William Morris (1834. március 24 – 1896. október 3.) angol művész, író, szocialista aktivista. Egyike volt azoknak a ritka tervezőknek akiknek nevét rögtön azonosítják egy az egész világon mindenki által ismert stílussal. Különleges ember volt, aki nem csak teoretizált hanem meg is valósította elgondolásait.
E folyamat során a minták mestere lett mind az ólomüvegezés mind a csempefestés, a tapéták, a szövés, a kárpit készítés, a finom nyomás, de a könyvkötés területén is. Újraélesztette a növényi festés hagyományát. A belsődekoráció készítést és a díszítőművészeteket folyamatukban változtatta meg. A textil történetének tudósa lett, verseket és novellákat írt, lefordított északi családregényeket, tervezésből végezte felsőbb tanulmányait, a középkori templomok karakterének megőrzéséért kampányolt, és szignifikánsan együttműködött a szocialista mozgalommal. Halálakor orvosa így búcsúzott: 10 ember számára elég eredményt ért el életében.
William Morris 1834-ben született, jómódú család legidősebb gyermekeként. Gyermekkorát Woodford Hall-ban töltötte, az Epping-i erdőség területén, kelet-Angliában. apja tőzsdei bróker, szerencsés befektetéseinek köszönhetően William kényelmes magánbevételhez jutott fiatalon. Az Oxfordi Egyetemen életre szóló barátságot kötött Edward Burne-Jones-szal, teológia szakos hallgatótársával.
Mindketten elhatározták, hogy építészeti tanulmányaikra koncentrálnak, míg Burne Jones Londonba költözött festést tanulni, és az új preraffaelita testvériség tagja lett magát a középkor intenzitásának szentelve teljesen. a tervezőiroda Londonba költözésével a barátok újra találkoztak és Morris Rossetti hatása alá kerülvén, rábeszélésére feladta az építészetet a festészetért. Rossetti volt az aki a művészek egy csoportját szervezte meg az új Oxford Union épületfreskóinak elkészítésére. Morris csatlakozott és Artúr király legendájának egy jelenetét festette meg. Ez idő alatt találkozott Jane Burdennel (Janey). Rossetti folyvást szép nők után kutatott, modellül, és Janey, feltűnő arca, melankolikus arckifejezése, és dús, sötét haja megragadta képzeletét. Morris barátai számára sokként hatott mikor Morris megkérte a lány kezét. Mivel munkásosztálybeli lány volt, társadalmilag elfogadhatatlan választás volt Morris családja számára, akik nem jelentek meg az esküvőn.
William Morris 1859-ben vette el Janeyt és barátját, Philipp Webbet kérte meg közös otthonuk megtervezésére. A „vörös ház”-nak Red House nevezték el, vörös építőkövei miatt. Kent vidéki házainak stílusában épült- kissé nagyobb méretekben. nagy belmagassága egyszerű téglaépítése, masszív tölgy lépcsői különlegessé tették. kívülről festői gótikus látványt nyújtott. Az oxfordi emlékek hatása alatt dolgozószobáját az Artúr mondakör jeleneteivel díszítette, melyhez Morris maga festett növényzetet, madarakat a régi tapéták stílusában. Fokozatosan, bizonyos idő elteltével hímzett falikárpitokkal, ólomüveg ablakokkal, csempékkel, bútorokkal, fém-, és üvegmunkákkal teltek meg a helységek.
William Morris és Janey boldogok voltak ebben a korai időszakban. Két lányuk itt született. Tovább kellett képeznie magát a nyersanyag és a köztes anyag megmunkálásában, és a tervezése az erők és a minőségek megértésével bontakozott ki. Gyakori vendégeik voltak Edward Burne-Jones és felesége, Georgina, Rossetti és felesége, Lizzie, Philip Webb, Ford Maddox Brown, Arthur Hughes, Charles Faulkner és nővére, Kate, aki később tervezett is a társaság számára. A költő, Algernon Charles Seinburne, és Janey nővére, Bessy, gyakorlott hímző. Rengeteg étel és bor, jó humor és praktikus viccek voltak állandóan terítéken. Ekkor merült fel komolyabban egy, a magasabb körök számára dolgozó dekoratív művészeti cég megalapításának gondolata.
