Letisztult, harmonikus szépség a színpadon és civilben egyaránt. Többszörös arany- és platina lemez, tizennyolc toplistás sláger áll a háta mögött. Álmok, utak, otthon című 2015-ös kalendáriumában bensőséges; utazásra invitál – megidézve a szülővárosához fűződő emlékeit, élményeit. Nemrég interjút adott ebből idézünk.
■ Szentesen drámatagozatra jártál, színészettel is foglalkoztál, mielőtt az éneklés mellett kötelezted el magad.
– Jó ideig az Önkifejezés nem vált berniem szél műfajokra. A zene mindig is jelen volt az életemben, örökké szólt a rádió, tetszett, ha valaki énekléssel közvetít érzéseket. Volt időszak, amikor a mozgás elsőbbségei élvezett akár a színházzal, akár az énekléssel szemben. Rendszeresen „léptem fel” a család előtt tánc-számokkal, versekkel, emellett részt vettem mindenfele versenyeken. Az éneklési is színészetnek tartom, nem a szereplés, hanem a történetmesélés szempontjából. Régebben a kelleténél többet foglalkoztam a hangképzéssel, az utóbbi időben visszatértem az éneklés tartalmi részéhez. Sok utat kell bejárni, amíg szépen, hitelesen szól a hang. Amúgy a bel canto filozófiáját vallom, amely nem a technikáról szól, hanem az egyszerűségről, az érthetőségről. a hitelességről,
■ Hét év Cotton Club Slngers-tagság után nagy fordulópontot jelentett, amikor szólókarrierbe kezdtél.
– Nagyon szerettem a Cotton Club Singé is-korszakot Iszonyú büszkék voltunk, a fiatalság lendületével nagyon különlegesnek gondoltuk magunkat. Akkoriban a négy hang tűnt számomra kerek egésznek. Éppúgy voltak szólószámaink is. az egyéni utunkat is megéltük, de egyre jobban felerősödött bennem a szólóéneklés igénye, felismertem magamban, hogy dal van a torkomban, ezért olyan dalokat szerettem volna életre hívni, amelyeket én szólaltatok meg. Egészben gondolkodom, mondani valóban, melódiában, ezért énekelek sokféle stílust. Mindig belőlem szólnak a dalok, nemcsak hangok, szöveg, zene, hanem történetek is.
■ Mindamellett, hogy hűségesnek tűnsz a szerzőtársakhoz, olykor más irányban is kísérletezel. Szirtes Edina Mókus például nagyon eltérő stílust képvisel…
– Edinával jó barátok vagyunk, remekül értjük egymást, annak ellenére, hogy én látszólag a populárisabb műfajt képviselem, míg ő a world-, dzsessz-, underground-világot. Nagy ajándék, hogy van egy kemény mag, amelyiknek a tagjaival együtt megyünk az úton, együtt fejlődünk, változunk, egy nyelvet beszélünk, egy generációhoz tartozunk. Ám nyitott vagyok más inspirációkra is.
■ A visszafogottságtól a dívaságon át a vadságig sokféle arcot, szerepet felvállalsz. Melyik éli hozzád a legközelebb?
– Van, amikor egy dal jelöli ki a nőt, akit fölfedeztem magamban, és van olyan is. hogy én változom bizonyos irányba. A kezdeti líraibb, poétikusabb dalokat éppúgy szeretem, mini a legutóbbi, kissé countrys hangzású Hány percet élsz? címűt. Mindig nagy koncertben gondolkodom, amelybe sok szín, hangulat belefér. Amiről egyszer már énekeltem, azt megéltem. Mindegyik nő én vagyok.
■ Nehezen képzelhető el rólad, hogy kócos, nyugtalan, tépelődő művészlélek vagy. Hozott anyag a lelki stabilitás, vagy megdolgozol érte?
– Harmóniából nem igazán születhet valami. Én is vívódom, tépelődöm, de csak akkor megyek ki a közönség elé, és adom át a dalt, amikor már készen vagyok magammal. Lehetséges, hogy neveltetés kérdése is, hogy mindig a „félig leli pohár”- hozzáállás jellemez. Nem vagyok depressziós alkat, Ha rossz napom van éppen, teszek érte, hogy jobb legyen Ha lehúzó gondolataim lámádnak, dolgozom azon. hogy ne így legyen, Ez ellentmondásos a művészléttel, mert a művészek hajlamosak belemenni a szenvedésbe. Nekem is voltak és lesznek is nehezebb időszakaim, de ha kimegyek a színpadra, egyszerre megoldódnak, elrendeződnek a gondjaim. Amikor látom a szeretetet az emberek szemében, azt, hogy a dalaim sokat jelentenek nekik, és én a szépséget akarom közvetíteni, az átsegít a saját nehézségeimen.
Képek: borsonline.hu, menstyle.hu
Forrás: delina
