Yo-Yo Ma vehette át az Antonín Dvorák-díjat, amelyet a cseh kulturális minisztérium minden évben egyszer ad oda a cseh klasszikus zene népszerűsítéséért a világban.
A kínai származású csellistának Daniel Herman cseh kulturális miniszter maga adta át a díjat. Yo-Yo Ma főként virtuóz csellistaként tett szert világhírre – a barokktól a XX. századig terjedő időszakból a csellóirodalom szinte minden darabját előadta és lemezre rögzítette.
Yo-Yo Ma otthonosan mozog mind a kamarazenei, mind a zenekari koncertek világában. Nevezetes erényei a zene ösztönös szeretete, a magamutogatás teljes mellőzése és az a képessége, hogy könnyen tud együtt dolgozni másokkal. A csellista kínai szülőktől származik, 1955-ben, Párizsban született.
Négyéves korában apja kezdte csellózni tanítani, s hamar megmutatkozott ragyogó természetes zenei tehetsége. Ötesztendős korában lépett föl először nyilvánosság előtt, s tehetségét Pablo Casalséhoz hasonlították. Ebben az időben Scholz János volt a tanára, majd – még mindig csupán kilencévesen – a New York-i Juilliard Zeneiskola Elő-képzőjébe került, Leonard Rose irányítása alá.
Egyéb díjai
1997-ben a Gramophone magazin neki ítélte az Év Művésze címet. Ebben az évben Yo-Yo Ma igen sok lemezfelvételt készített, köztük volt a már említett The soul of the tangó, továbbá Richárd Danielpour, Leon Kirchner és Christopher Rouse három új csellóversenye, Tan Dun 1997-es szimfóniája, valamint Schubert és Boccherini egy-egy vonósötöse. Két felvétele is aranylemez lett, az egyik a Beethoven életéről szóló Immortal Beloved (A halhatatlan kedves) című film zenéje, a másik a Hush (Csitt) című duó, amelyet Bobby McFerrin popénekessel vett föl.
Tehetségét más művészeti ágak képviselőivel együttműködve is kamatoztatta. Gyakran lépett föl modern táncok előadóival – ilyenkor a színpadon ült, miközben csellón kísérte őket. 1998-ban Yo-Yo Ma igen szokatlan multimédiás vállalkozásba fogott: hat művészeti ág képviselőjét „hívta meg”, hogy Bach hat csellószvitjét újszerű felfogásban mutathassa be.
Az új lemezfelvétellel egy időben készük hat rövidfilm is Yo-Yo Ma és a hat művészeti ág kapcsolatáról. A hat „társszereplő”: Julié Moir Messervy kertépítész. Mark Morris koreográfus, Tamaszaburo Bandó kabukiszínész. Atom Egoyan filmrendező, Piranesi, a XVIII. századi művész és építész, valamint az angol Torvill-Dean jegtáncospár.
Elismerések
Művészi teljesítménye elismeréseként számos nemzetközi kitüntetést kapott: 1978-ban a rangos Avery Fisher-díjat. 1991-ben pedig a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 1999-ben és 2000-ben is több nagysikerű lemezfelvétele készült, ezeken többek között Bach-, Beethoven-, Britten-, Prokofjev-, Rahmanyinov-, Brahms-, Kodály-műveket játszik. Yo-Yo Ma nem hiszi, hogy létezik egyedül célravezető előadásmód: az a véleménye, hogy minden zeneszerző és minden mű más-más megközelítési módot és technikát igényel.
Ez a rugalmasság teszi lehetővé, hogy szokatlan művekkel is könnyen megbarátkozzék, és remekül együtt tudjon dolgozni másokkal. Yo-Yo Mának két történeti értékű csellója van, egy 1733-as velencei Momagnana és egy 1712-es Davidoff Stradivarius.
Forrás: delina