Némi változtatások után ez a Morris & Co. nevet kapta. Sajnálatos módon ekkorra már el kellett hagyniuk a Vörös Ház épületét, egy praktikusabb hely érdekében. De az egyetlen ház melyhez Morris igazán kötődött Kelmscott Manor volt, a Temze felső folyásánál. 1867-ben Rossetti újra modellnek kérte Janeyt és intenzív- az ő részéről indiszkrét kapcsolatot kezdett folytatni vele- csodáló portrék festésével és élveteg versek írásában fejeződött ki. Míg Rossetti Kelmscott-ban volt, hosszú utazásokat tett északra, legújabb lelkesedésének, az északi mondáknak hódolva. Rossetti viselkedése elválással végződött. Janeyt gyakran kiközösítették, és William, magát okolva abbéli sikertelenségében, hogy boldoggá tegye szép feleségét, minden energiáját munkájába ölte, aminek folytán nagy reputációra tett szert.
Szerelem és szépség volt a két fő elem, és az egyszerűséget szorgalmazta. „Soha nem voltam még olyan gazdag család otthonában, ami nem nézett volna ki sokkal jobban, egy kertben, a berendezés 9/10-edének elégetésével rendezett tűzijáték után, hozzátéve, hogy talán a konyhában találhatók még valamire való használati tárgyak.
A konvencionális megvalósítási módok nem léteztek Morris számára. Hitte, hogy a tárgyak alakját meghatározza anyaguk és funkciójuk. Ennek megfelelően mielőtt elkezdhetett volna egy tervezést meg kellett értenie az anyag megformálásának teljes folyamatát, erővonalait és egyéb tulajdonságait. Elvben azt szerette volna, hogy egy tárgy a készítő és a tárgy közti szoros kapcsolatból alakuljon ki azzal, hogy a készítő saját képzeletének egy részét adja bele a folyamatba. Ezt az érzést a középkori szakembereknél találta meg. Ez az esszenciája a későbbi „Arts and Crafts” mozgalom ismérveinek is. A mozgalom, melyre művészete erősen hatott, elterjedt később egész Közép-Európában és Észak-Amerikában.
A mintakészítési stílus, melyet Morris kifejlesztett, nagyban különbözött a viktoriánus korszakból fennmaradtaktól, melyeket a realisztikusan modellezett beállítások és erős színek jellemeztek. Bár Morris a természetet használta inspirációul, nagy lelkesedéssel nyúlt a középkori kéziratokban talált mintákhoz. Gyűjtötte ezeket a csodált hímzéseket és tapétákat. Jóllehet sokkal többet dolgozott dekoratív elrendezésű lapos sémákkal. Az eperlopó egyik leghíresebb, és legtovább kedvelten használt mintája, igen speciális, valójában egész mindennapi körülmények között született, Kelmscott Manorban. Egy nap Morris a madarakat nézte mint találják meg az ágak közt az eperszemeket. Alapos kutatást folytatott nem sokkal előtte a madarakkal kapcsolatban, és egy terv-sorozatot is készített, benne a madár madárszövetmintával. Most csak filozofikus lélekkel szemlélte, mint szedik szét gyümölcseit a madarak, és azon gondolkodott, hogy használhatná fel ezt a tapasztalását. Erős meggyőződése volt, hogy struktúra nélkül tervezésnek nincs értelme. Ezt a teóriáját a történelmi kárpitok tanulmányozásában alapozta meg. Ekkor készítette el három fő motívumát is.
Morris óriási inspirációs bázist hagyott ránk tervezéseiben és művészeti megközelítésében. Az általa a hímzések számára megadott maximák érvényesek bármely mesterségre: ” Nincs értelme bármi olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltűnően szép.”
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: I ker. William Morris
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
