Zubogy község neve szláv eredetű, névadója valószínűleg „Zbud” szláv származású ember volt. Az egykori Gömör vármegyéhez tartozó település létrejöttét a XII. század második felére valószínűsítik a történészek.
Az erdős, mocsaras vidék földművelésre alkalmatlan volt, a honfoglaló magyarok nem szállták meg, így az a király tulajdonába került. Hogy nagy számú szláv lakosság élhetett itt, bizonyítják a környékünkön található szláv eredetű földrajzi nevek is.
Egy oklevél tanúsága szerint a faluban fából épült házak álltak, amelyeket el lehetett szállítani. Ez alól csak a templom volt kivétel.
Az első plébánia templom a gömöri ispánsági vár szolgálatára rendelt lakosság számára épülhetett, feltételezések szerint a XII.- XIII. században, román stílusban.
Rendeltetése, mint minden falusi templomnak- az istentisztelet megtartása volt, de fontos közösségi, középületi funkciót is ellátott. Funkciójának megfelelően kiemelkedett a többi lakóépület közül, ez volt az egyetlen kőből épült építménye a falunak.
A templom olyan volt, mint a középkori falusi templomok többsége. Csaknem négyzetes hajójához egy kisebb és alacsonyabb szentély csatlakozott, ez volt az oltár és a miséző pap helye.
Az épületet egyszerű környékbeli kőműves mesterek építették kőből, megerősítésére falkötő gerendákat alkalmaztak. A templomot nem vette körül kőfal, és az is valószínű, hogy csak a déli oldala elé temetkeztek. Napjainkra ebből a templomból csupán részletek maradtak. Dama, gömöri várjobbágy földjének, 1282-ben kelt oklevél, az első ismert írásos említése „Zubud” néven.
1282-ben IV. László király az Ajtony nemzetség tagjainak „terran Zubud” János fiainak: Heimnek és Demeternek adományozta a falut. Ez a Csanád megyei eredetű nemzetség, melynek központja a csanádi Ajtony monostor volt, már a század első felében megkapta a környék jelentős részét, később újabb és újabb birtokokat szerzett hozzá. A nemzetség ágakra szakadásával az egyes falvak egy-egy család köz-pontjává váltak, s a családok, a falvakról nevezték el magukat. Közép-nemesi birtokok jöttek így létre, ezek tovább aprózódtak, és sok birtokos kisnemességbe süllyedt. 1343-ban említik az akkor már néhai Demetert, „de Zobody”-nak. 1386-ban a Szentkirályi család a falu földesura.
A XV. század elejétől a Zubogyi-család kihalásával az Ajtony nemzetség másik ágának, a Szuhaiaknak tulajdonába kerül a település. Ez időben készült adóösszeírások szerint a környék nagyobb települései közé tartozott. 1427-ben, amikor nevét „Zwogh” alakban említik, 33 portát bírtak a Szuhaiak, míg a környék átlagos portaszáma, csak 22 volt. Társadalmi, gazdasági helyzete élénk fejlődésnek indult, főképp Mátyás uralkodásának idején. Ekkor került sor a templom szentélyének átépítésére.
A Szuhai család jóvoltából a szentélyt elbontották, helyére sokszögzáródású, késő gótikus szentélyt építettek, déli falában két mérműves ablakkal.
Nem sokkal ezután a szentélyt külső támpillérekkel erősítették meg. A nyújtott boltozat hatására a falak valószínűleg megrepedtek, szükségessé vált a megtámasztásuk. Valószínűleg ebből az időszakból származik az a gótikus kehely és paténa, mely az 1978-ban megkezdett kutatások során került elo.
A falu virágzására utal, hogy kisnemesi családok telepedtek meg itt a XV.-XVI. század fordulóján. Ebből az időből már ismertek a jobbágyok nevei is, melyek arra utalnak, hogy az egykori szláv lakosság már teljesen elmagyarosodott.
A fellendülés hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő két évszázad viharait, pusztításait, Zubogy elnéptelenedés nélkül vészelte át. A vidéket 1556-ban érték el a törökök sorozatos támadásai, a környék török hódoltság alá került.
