25 éve fotózza a világűrt a Hubble
A Hubble űrteleszkóp építésére az amerikai Kongresszus 1977-ben szavazta meg az anyagi forrásokat, a munkálatok 1979-ben kezdődtek meg, 1985-re fejeződtek be. A fellövés a következő évre volt kitűzve, de a Challenger 1986-os katasztrófája miatt az űrrepülőgép-programot évekre leállították, így a szerkezet csak 1990. április 24-én indulhatott a kozmoszba a Discovery fedélzetén. A pályára állításkor az áramellátását biztosító napelemek egyike nem nyílt ki, s az űrhajósok már arra készültek, hogy saját maguk próbálják kiszabadítani a beragadt elemet, de a problémát végül a földi központból sikerült megoldani.
Az űrtávcsövek új távlatokat nyitottak a csillagászat történetében. A földi teleszkópok lehetőségei végesek: méreteiket már nemigen lehet tovább növelni, hatásfokukat jelentősen csökkenti az atmoszféra zavaró hatása. Már az 1960-as években bocsátottak fel űrszondákat kifejezetten csillagászati kutatások céljából, napjainkban pedig legalább tucatnyi űrtávcső végez csillagászati megfigyeléseket az elektromágneses színkép különféle hullámhossztartományaiban, de a Hubble volt az első, amely a látható fény tartományában is működik. Névadója Edmond Hubble amerikai csillagász, aki az 1920-as években elsőként mutatta ki, hogy az univerzum folyamatosan tágul.
Hol van a teleszkóp?
A földfelszíntől 569 kilométer magasságban, orbitális pályán mozgó űrtávcső óránként 28 ezer kilométeres sebességgel 97 perc alatt kerüli meg bolygónkat. A 2 milliárd dolláros költséggel előállított, henger formájú szerkezet tömege 11,1 tonna, hossza 13,1 méter, legnagyobb átmérője 4,3 méter, így mérete nagyjából egy nagyobb iskolabusznak felel meg.
A Hubble „lelke”
„Lelke” a 2,4 méter átmérőjű parabolikus főtükör, amelynek számítógéppel vezérelt csiszolása több mint két évig tartott. A fő teleszkópot 31 centiméteres segédtükör egészíti ki, a Hubble emellett tartalmaz egy nagy látószögű és egy másik, a rendkívül halvány objektumok fényképezésére alkalmas kamerát, színképelemző berendezést, két színképmérőt és egy infravörös fotométert. Működését fedélzeti számítógép vezérli, az elektromos áramot két nagyméretű, 33 négyzetméter felületű napelemtábla szolgáltatja. Az adatokat nagy teljesítményű telemetrikus antenna továbbítja közvetlenül a Földre vagy egy közvetítő mesterséges holdra.
A Hubble magasan az atmoszféra felett dolgozik, s akár ötvenszer gyengébb fényű objektumokról is képes felvételeket készíteni, mint a földi távcsövek. Képei bepillantást engednek a világűr eddig ismeretlen mélységeibe, például egymást valósággal felfaló galaxisok látványos ütközéseibe, újabb csillaghalmazok születésébe. Sikerült képet alkotni olyan távoli tájakról is, ahonnan a fénysugár több mint tízmilliárd évig utazott, mielőtt az űrtávcső kamerájába jutott, de a közelebbi égitestekről is páratlan részletességű felvételek születtek.
Az űrhajósok szerelték
Az űrteleszkóp karbantartási munkálatait az asztronautáknak az űrben kell elvégezniük. 1993 és 2002 között négy karbantartó missziót bonyolítottak le, a Columbia 2003-as katasztrófája után azonban az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA úgy döntött, hogy nem küldenek több űrsiklót a teleszkóphoz. Ezután kiterjedt tudományos és közéleti vita kezdődött a Hubble értékéről, melynek lezárultával a NASA megváltoztatta döntését. Az ötödik, 2009-es karbantartó misszió során az Atlantis űrrepülőgép személyzete több meghibásodott alkatrészt kijavított, illetve kicserélt, és az űrséták alkalmával korábbinál korszerűbb berendezéseket is felszereltek. Nagy valószínűséggel ezután már nem fogja közvetlen közelről látni ember az űrtávcsövet, mert több javítást nem terveznek rajta.
Hetente egy kilométernyi könyv – ennyi infót kapuk
A Hubble hetente 120 gigabyte-nak megfelelő tudományos adatot továbbít, ez a mennyiség könyvek formájában több mint egy kilométer hosszan sorakozna a könyvespolcon. Az űrteleszkóp eddigi „pályafutása” során több mint 1 millió észlelést hajtott végre. Széles látószögű és planetáris kamerája segítségével lélegzetelállító felvételek sorozatát készítette el, többek között a Jupiter jellegzetes Nagy Vörös Foltjáról, „a Teremtés oszlopairól” a Sas-ködben. 1995-ben készített első mélyűr-felvétele, a Hubble Deep Field a tudósok által kiválasztott nagyon kicsi égboltszeletről több mint 300 kép összeillesztésével háromezer galaxist jelenített meg kialakulásuk különböző szakaszaiban. A világegyetemből még többet mutatott meg a Hubble Ultra Deep Field, melyet 800 képből illesztettek össze. A Hubble-nak köszönhetjük a Hóangyal című karácsonyi NASA-fotó 2011-ből, amely galaxisunk Sharpless 2-106 nevezetű régióját ábrázolja, kétezer fényévnyi távolságra a Földtől.
2018-ban semmisítik meg
A Hubble küldetése az eredetileg vártnál számottevően meghosszabbodott, a jelenlegi tervek szerint várhatóan 2018-ban a Csendes-óceánba irányítva semmisítik majd meg. Utóda a 17 ország közreműködésével készülő „új generációs” James Webb űrteleszkóp lesz, amelynek indítását 2018-ra tervezik, ennek főtükre már 6,5 méteres lesz.
Forrás: metropol;
