntetését, felmosását, az elmozdult szőnyegek visszaigazítását, illetve a lakás rendbehozatalát. Ezután megbeszéltük apámmal, hogy ő értesíti a rendőrséget az öngyilkosságról. Figyelmeztetett, ha esetleg a rendőrség kérdezné, akkor ne tudjak semmiről semmit”
– mondta a kamasz a nyomozóknak.
De nem ő volt az első, aki nem bírta a nyomást. Az apja már korábban beismerte, hogy február 14-én is veszekedtek egymással a feleségével és nála betelt a pohár. Elhatározta, hogy megöli. Amikor a nő elaludt, felkelt az ágyból, kiment a padlás feljáróba és felkapott egy kötelet. Visszament az ágyhoz, amin a felesége hanyatt feküdt.Ekkor az egyik kezemmel a feje alá nyúltam, és megemeltem a fejét, hogy a másik kezemmel a kötelet a feje alá tudjam tenni. Feleségem félálomban szólt, hogy ne háborgassam. A kötelet hurokra húztam a nyakán. Rövid ideig erősen húztam a kötél végét, míg úgy véltem, hogy megfulladt. Majd a kötél végénél fogva feleségemet lehúztam az ágyról, az előszobán keresztül kihúztam a nyitott verandára. Odacipeltem a veranda szélén levő vasoszlophoz, és arra igyekeztem a kötél másik végénél fogva felkötni. Az első két kísérletem nem sikerült, ugyanis két esetben is kicsúszott a kötél a kezemből és feleségem visszaesett a földre. Végül sikerült rögzítenem a kötelet. Ezután szóltam a fiamnak, hogy keljen fel!”
– áll a vallomásában.
A kamaszfiú egyetértett az apjával. Ő is úgy látta, hogy a családjukon esett szégyenfoltot nem lehet másképp letörölni, csak úgy, ha az anyja meghal.
Két vádlott, két ítélet
1976 júniusában az ügyben eljáró Székesfehérvári Megyei Bíróság mindkettejüket bűnösnek találta.
Első fokon a családapára tizenkét évnyi fegyházbüntetést szabtak ki, a fiával kapcsolatban pedig úgy döntöttek, hogy két és fél évet kell a fiatalkorúak börtönében letöltenie.
Mivel mindketten fellebbeztek, folytatódott a per, de hiába reménykedtek, a sorsuk nem változott. Ahogy a Fejér Megyei Hírlap 1977. augusztus 4-i számából kiderül, a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság jogerős döntésében helyben hagyta a megyei bíróság ítéletét.
Bajban van vagy tud olyanról, aki bajban van? Van segítség!
Ha Ön vagy a környezetében valaki krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!
Amennyiben Ön akár szóbeli, lelki, fizikai bántalmazás, vagy szexuális erőszak áldozata, joga van a segítséghez! Jelentkezzen bármelyik rendőrkapitányságon, bármelyik Áldozatsegítő Központban vagy tegyen bejelentést a 112-es központi segélyhívó telefonszámon, de hívhatja a 0-24 órás áldozatsegítő vonalat, a 06 (80) 225-225-ös számot is.
„Tegnap” vagy „ma”, de rájuk mindig szükség van! .. Rendőreink, a nyomozóhatóságok, hatóságok, az ügyészségek és bíróságok mindennapos áldozatvállalását köszönjük! Hirmagazin.eu