Bár Zubogy is elveszítette portáinak felét, ennek ellenére a szűkebb környék protestáns egyházi központjává vált, négy-öt környező település tartozott hozzá. A falusiak és földesuraik ekkor már a reformáció helvét elvét követték, így Zubogy egyháza is reformátussá vált. Papjait 1599-től 1674-ig ismerjük, s ez idő alatt gyakran emlegetik leányegyházként Ragályt, Dövényt, Felsőkelecsényt, Csákányt és Imolát. /Csákány él a helyi lakosság emlékezetében is. E szerint Csákányfalva, Zubogy és Imola községek közötti kis település volt, mely tűzvész áldozata lett, s lakói Zubogyra és Imolára költöztek./ 1581-ből való az egyház birtokában lévő vert ezüst úrasztali pohár, mely Kozáry Mihály ajándéka.
A falu életének legnehezebb időszaka a XVII. század utolsó harmada. A megújuló török támadások, a Putnok váráért harcoló kuruc és császári csapatok adóztatásai, egyre fokozódó létbizonytalanságot terem-tettek. A súlyos helyzetet tetézte, hogy Zubogy a lelkipásztorát is elvesztette. Szalóczy Mihályt 1674 márciusában a pozsonyi törvény-szék gályarabságra ítélte.
A pusztítások után, még 1720-ban is mindössze öt jobbágycsaládot írnak össze a faluban. A templom csaknem teljesen romba dőlt. Beszakadt a szentély boltozata, kidőlt a szentély északi fala, magával rántva egy támpillért és a diadalívet. Teljesen megsemmisült a hajó délnyugati része a szélfogóval.
Valószínűleg hosszú ideig romokban hevert az épület, az újjáépítésre 1710 körül kerülhetett sor, felhasználva a régi alapokat és a megmaradt falrészeket. A munka befejezését jelzi az 1726-os évszámot viselő festett famennyezet.
A famennyezet 73 darab fenyőfa pallóból áll. Tagolása szokatlan, az ősibb formát mutatja: a deszkázat párhuzamosan fut a templomhajó hossztengelyével. Rajtuk leveles virágindák láthatók, alapszínük fehér és bordó, feketével körvonalazott piros, sárga és fehér virágokkal.
Az 1750-es években két nagyméretű ablakot vágtak a hajófalba, és szélfogót építettek a bejárat elé, s egyszerű harangtorony készült a templom mellett. A legjelentősebb munka talán az új berendezés elkészítése volt 1758-ban. Két jolsvai asztalos, Contra András és fia, Mátyás készítette a padokat és a szószéket. A XVIII. Században állították fel a karzatokat.
Az átalakítások után Zubogyon szinte megállt az idő. A templom ma is lényegében az 1758-ban kialakult formájában áll elottünk.
A lassan meginduló fejlődést pestisjárvány szakította meg, s csak 1750 után kezdett konszolidálódni a helyzet. A falu, immár a Ragályiak földesurassága alatt lassan fejlődni kezdett.
A XVIII. században a falu egy része leégett, a lakások ugyanis többségükben zsupptetősek voltak. Mária Terézia uralkodása idején, a község területén majorság volt, mely a hadsereg fenntartását segítette. A hadsereg részére tenyésztettek lovakat.
Összeírás Mária Terézia uralkodó idejéből
I. Urbáriumunk nincsen.
II. Contraktusunk hasonlóképpen nem volt soha, hanem földes urunknak ember emlékezetitül fogvást jobbágyi kötelességünket szokásbul visszük véghez.
III. A jobbágyi kötelességet tesszük földes uraink majorsága körül hol marhával, hol gyalogul egész ekkoráig, egyéb adózássunk pedig semmi sincsen.
IV. Szántóföldeink három nyomásra vagynak, meglehetős kövérségű[ek] ugyan, ezért megtermik a tiszta és abajdócz búzát, rozst, tenkelyt és zabot. Réttyeink többnyire kétszer ka-szálhatók, az árvizektől pedig mentek.
Helységünkhöz esnek országos és heti vásárok mintegy hárommérföldnyire, úgymint Rozsnyón [és] Miskolcon, az hová alkalmatos úton mindenek eladatódhatnak és vétetődhetnek.
Marhalegelésünk vonó és fejős, nemkülönben nevelő marháinknak kaszállás előtt is meglehetősképen vagyon.
