A templomépület
A beréndi katolikus templom a környék egyik legszebb építészeti remeke, a barokkból a klasszicizmusba áthajló stílus egyik legérdekesebb példája. Az épület megjelenési formája, a görögkereszt alak is nagyon ritka még e korban. Csak Lajtaszéken (Stotzing) épült a XVIII. század közepén hasonló alaprajzú templom, de egy síkban tartott a középtoronnyal. A beréndi templom tornya ellenben a főhomlokzatnak előreugró uralkodó tömege. A bejárat után sajátos rétegződéssel kulisszaszerűen sorakoznak egymás mögé az egyes részek a keresztszárnyak feltáruló szélességéig. Ez a mozgalmasság és az ablakok nyomott kosáríve még a barokk építészet sajátsága. Abban azonban, hogy a templom külsejéről a belső kialakítás pontosan leolvasható, már a klasszicizmus tárgyilagossága nyilvánul meg.
A templomba lépve, a torony kis előterén át a kórus alá érve feltárul az egyetlen pontból áttekinthető, hatalmas négyzet alakú tér, oldalszárnyaival és a szentéllyel együtt. A hatalmas kupola – a római Szent Péter bazilika mintájára – tartó oszlopok nélkül, csupán a széles falakra támaszkodó téglaboltozattal épült. A középső négyzettér sarkai letompítottak, s így a mellékterek nyílásai keskenyebbek az oldalszárnyak szélességénél. A hosszanti irányú terek kupolái laposak, s ezért kívülről közös nyeregtető alá kerülhettek. Az oldalszárnyak dongaboltozattal fedettek. A klasszikus szépségű templombelsőhöz teljes harmóniával illeszkednek a nyugodt vonalú berendezési tárgyak és a mennyezet freskói is.
A kor jelentős, nagy hatású költője Pázmándi Horvát Endre Zirc emlékezete (1814) című hatalmas sikerű epikus költeményének Dréta Antal apátot dicsőítő fejezetében a beréndi templomról is ír:
„És mi előbbre való volt, szólja-e Dréta, Beréndről?
Szóll de az Istennek gyönyörű Egyháza helyettem;
ez Hozzád méltó Alkotmány Általad épült,
S a’ tsinnal testvér ketseket, Remekekre Te raktad.
Míg kövek egymáson, szerkezve falakba, nyugosznak,
S a’ temjént szívják, Neved’ áldás fogja követni.”
A jegyzetben pedig meg is magyarázza mondandóját. „T.N. Veszprém Vármegyei Helységben, Berénden, Olly Egyházat építetett, melly akár nagyságára, akár külső, belső tsinosságára nézve, mindenben az Építőnek jó ízlését, és az Isteni tiszteletnek terjesztésében, nagy lelkű bőkezűségét tünteti elő; ‘s az említésre méltó Templomok közé, nem ok nélkül számláltathatik.”
Gulden István pedig így áradozik: „A művészet ritka öszpontosításával s szilárd anyagokból szerkesztett fönséges templom, mely három díszes oltárral ékeskedik, s egyszersmind a magas boltozatokon elömlő festészetet, sz összevágó arányzatot, be és külcsint tekintve a legujabb ízlés kivánalmainak megfelel, 1845-ben szép tornyába illesztett órájával is méltán a vidék remekének nevezhető, fönnen hirdetvén alkotójának a főtiszt. sz. Rendnek kifogyhatatlan buzgalmát, mellyel az Isten házait nemcsak ott, a hol javakkal bír, hanem tanintézeteinek helyiségein és pusztáin is kitűnő kegyelettel ápolgatja. A templom készletekben is bőven föl van szerelve, s istenes czélja előmozdítva.”
A templom berendezése
Már az építészeti megoldásokban is érezhető volt a századfordulóval bekövetkező stílusváltásból fakadó újítások követése. E folyamat sokkal kézzelfoghatóbban és erőteljesebben érzékelhető a belső tér kialakítása és a felszerelések stílusának változása során. A falvakban általában neheze változtatnak a megszokott építési formákon, a kész épület berendezésekor azonban már sokkal könnyebben hajlanak az újításokra. Ezt a tapasztalatot a beréndi templombelső is igazolja.
