Uncategorized

William Tecumseh Sherman

2014-09-16

William Tecumseh Sherman (1820. február 8. – 1891. február 14.) amerikai tábornok, üzletember, író és oktató. Az amerikai polgárháború (1861-1865) alatt vezérőrnagyként szolgált az északiak hadseregében, háborús tevékenységét eredményessége miatt kitüntetésekkel jutalmazták, ugyanakkor a felégetett föld taktika alkalmazása miatt számos kritika is érte. A híres hadtörténész, Basil Liddell Hart kijelentette, hogy Sherman volt az „első modern tábornok”.

Sherman 1862 – 1863 között Ulysses S. Grant tábornok beosztottjaként szolgált és részese volt azoknak a hadjáratoknak, amelyek a konföderációs erők Vicksburgi erődjének elfoglalásához, valamint Tennessee állam visszaszerzéséhez vezettek. 1864-ben Sherman lett Gran utóda a polgárháború nyugati hadszínterén lévő uniós erők főparancsnokaként. Vezetésével az uniós seregek elfoglalták Atlanta várost, amely katonai győzelem jelentősen hozzájárult Abraham Lincoln újraválasztásához. Sherman ezt követően átvonult Georgia államon, illetve hadjáratot vezetett Észak- és Dél-Karolina államokban (Karolina-hadjárat), amely jelentősen meggyengítette a konföderációs erőket és lehetetlenné tette számukra a további háborúzást. 1865. áprilisában fogadta a konföderációs csapatok megadását Észak- és Dél-Karolina, Georgia és Florida államokban.

A háború után, amikor Grant tábornokot megválasztották az USA elnökének, Sherman ismét örökölte posztját és az Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka lett (1869-83). Ebben a tisztségében felelős volt az Egyesült Államok nyugati részén az indiánok ellen indított háborúkért. Visszautasította a politikai életben való részvételt és 1875-ben kiadta emlékiratait (Memoirs), amely az egyik legjobb első kézből származó beszámoló a polgárháború eseményeiről.

1865 tavaszán Grant megparancsolta Shermannak, hogy seregével szálljon hajóra és egyesüljenek Virginia államban Lee tábornokkal szemben. Ehelyett Sherman rávette Grantot, hogy engedélyezze számára, hogy csapatai élén északra meneteljen Észak- és Dél-Karolina államokon keresztül, és útközben minden katonai értéket képviselői ingatlant vagy ingóságot megsemmisítsen. Különösen Dél-Karolinát akarta ezzel sújtani, amely elsőként jelentette ki elszakadását az Uniótól és amelynek feldúlása végzetes csapást jelentene a konföderáció harci moráljára. Csapatai ellen csak szórványos ellenállást fejtettek ki Joseph E. Johnston tábornok katonái, aki, miután meghallotta, hogy Sherman katonái rönkökből készítenek utat és így vágnak át az államban található mocsarakon, kijelentette, hogy „ilyen hadsereget Julius Caesar óta nem hordott hátán a föld.”

Sherman 1865. február 17-én elfoglalta az állam székhelyét, Columbia városát, még aznap éjjel tőz ütött ki a városban és másnap reggelre a városközpont szinte teljesen leégett. A tűzvész azóta is számos vita forrása, egyesek szándékos gyújtogatásnak tartják, mások véletlennek, vagy pedig a visszavonuló konföderációs csapatok hanyagságának tulajdonítják (akik számos gyapotbálát gyújtottak fel, miközben kiürítették a várost). Helyi indián vezetők segítségével Sherman hadserege átkelt a Lumber folyón és behatolt Észak-Karolina területére. Sherman feljegyzései szerint a folyón való átkelés, majd az állam déli részén található mocsarak leküzdése volt a „legátkozottabb menetelés, amit valaha megértem”. Az északiak ezt az államot nem rabolták ki, mivel Dél-Karolinával ellentétben nem tartották a lázadás központjának és úgy vélték, csak a déli szomszéd nyomására és akkor is utolsóként szakadt el az Uniótól. Március vége felé Sherman elhagyta csapatait és a Virginia állambeli City Point városba utazott, hogy Grant-el megbeszéléseket folytasson, amin részt vett az éppen ott tartózkodó Lincoln elnök is.

Ezt követően került Sherman a Bentonville-i csatában legyőzte Johnston tábornokot, majd Lee tábornok megadta magát Grant-nek Appomattox-nál és Lincoln elnököt Washington-ban meggyilkolták. Sherman ekkor az észak-karolinai Durham városban találkozott Johnstonnal és fogadta a tábornok megadását. Sherman bőkezű békefeltételeket ajánlott, amely kiterjedt katonai és politikai kérdésekre is, Johnston tábornok és a konföderáció elnökének, Jefferson Davis kérésére. Bár Sherman maga úgy vélte, hogy ezeket a feltételeket a City Point-beli találkozó során Lincoln is jóváhagyta, hivatalosan nem kapott jóváhagyást sem Grant-től, sem Andrew Johnson elnöktől, aki Lincoln helyébe lépett, sem pedig a kormánytól. A washingtoni politikusok ennek megfelelően nem tartották be a béke megállapodás feltételeit. A megadás kérdése körül kialakult zűrzavaros helyzet 1865. április 26-ig tartott, amikor Jonhston tábornok – Davis elnök utasításait figyelmen kívül hagyva – hivatalosan is megállapodott Shermannal a fegyverletételről és az Észak-, Dél-Karolina, Georgia és Florida államokban található konföderációs csapatok nevében megadta magát.

Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;