1902 elején Varga József budapesti magánmérnök, a budafoki vízmű tervezője magánlevélben kereste meg a szolnoki polgármestert és felajánlotta segítségét a vízvezeték alapítás körüli teendők intézésére.Ajánlata szerint ha az általa előkészített művek nem is épülnek meg, ő semmiféle kártalanítási igényt nem támaszt majd a város felé. Bár az előtanulmány és a tervek már 1903-ban elkészültek (beleértve egy téglából készült víztorony tervét is), az építési engedélyt csak 1908 január 29-én adták ki.

Varga úr ekkor vehette fel a munkájáért járó 40.000 koronás tervezési díjat s továbbra is a munkálatok irányítója maradt. A város, hatalmas összeget: 2 millió koronás kölcsönt vett fel a Magyar Országos Központi Takarékpénztártól s így 1908 végén megkezdődhetett a „közszállítási szabályrendelet szerinti eljárás.”

A hét korabeli szaklapban is megjelentetett versenytárgyalási hirdetmény a vízvezetéki vízmű kiépítésének nyolc munkacsoportjára adott költségelőirányzatot, s a műszaki tervek és árajánlatok elkészítésére egy hónapnyi időt szánt.

A munkák közül a víztoronyra 70000 koronát irányoztak elő. A pályázati határidő 1908. november 25. volt.

A pályázati határidőre minden munkacsoportra tizes nagyságrendű árajánlat érkezett. Engem ezentúl már csak a víztorony sorsa érdekelt, ahogyan a korabeli szolnokiakat sem hagyta hidegen ennek a „modern bábeltoronynak” az építészeti megfogalmazása, a városképbe illesztése, azaz, hogy ki és milyen tervvel nyeri meg a pályázatot. Az aggodalom hangjai szólalnak meg az alábbi cikkben is, amely később egyik ötletadó forrásommá vált.

A szolnoki víztorony

(Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XIX/95. 1908. dec. 13. p. 3.)

Nem vehetjük zokon, ha a nagyközönség erről az új, modern alkotmányról vajmi keveset tud. A legtöbben azt hiszik róla, hogy arra jó, hogy a vízvezetéki telep vizét belepumpázzák. Az ő dolga azután, hogy ezt a vizet a város szomjas lakói között széjjelossza. Pedig nem egészen így van. Mert a várost, a vízvezetéki vízmű fő- és mellékcsövein át, megfelelő vízzel a vízvezetéki telep szívó- és nyomószivattyúi látják el.

A víztorony, illetőleg az annak fejében székelő hatszáz köbméteres víztartó pedig a reggel, a dél, az este egy-két órájában, vagy tűzvész esetén, és csak akkor jut szerephez, mikor a vízvezeték nyomószivattyúi és csövei a fokozott igényű vízfogyasztást ellátni nem bírják. Épp ezért építik aztán ezt a 40 méteres tornyot a vásártér [ma Eötvös tér — a szerk.] délkeleti sarkára, hogy innen a városnak, mind a vízvezetéki telep, mind pedig a Hungária felé kinyújtott karjának végtagjaihoz, szóval a városnak minden részéhez egyenlő távolban legyen.

Hála a sorsnak, hogy eddig jutottunk: mikor a modern bábeltoronyról is lehet és kell beszélnünk. Mert a vízvezetéki vízmű kiépítésére vonatkozó versenytárgyalás már lejárt, s annak nyolc csoport munkájára harmincöt ajánlat, s ezek között a víztorony építésére tizenhárom téglára, betonra és vasbetonra tervezett pályamű érkezett be.

Volt alkalmunk a város iktatóhivatalában közszemlére tett terveket megtekinteni. Mondhatjuk, hogy azok az építészetnek s a statikai nagy tudásnak kiváló munkái.

De amikor a városnak ilyen, talán századokra szóló monumentális alkotásáról van szó, legyen szabad nekünk e tervekhez szépészeti szempontból is hozzászólnunk. A gondos munkára való átszámítások: a tervek mellett feküsznek, de nincs egyetlen véleményező hang sem, mely akár az egyik, akár a másik terv kivitele mellett vagy ellene szólana. Pedig, a többek között fekszenek ott — hangsúlyozzuk: széptani szempontból — rém gyönge dolgok is! Egy pár különösen úgy fest közöttük: mintha egy negyven méteres londinára valami óriás nagy szárazmalmot tűzött volna föl, például ezzel a felirattal: Aki ezen felmászik, annak ingyen szabad a kádban — megfürödni!

Pedig mi már ugy-e egy kissé modern város, s emellett egy kissé magyar Barbison vagyunk? … A közszemlére tett terveket a vízvezetéki bizottság a napokban fogja felülbírálni. Kérjük minden ép érzékű tagját, hogy csak olyan tervre szavazzon, ami a város igényeinek nemcsak szilárdsági, célszerűségi, szóval: vízvezetéki, — hanem szépészeti szempontból is meg fog felelni.
A tizenhárom pályázó nevét és a 70.000 koronás előirányzathoz képesti árajánlatát, illetve a választott építőanyag fajtát szintén a helyi lap beszámolójából tudtam meg.

A beadott terveket Varga úr vizsgálta felül, majd a vízvezetéki bizottság elé terjesztette, hogy az határozzon, hogy a legolcsóbb árajánlatot tett vállalkozók közül kivitelre kik nyerjenek megbízást az egyes csoportokban. A versenytárgyalást 1908. december 27-én tartották.

Döntés született a korszerűbb, szilárdabbnak, tartósabbnak ítélt, bár még kevéssé ismert vasbeton szerkezet mellett. A víztorony kiépítésére a kikiáltási áron felül 10 % felülfizetéssel 80.847 koronáért a Grünwald testvérek ajánlatát fogadták el. Három nappal később, az 1909-es újesztendő első Tiszavidéki Újság lapszámának cikkírója azonban kétkedését fejezi ki a bizottsági döntés felett:

Az I-ső munkacsoportra vonatkozó javaslatot a közgyűlés aligha fogja jóváhagyni mert ezeknél félreérthetetlenül ki lehet mutatni, hogy a vízvezetéki vízmű bizottság nem lett helyesen tájékoztatva. A víztornyot annak a vállalkozónak ítélték oda, akinél utólag akarnak próbálkozni, vajon az általa építeni szándékolt és a város elcsúfítására szolgáló tornyot hajlandó lenne-e tetszetősebbé tenni, holott épp annyi pénzért egy másik vállalkozó oly impozáns külsejű és amellett szilárdabb víztornyot emelne, amelynek a terve első pillantásra mindenkinek megtetszett. (…)

Legyünk tehát résen és semmi szín alatt sem engedjük meg, hogy egyesek egyéni antipátiáját ezrekkel fizessük meg és a városéval merőben ellenkező érdekek érvényesüljenek.
A városi képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvén átüt a pezsgő vita heve, melyben a ma is álló Eötvös téri víztorony „kiléte” és sorsa megpecsételődött.

Forrás: www.viztorony.hu
Cím: Kőrösi u. 1-3.
Tel: +36 (56) 421-533
E-mail: [email protected]
Web: www.viztorony.hu