Az ókori görögök a babérlevelet Apolló isten szent növényeként tisztelték. Apolló volt a doktorok és a gyógyítás istene, de nem csak a testet gyógyította, hanem a lelket is.
Képes volt feloldozni a háború ideje alatt elkövetett bűnök alól. Ezért vált később a babérlevél a győztes római katonák jelképévé.
Később felfedezték, hogy a babérlevél illóolajtartamának köszönhetően kiváló szélhajtó, köptető és méregtelenítő. A belőle készült kivonat, a babérlevélvaj, számos kenőcs alkotóeleme, melyet leginkább visszér és reumatikus fájdalmak enyhítésére használtak. Emellett pedig nagy szerepe volt az idegrendszeri és szájüregi betegségek kezelésében is.
A babérlevél kiváló orvosság a hörghurut, gégegyulladás, influenza és asztma korai stádiumának gyógyítására. A fa kérgéből és a levélből égési sebeke, sérülések, vágások kezelésére készítenek krémeket. Régi hiedelem szerint a babér képes megvédeni a testet bármilyen külső sérelem, támadás ellen. Az indiánok viszont babérfüst segítségével érték el a lélek nyugalmi állapotát, javítja a memóriát.. Ha belélegezték, akkor pedig megtisztították a tüdejüket és a melléküregeket.
A másképpen nem gyógyuló sebekre készítettek babérból kenőcsöt, hiszen ez nagyon hatásosnak bizonyult. Az összezúzott és szeszbe áztatott babérlevél jó orvosság volt a láz csillapítására is. A középkorban az a hír járta, hogy a pestist is meg lehet gyógyítani a babérlevél segítségével.
Vigyázat, azonban az egyszerre nagyobb mennyiségben alkalmazott babérlevél hányingert, émelygést okozhat.
Forrás: sztorivilag.com