Marhaitató vizeink rész szerint a mezőben, rész szerint penig bent az helységben folyásokbul elegendő vagyon.
Helységünk határában mind tűzre való, mind penig épületre való fánk elegendő találtatik. Az uraság engedelmébül mak-koltatásra való erdőnk elegendő.
Határunkban rész szerint király dézsma vagyon, rész szerint heted.
Gyümölcstermő, nemkülönben káposztás és zöldségtermő kerteink vagynak.
Tokajból hozandó sóval kereskedhetünk. Szőllőmunkára Szetpéterre, Miskolczra, Szikszóra el szoktunk járni.
Tizennégy ember kaszáló rétünk vagyon uraság engedelmébül.
Kenderáztató vizünk elegendő vagyon.
Malmunk mind helységünkben, mind penig szomszéd helyen vagyon.
V. Mivel egyenlőképen házhelyek után a földek nincsenek elosztva, egyik házhely után némelyikünk többet, némelyikünk kevesebbet vetünk el, jelesül pedig mennyit az individuális conscriptióbul ki fog tetszeni. Hasonlóképen ki fog az is tetszeni, hány ember kaszálló réttye vagyon egy házhelyes gaz-dának.
VI. Földes urainknak szükséges elöladandó munkáit négy vonó marháival [és] gyalogul is vittük véghez.
VII. A földes uraságainknak rész szerint kilencedet adunk, rész szerint pedig hetedet, ezeken kívül más egyéb adózás fejében sem pénzül, sem ajándékul semmit sem adunk.
VIII. Helységünkben másfél puszta házhely találtatik, mellyeket Konyha Gergely éli.
IX. Rész szerint örökösök, rész szerint szabad menetelűek [vagyunk].
Zubogy, 1771. május 27.
Elek András hites bíró keze x vonása. Demjén Márton hites keze x vonása. Juhász Miklós hites keze x vonása. Juhász András hites keze x vonása. Juhász István hites keze x vonása. (L. S.)- A vár-megye által küldött összeírók: Uza Sándor, ebeckei Tihanyi László és Czékus István.
Az iskola története
A közoktatási rendszer történetének egyik legjelentősebb eseménye az 1868 évi Népoktatási Törvény. A törvény bevezetésével kialakuló iskolarendszer egészen a második világháborút követő évekig fennmaradt. Eötvös József törvényének hatása mind a mai napig érvényesül, eredményei beleötvöződtek a mai általános iskolába is.
„A Népoktatási Törvénynél „hazai közművelődésünk szempontjából messzibbre kihatót, céljaiban és következményeiben jelentősebbet a magyar törvénykönyvben nem találunk.”
/Kiss Elemér: Ezeréves a magyar iskola Bp.1995./
A törvény hatálybalépése után Zubogyon is létrejött a hatosztályos elemi népiskola, a református egyház felügyelete alatt, mely évtizedeken át csak egy-két tanítós volt. Az iskola épülete fehérre meszelt, fagerendás volt, kicsi ablakokkal. Az idősebb emberek visszaemlékezése szerint a tanítót természetben fizették. Időnként, házról-házra járva gyűjtötték össze járandóságait.
1935-ben az 1-2. osztályos tanító néni Doktor Ilona, a 2-4. osztályos tanító Erdődy József volt. Kezdetben csak palatáblát (kockás és vonalas oldallal) és palavesszőt használtak a tanulók, és olvasókönyvből tanultak. Később bővült a tananyag (számtan-mértan, magyar iroda-lom, történelem, földrajz, hittan, alkotmánytan).
A múlt századi épületet tűzvész pusztította el, írásos emlékek nem maradtak. Az 1890-es években kezdték építeni a még ma is meglévő épületet, amely 1976-tól óvodaként működik. Az épületben egy tanterem és egy nevelői lakás volt mindössze.
A tehetséges falusi gyerekek számára a Sárospataki Református Fő-iskola Gimnáziuma hirdetett pályázatot. Akik a tehetségvizsgán, és felvétel esetén azután is kiválóan szerepeltek, tandíjmentességet, tan-könyveket, internátusi ellátást, és kosztot kaptak.
