Szinonim név: Zweigeltrebe blau.
Származása: Zweigelt osztrák szőlész állította elő a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésével, morfológiai bélyegei átmenetet képeznek a c. orientalis s a c. pontica között.
Termesztési értéke: közepes érésü,bőtermő, termésátlaga 12-15 t/ha, középerös növekedésű, államilag elismert ( 1981) vörös borszölötajta. Talajban nem válogat, de tápanyagigényes, fagytűrése közepes, rothadásra közepesen érzékeny, túlterhelésre kifejezetten érzékeny, kevésbé zöldmunka igényes. Bora színanyagban gazdag, csersavdus,jellegzetes zamatú, minőségi vörösbor, túlterhelés eseten asztali bor. Bejelentett klónja nincs. Felhasználási aránya 1973-1997 között: 3,82 %, az utóbbi években változatlan, telepített terület 2951,5 ha.
A hajtás: kifejezetten elterülő.
A vitorla: nyitott, lapított, sárgás vagy barnászöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.
A szártag: a háti oldalon lilásvörös, a hasi oldalon lilászöld, pókhálós, csíkos, hamvas.
A levél: vese alakú, középnagy, széles, hullámos, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, sötétzöld, fényes, zsíros, karéjozott-hasadt, karéjainak száma 3-5; vállöble határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet esetenként a levélér határol; oldalöbleinek alakja s alapja határozatlan, gyakran kerekített; széle csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő s pókhálós; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.
A fürt: szárnyas, tömött, középnagy, átlagtömege 180 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,9 g, kék, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; ize közömbös; héja vastag, szívós.
Morfológiai szempontból hasonló fajta: Rubintos, Blauburger, Kékfrankos, Kékoportó.
Forrás: www.vithor.hu
Cím: Lukácsháza –
Tel:
E-mail:
Web: www.vithor.hu
