Az utóbbi években sokszor felhevült vita keletkezik az időszámítás rendszere körül. Természetesen az EU-ban ezt sem sikerül értelmesen megoldani, 2018-ban állt elő az Európai Bizottság azzal a zseniális gondolattal, hogy el kéne törölni a nyári és téli időszámítási rendszert. Természetesen, amikor bevezették 1996-ban, illetve ezt követően 2001-ben megdönthetetlenül igaz érvekkel alátámasztott elvekkel is szabályozta az európai időszámítás rendszerét, akkor még kérdezni sem illett megkérdezni, hogy biztos???
Mert ugye egy kisebb város éves fogyasztását lehet megspórolni, meg blablabla. Azóta persze a nyári légkondicionálás, meg a téli fűtés energia adatait elemezve világos, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van, további az is igaz, hogy az időszámítás váltása miatti átállási szükséglet első hetében nőnek mindenféle betegségek, mindenféle balesetek, tehát a „változtassunk és attól jobb lesz” az értelme teljesen hibás.
De, amikor azt kérdezzük, hogy mire jó ez az egész, és mire kellene visszatérni, jó, ha kicsit elmerülünk a múltban.
Hol és mikor kezdődött az időszámítás központosítása?
Egészen az ezernyolcszázas évek második feléig nem volt szükség ilyesmire, a Nap járása megadta a helyi időt, amire órákat lehetett állítani, és amikor valaki elutazott A-ból B-be, akkor olyan lassan változott a helyi idő mondjuk egy lóhoz képest, hogy eszükbe sem jutott az embereknek ilyesmi. Fel sem tűnt például, hogy a Mallorca-n elhelyezett napóra nyáron több órát késik! Persze nem a Naphoz képest, hanem mondjuk Budapesthez képest.
Amerikában és az Egyesült Királyságban körülbelül egyszerre, amikor a vonatkultúra elterjedt, akkor merült fel, hogy mikor több vonatot akarnak szinkronizálni, akkor kellett egy segéd-rendszer, hogy ugyanazt értsék fél 9-en Washingtonban is és New Yorkban is.
A Wikipédia szerint:
Az időzónák bevezetésének szükségessége az észak-amerikai vasutaknál vetődött fel a forgalom növekedésével, mivel zavart okozott, hogy a kiinduló város és a célállomás eltérő időszámítást alkalmazott, hiszen abban az időben az egyes városok a saját helyi idejüket alkalmazták, ami azt jelentette, hogy a különbség nem mindig egész óra volt, hanem csillagászatilag meghatározott percet is jelentett. Ez az utasok és főleg az áruszállítók számára kezelhetetlenné vált.
Charles Dowd, egy wisconsini pedagógus javasolta az időzónák bevezetését a fenti okokból 1872-ben, de politikai döntési helyzetre csak 1883-ban került sor, amikor William Allen szenátor az amerikai kongresszusnak benyújtotta az időzónák bevezetésére vonatkozó javaslatát.
Nagy-Britannia a maga számára már 1840-ben bevezette az egységes zónaidőre vonatkozó rendszert.
Sandford Fleming, egy skót–kanadai származású mérnök és feltaláló 1876-ban javasolta az időzónák bevezetését az egész Földre kiterjedően. Ez gyakorlatilag az a rendszer volt, amely ma is használatban van.
Az egyes nemzetek között késhegyre menő viták voltak a kezdő, nulla meridián kiválasztásában. Ez a vita az 1884-es Meridián Konferencián csúcsosodott ki, ahol elfogadták az időzónák nemzetközi rendszerét, melynek kiindulópontja Greenwich lett. Ennek főleg kereskedelmi okai voltak, mivel a hajózási térképek is ezt használták, amelyek eredete a 17. századig nyúlt vissza. A brit csillagászok és órakészítők abban az időszakban küzdöttek azzal a problémával, hogy a hajók földrajzi hosszúságát meg lehessen határozni a tengereken.
Folyt köv!