1943-ban nyolcosztályos lett az elemi iskola, s az államosítás után Általános Iskolaként működött tovább. Évekig még egy teremben folyt az oktatás, s az iskola adott helyet (ugyanúgy, mint napjainkban) a különböző falusi rendezvényeknek, gyűléseknek, előadásoknak, öszszejöveteleknek. Ilyen célokra, más alkalmas helyiség, nem volt a községben.
Egy-egy tanulócsoportban 50-60 gyerek tanult. A négy évfolyamból álló, összevont csoportokban folyó oktató munka megosztott figyelmet, alapos felkészülést igényelt a nevelőktől. Szerencsére nem sokáig tartott ez a nehéz időszak. Előbb az alsó, majd később a felső tagozat került megosztásra. A község megvásárolt és átalakított egy magánlakást, kultúrháznak. Nappal ezt az iskola rendelkezésére bocsátották. Volt még egy szükség tanterem, a nevelői lakás egyik szobájában is.
1956-ban felépült egy másik épület a lakosság összefogásával. Egy tanterem, és egy nevelői szoba kapott benne helyet. Ez az épület majdnem egészében beépült a mai iskolába, tornaszobaként.
A nevelőtestület a századunk közepén már 5 főből állt. A jól működő kis iskola bővítését tervezték a falu vezetői, azonban az 1971-es kormányhatározattal elrendelt körzetesítés, hamarosan véget vetett az iskola működésének.
Az iskola megszűntetése, s vele az iskolához kötődő közművelődés, a helyi lakosság egy részének elvándorlásához vezetett. A település 20 éven keresztül nélkülözte a szellemi központot. Ugyanakkor a körzeti iskolába járó gyerekek, túlzsúfolt tantermekben tanultak, nehezen viselték a bejárás okozta fáradalmakat.
1990-ben, a megalakuló önálló önkormányzat, legfontosabb feladatának a helyi alapfokú oktatás feltételeinek a megteremtését tartotta. 1993. augusztus 20-án került átadásra az Általános Iskola új épülete, mely esztétikus külsejével, a műemléki környezethez illeszkedő megjelenésével, a falu legszebb épülete lett, s 1993. szeptember 1-én kezdte meg működését.
Az iskola Az iskola bejárata
Részlet Szombathy Gyula:
GÖMÖR-KISHONT VÁRMEGYE NÉPOKTATÁSÜGYÉNEK TÖRTÉNETE című,
1909-ben megjelent könyvéből
„Zubogy református elemi iskola. Borsod megye határán fekvő kis község. 500 magyar anyanyelvű és református vallású lakossal.
Az iskola történetére vonatkozólag a feljegyzésekből csupán annyi állapítható meg, hogy az iskolaügy az egyháznak mostoha gyermeke volt, azzal édeskeveset törődött. A tanító régi lakása és a tanterem évtizedeken keresztül nyomorult állapotban volt.
Végre sok huzavona után a 90-es évek vége felé új iskolát és tanítói lakot építettek, de kicsiségénél fogva ez sem felel meg a követelményeknek. A tanterem felszerelése kellő. Tannyelve a magyar, a tan-kötelesek száma 110.
Régebbi tanítók voltak: Seres József, Bitó József, Tóth Béla, Varga Kálmán, Váczy Károly. Jelenlegi okleveles tanító Vígváry Ferenc.
Az iskolát néhai Ragályi Ábrahám 1840 körül egy alapítvánnyal támogatta, melynek kamatjait a tanító élvezi.”
A helyi iskolatörténet kiemelkedő egyénisége Bódi Elemér
(1927-1999)
1927. március 18-án született Balogtamásiban (Szlovákia). 1948. június 28-án szerzett néptanítói oklevelet, a Sárospataki Református Líceum és Népiskolai Tanítóképző Intézetben. 1949-től dolgozott a zubogyi Általános Iskolában, előbb kántortanítóként, majd később, egészen az iskola körzetesítéséig, igazgatóként.
Életvitele, emberi magatartása, pedagógiai munkája, közéleti tevékenysége követendő példa mindannyiunk számára.
A Ragályi család tagjai közül Ragályi Gyula elődeinek, kastélya volt Zubogyon, és itt is laktak. Ennek nyomát már csak a Kastély-kert el-nevezés őrzi. Dűlő nevek őrzik még a Ragályiakkal egy időben volt négy birtokosnak az emlékét. E dűlők: „Bodonalja”, „Bacsó-sor”, „Meskó-rét”, Gál-hegy”.