Az oltár(ok)
A templomok legfőbb helye a főoltár, szinte ezért épül az egész épület, ezt szolgálják a falfestmények és a berendezési tárgyak. A főoltár építésére, kialakítására fordítják a legtöbb gondot, mert a legfontosabb templomi tevékenységnek, a szentmisének a színhelye. E klasszikus rendet korunkban – a főoltár kiegészítéseként – a modern, szembe miséző oltárok építése némileg módosította, de alapjaiban nem változtatta meg. Az alaprajz megszerkesztésekor a tervező építész legfőbb törekvése mindig az volt, hogy a főoltár a templombelső minden pontjáról egyformán legyen látható. Templomunk e követelménynek minden szempontból megfelel, de az oltárépítményen már érezhető, mint új hatás, a magyar felvilágosodás nemzeti vonásokat hangsúlyozó szellemisége is.
A feszülettel ékesített oltárszekrény ajtaját kis oszlopok fogják közre. Az oszlopokat lezáró párkányon angyalok térdelnek, hódolva a szentségház felett lévő Isteni báránynak. Fent sugár- és felhőkoszorúban Isten szeme zárja le az építményt. Ami szokatlan az oltáregyüttesben, a főoltárkép felett, az a magyar címer. Ennek ebben a korban tartalmi jelentősége is van, mert éppen a templomépítés éveiben folynak a Heinrichautól való elválási harcok és éleződnek ki a magyar és német szerzetesek között az ellentétek. Az oltárépítmény korinthoszi oszlopai mellett kaptak helyet Szent Benedek és Szent Bernát életnagyságú, eredetileg feketére színezett – a felújításkor csontszínűre átfestett – szobrai.
Az oltárképen oszlopos templomcsarnok oltára előtt térdel Szent István király és az oltáron lévő koronát, a templom zárt falát áttörő, angyaloktól körülvett Máriának és a gyermek Jézusnak ajánlja.
A kép alkotója Vinzenz Fischer osztrák festő és építész.
Vinzenz Fischer Fürstenzell-ben született 1729. április 5-én. 1749-től Bécsben, majd Itáliában tanult. Később a bécsi akadémia tanára lett. Oltárképei találhatók Salzburgban, Bécsben, Székesfehérváron, Pozsonyban, Visegrádon, Márairemetén stb. Meghalt Bécsben 1810. október 26-án.
A templomunkban lévő képe harmadpéldány. Az elsőt, amelyet 1775-ben készített, Székesfehérváron található. Az aprólékos történelmi gonddal megfestett copf stílusú képet Mária Terézia királynő kérésére – kis változtatással – a budavári Zsigmond kápolna mellékoltárára is elkészítette. A harmadik, egyszerűsített – a templomunkban lévő – változatot 1808-ban, a zirci apátság megrendelésére festette meg a művész. Az elsőtől ez sem sokban különbözik. Csak a színek összeállításában, a Mária előtt sereglő kis angyalok számában és néhány nem jelentős apróságban találhatók változtatások.
A mellékoltárok egyszerűek. A jobboldali oltárkép Páduai Szent Antalt, a baloldali Szent Rókust ábrázolja. (Ez a korábbi Rókus-kápolna képe lehetett.) Sajnos az 1906. Május 28-i villámcsapás következtében nagyon megrongálódtak és megsötétedtek. 1940 nyarán dr. Hümpfner Tibor plébános egy volt római tanítványával mindkét képet restauráltatta, mely után előtünt a képek klasszikus szépsége.
