Milanović karizmatikus, néha ellentmondásos személyisége, valamint populista politikai stratégiája révén megerősítette pozícióját Horvátország legnépszerűbb politikusaként. Elnöksége és politikai gondolkodása olyan sajátos keveréket alkot, amely egyszerre tartalmaz baloldali és jobboldali elemeket, így sok különböző társadalmi csoportot sikerült maga mellé állítania.
Politikai profilja és stratégiája
Milanović szocialista háttérrel érkezett a horvát politikába, korábban a Szociáldemokrata Párt (SDP) vezetője volt. Ennek ellenére kormányzása és kampányai során olyan jobboldali témákat is sikeresen integrált, mint a nemzeti identitás és a horvát szuverenitás hangsúlyozása. Ez az ügyes balanszírozás lehetővé tette, hogy a politikai spektrum széles szegmenseit megszólítsa, miközben pragmatikusan reagált az aktuális kihívásokra.
Korai konfliktusai Orbán Viktorral
Milanović és Orbán Viktor kapcsolatának alakulása különösen figyelemreméltó. Az egykori horvát kormányfő korábban élesen bírálta Orbán politikáját. Kilenc évvel ezelőtt Milanović kifejezetten „nemkívánatos” politikusként hivatkozott rá, elsősorban Orbán illiberális demokráciát támogató nézetei miatt. Horvátország EU-barát megközelítése és a progresszív politikai álláspontja akkoriban egyértelműen szemben állt Magyarország irányvonalával.
Közeledés és közös érdekek
Az elmúlt évek során azonban Milanović hangneme megváltozott, és sikerült konszolidálnia a viszonyt Orbánnal. Ez több tényezőnek köszönhető:
- Regionális kihívások: Az Európai Unióval és a Balkán stabilitásával kapcsolatos közös érdekek rávilágítottak arra, hogy a horvát és magyar vezetők együttműködése stratégiai előnyökkel járhat.
- Politikai pragmatizmus: Milanović is felismerte, hogy Orbán politikai stílusa és népszerűsége tanulságokkal szolgálhat, különösen a populista üzenetek és a nemzeti érdekek hangsúlyozása terén.
Jelenlegi viszonyuk és közös stratégia
Milanović és Orbán kapcsolatát ma már sokkal inkább a kölcsönös érdekek határozzák meg. Bár alapvető nézeteik különböznek – például az Európai Unió jövőjét vagy az illiberális demokráciát illetően –, a regionális kérdések, az energetikai együttműködés és a Balkán stabilizációja terén közös álláspontra jutottak.
Milanović ügyesen építette fel kettős arculatát: belpolitikában határozottan nemzeti érdekekre koncentráló vezetőként, ugyanakkor külpolitikában pragmatikus, kompromisszumokra nyitott államfőként pozícionálja magát. Orbánnal való viszonya ennek a stratégiának a részét képezi, ami lehetővé teszi számára, hogy tovább növelje befolyását a régióban és Horvátország stabil partnerként jelenjen meg Európában.