1907-ben került sor a templom újabb tatarozási munkálataira, a szentély tetőzetét felújították, a héjazatot kicserélték. 1934-35-ben a templomot teljes vakolatfestéssel kitatarozták, a belső berendezéseket át-festették. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségnek, a templom első osztályú műemlékké nyilvánítását követően 1978-ban kezdődtek el a helyreállítási munkálatok, melyek befejezése után, a templom külső és belső képe a XVIII. század második felére jellemző állapotot tárja a falu, és az ide látogatók elé.
A zubogyi templom már nem csupán a falu középülete, a református istentisztelet megtartására alkalmas épület, hanem egyúttal az ország és a falu múltjának emléke, történeti, művészettörténeti és esztétikai értékekkel bíró építészeti alkotás
A XX. század elején a községhez tartozik még „Bikakút” és „Zubogy puszta” is (Bikakút = Bikakút puszta, Zubogy puszta = Zubogyi tanya).
A lakosság megélhetőségét a későbbiekben a törpebirtokok biztosították, majd a bányák megnyitása teremtett újabb kereseti lehetőséget. A faluban kevés volt a cselédsorban élők száma. A bánya mellett egészen a termelőszövetkezetek létrehozásáig a lakók folytatták a mező-gazdasági tevékenységet. Szinte minden család tartott állatokat /sertést, tehenet, lovat, aprójószágot, és kis parcellákon megtermelték a szükséges növényeket /búzát, árpát, zabot, kukoricát, burgonyát, kendert. Ma már jelentéktelen a földművelés és állattenyésztés. A munkaképes lakosság nagy része a közeli településeken, Kazincbarci-kán, Kurityánban dolgozott az elmúlt évekig. A bányabezárás és lét-szám leépítések miatt egyre többen kényszerülnek az ország más régi-óiban munkát keresni
A település környékén lehetőség van nagyvadak vadászatára és gombászatra. Leggyakoribb gombafajta az őzlábgomba, a tinórú, a galambgomba és csiperke. Kirándulásra is van lehetőség, az erdőn át el lehet jutni Imolára, vagy Dövénybe. Érdemes felkeresni a Zubogy és Dövény között magasodó Kockalápa-bércet, a környék legmagasabb pontját.
Érdekességek
A közigazgatási központok változásai
1873: Zubogy, Gömör és Kishont vármegye, tornaaljai járás
1924: Borsod, Gömör és Kishont vármegye, putnoki járás
1938: Gömör és Kishont vármegye
1945: Borsod-Gömör vármegye
1950: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
1962: edelényi járás
1966: Közös Községi Tanács Ragály
Részlet Fényes Elek: Magyarország Geográphiai szótárából (Bp.1851.),
melyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik.
„Zubogy, magyar falu, Gömör vármegyében, felülről Ragály, alulról pedig már Borsod megyében fekvő Kelecsény helységgel határos, református templommal s 539 lakossal, kik közül 417 református, 103 katholikus, 17 evangélikus, és 2 óhitű; mindnyájan magyarok. A közbirtok áll 13 3/8 úrbéri, 21 2/4 majorsági telekből; van 5 zsellér és 2 alzsellér és 994 hold erdő. Szántóföldje búzát, gabonát, árpát, zabot terem, rétje jó és sok szénát kétszer kaszálva ád. Ezen helységet bírják Ragályi urakon kívül Ambrus, Vincze nemes családok. Utó-posta Putnok.”
2001. március 16-án kerül sor a millenniumi zászló ünnepélyes átadására. Az ünnepségre elkészült Zubogy község címere.
Zubogy címere
Álló, háromszögletű, kék színű katonai pajzs, melynek mezejében jobbról hegyével lefelé, élével kifelé fordított ezüst ekevas, balról nyolcágú ezüst csillag lebeg. A pajzson félig jobbra fordult, zárt katonai sisak, rajta háromlombú arany korona; a foszlányok színe mindkét oldalon vörös – arany. A pajzs alatt egy szalag lebeg ZUBOGY fel-irattal.
