Miközben a nyugat-európai államok képtelenek kitoloncolni az illegális bevándorlókat, több ezer migráns döntött az önkéntes távozás mellett.
(Sorban álló bevándorlók egy finnországi menekültcentrum előtt.)
Döcögve halad a menekültstátuszra nem jogosult migránsok kitoloncolása. Az észak-afrikai anyaországok ugyanis nem hajlandóak együttműködni a nyugati hatóságokkal. A német szövetségi kormány folyamatosan tárgyalásokat folytat a Maghreb-országokkal, de azok csak extra juttatások ellenében vennék vissza állampolgáraikat. Pedig bőven lenne kit visszafogadniuk. A Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal adatai szerint a Németországban tartózkodó marokkói migránsok száma 2015-ben megtízszereződött, az algériaiaké több mint megnégyszereződött, a tunéziaiaké pedig megkétszereződött. A pozitív elbírálású kérelmek aránya azonban rendkívül alacsony az esetükben: a marokkóiaknál 3,7%, az Algériából érkezőknél 1,7%, a tunéziaiaknál mindössze 0,2%. Többségüknek tehát mennie kellene.
Vannak azonban olyanok is, akiket nem kell küldeni, hazamennek maguktól is. A nyugat-európai menekülttáborokban időző migránsok közül több ezren indultak haza az elmúlt hónapokban. Európa ugyanis nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem állnak hegyekben az ingyenlakások, képzettség nélkül nehéz néhány hónap alatt vagyonossá válni, lassú a bürokrácia, unalmasak a menekülttáborok, drága a cigi és még hideg is van – ezeket az indokokat említették a hazatérő bevándorlók. Jó móka volt, de most már menjünk haza.
Mindez biztosan felfoghatatlan azok számára, akik annak idején mélységesen felháborodotak a megélhetési bevándorló kifejezés hallatán. Hiszen az újkori népvándorlással csak a háború, a pusztítás, a terror elől menekülők érkeztek Európába – szajkózza az egyszeri liberális. Hogy is van ez akkor? Az életükért futó menekültek most hazamennek csak azért, mert Finnországban hideg van?
A csalódott, hazatérő migránsok beszámolóit olvasva, akik azt hitték, hogy Európában terülj, terülj, asztalkám vár rájuk, felmerül azoknak a felelőssége, akik ezt elhitették velük. Akik először azt mondták, hogy wilkommen, aztán meggondolták magukat.
Írta: Bunford Gerda, politológus hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem
Forrás: mozgástér