A szószék
Mint az igehirdetés színhelye, a második a berendezések fontossági sorrendjében. A beréndi templom vörös márványból készült szószéke művészi értékű. Feljárati lépcsője a sekrestyéből indul. Alaprajza négyszögű, mellvédkorlátja faltól falig fut. Hangvevő lapján életképjelenetet ábrázoló plasztika – angyalok a tízparancsolattal – kapott helyet. Oldalait gazdag kiképzésű, de inkább csak aranyozottságával érvényesülő relief borítja. Mivel ezek a domborművek laposak, alakjait a fény és árnyékellentétek nem teszik plasztikussá, a távolabbi szemlélő számára nem sokat mondanak, a hívek nagyobb csoportja helyett csak a közel állókra hatnak. Az ábrázolt jelenetek ismert szimbólumok. Egyik oldalon a Magvető, a másikon a Jó Pásztor, a harmadikon a Csodás Halászat szerepel. A domborművek és szoborjelenetek tárgya összefüggésben van az ellenreformáció és katolikus restauráció korában hangsúlyozni kívánt teológiai tanokkal.
A keresztelőkút
A templom harmadik legfontosabb berendezési tárgya a keresztelőkút. Legtöbb helyen a szószékkel átellenes oldalon áll. Általános formája ebben a korban: egy oszloppal tartott, stilizált kagylótál, amire harang módjára borul a fedél. Legtöbbször csak helyi mesteremberek, fafaragók átlagos értékű munkája. Templomunk keresztelőkútja is ilyen, de vörös márványból. Ellenben különösen értékes és ritka szépségű, 17. Századi barokk művészi alkotás a kúton lévő szoborcsoport: Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust. Gazdag díszítésű a sugarak közt megjelenő Szentlélek, valamint a fogrovattal és a klasszicizáló levélsorral díszített fedőrész is.
Sekrestyeszekrény
A dekoratív fafaragás a templomok egyéb berendezésén is szerephez jut. Templomunk sekrestyeszekrényét is a polányi templom gyóntatószékeinek és más tárgyainak ismeretlen nevű mestere készítette. Valószínűleg eredetileg Polány számára, s csak később került át a zirci apátság legújabb, illetve legkésőbb épített templomába, Beréndre. Származását legfőképp a polányi gyóntatószékkel megegyező alapformái és faragott virágfüzérei bizonyítják.
Szobrok
A templom szobrai közül az oltárépítményen lévők az építkezéssel egy időben készültek. Az ábrázoltak kiválasztása nem ok nélküli. Szent Benedek a bencés rend megalapítója. E rendből „szakadtak” ki a ciszterciták.
Szent Bernát (a főoltárkép jobb oldalán) a cisztercita rend egyik megalapítója, a szerzetesek tanítója és példaképe.
A többi szobor későbbi alkotás. Sajnos kettőnek nem tudjuk a készítési, felállítási idejét, az adományozó nevét…
1908-ban, a templom felszentelésének 100. Évfordulóján állíttatott – a bal felőli oldalhajóba – a boldogságos Szűz Mária tiszteletére fehér márvány szobrot özv. Bécsi Flóriánné Zeiner (Czeiner) Franciska, testvére Zeiner (Czeiner) Ferenc és annak neje Tercs Ágnes.
Vele átellenben Jézus szíve-kőszobor áll. A Jézus szíve-tisztelet a középkori misztika hatására, főként a Krisztus szenvedésében való elmélyülés jegyében alakult ki. A szív bibliai-keresztény értelmezésben az ember testi és szellemi központja, az érzelmek, főként a szeretet székhelye.
A kórus boltozattartó íve alatt – jobb oldalt – a dr. Krüger Aladárné Hannig Mária által 1930-ban állíttatott Lisieux-i Kis Szent Teréz szobra áll.
A másik oldalon pedig – a mellékoltárképen is ábrázolt – Páduai Szent Antal kőszobrát találjuk.
Forrás: http://www.ajka.hu/old/telepules/muemlekek/index.html%3FPHPSESSID=35a54aca310227f0c926ece10c8713e4.html
Cím: Ajka Liszt Ferenc u. 2.
Tel: +36 (88) 312-680
E-mail: [email protected]
Web: www.ajka.hu