(A teljes címer a községben egykor élt kisnemesek nagy számára utal, míg az ekevas a régi önkormányzati jelképre – és áttételesen az élet-módra – emlékeztet, a nyolcágú csillag pedig a református egyház jelentőségére.)
Területi, földrajzi adottságok, a népi elnevezések eredete
Zubogy község Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi-nyugati részén, a Sajó és Bódva folyók völgyében (Száraz-völgy) helyezkedik el. Területe 11,5 km2 , lakossága 651 fő. A völgy vízben szegény, egyetlen kis patakja (Csörgős patak) van, amely aszályos időben csaknem teljesen kiszárad. Éghajlata hűvös, alacsony az évi középhőmérséklet, kevés a napsütéses órák száma. Jellemző talajtípusa a barna erdőtalaj, mely helyenként gyengébb minőségű szürke erdőtalajjal váltakozik. Erdőségekben gazdag terület. Földrajzi adottságai az állattenyésztést, gabonatermesztést teszik lehetővé.
A falu csúfneve: „Macskások”.
Az egyik mezőőr, aki télen a bányába járt dolgozni, este, hazafelé jövet nyúl helyett, macskát lőtt. A sötétben ezt nem vette észre, így a tarisznyájába tette és hazavitte. Odahaza nagy szégyenben volt része, amikor kibontotta, ugyanis a háznál sok volt a fonóvendég. Ők a hírt elújságolták, s az a környéken is elterjedt.
A település utcái, népi elnevezései
Szabadság út: A leghosszabb utcája a falunak, jellegzetes, egyutcás település. Sok új ház épült az utcában, a régieket pedig felújították, már csak néhány lakóház őrzi a régi falu emlékét.
Kossuth Lajos út („Kis oldal”): A Szabadság utcából nyíló rövid, kis utca. A házak kertjei rövid, meredek domboldalban végződnek, innen kapta a népies nevét.
Dózsa György út („Templomszög”): A református templomot körül-futó, rövid kis út, lejtős udvarokkal.
Petőfi Sándor út („Új sor”): 1962-ben épült műút. Egyetlen olyan útja a falunak, ahol nincs árok, csatorna vezeti le a csapadékvizet. Az 1930-as években épült új falurész utcája, innen ered elnevezése.
Ságvári Endre út („Kakas-tanya”): A falu Felsőkelecsény felé eső végének utcája. Szeretőrző családos emberekről kapta nevét.
Lenin út („Erzsi szög”): A falu legújabb, modern, többszintes lakó-házakkal beépített utcája, a Petőfi útból nyílik. Az itt lakó családok női tagjai között sok az Erzsébet nevű.
Településünk napjainkban
A falu az aggteleki- karsztvidék közelében, dombok közötti völgyben fekszik. A Kazincbarcikától Aggtelekre vezető út csak érinti a falut.
Fő utcája a Szabadság út, ennek két oldalán épültek a jellegzetes tornácos házak, melyekből már csak kevés van meg eredeti állapotában. Az utóbbi években épült házak már nem az elmúlt évtizedekben megszokott kétszintes épületek.
Stílusukkal a múltat idézik, illeszkednek a műemlék környezethez. Legrégebbi utcája a templom mögött, egy kis dombon körülfutó út, a Dózsa György út lehet.
A település egyike az ország kis lélekszámú településeinek. Története és élete hasonló sok száz más kistelepüléséhez.
Lakossága 2001.január 1-én 626 fő. Ez a szám jelentősen csak az 1960-as 1970-es években változott. Földrajzi adottsága (erdővel sűrűn borított dombvidék), az erdőgazdálkodásnak, a gabonatermesztésnek és állattenyésztésnek kedvez. A mezőgazdasági tevékenység, a termelőszövetkezetek megszűnése óta azonban, csak a lakosság önellátását szolgálja. A vállalkozások száma csekély.
A falu nevezetessége a XIII. században épült református templom, melynek a tavasztól-őszig tartó időszakban sok látogatója van.
Közigazgatása
1990-től önálló a község, főállású polgármestere és héttagú képviselő-testülete van.
Polgármester: Pozsgai Viktor
Jegyző: Dobi Bertalanné
Forrás http://www.zubogy.hu/
Cím: Hévíz Szabadság út 51.
Tel: +36 (48) 354 004
E-mail: [email protected]
Web: http://www.zubogy.hu/
