Szinte mindenkinek van már okostelefonja, és nemcsak gyerekek, felnőttek körében is előfordul a túlzásba vitt használat. A telefonfüggőség létező jelenség, és érdemes tenni ellene, ugyanis jelentősen ronthatja az életminőséget.
Önmagában az okostelefon egyáltalán nem ártalmas kütyü, inkább a használati mód okozhat problémákat. A közösségi média órákon át tartó, cél nélküli görgetése – legyen szó akár Facebookról, akár a TikTokról – a telefonfüggőség egyik biztos jele, és könnyen csapdába kerülhetünk, ha túl sokat csináljuk. De miért szeret ráfüggni az agyunk? A titok nyitja a dopamin nevű hormon.
A telefonfüggőség folyamatosan jutalmazza az agyunkat
A dopamin az agyban található, a jelátvitelért felelős molekulák egyike. Szokás rá boldogsághormonként is hivatkozni, ugyanis nagy szerepe van a jutalom-érzés kialakításában. Emellett ez a hormon a mozgásért, tanulásért is felelős – és emellett a dopamin függőséget okozó szer is, vagyis mindig egy kicsit nagyobb dózisra van szükségünk ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érjük el. Amikor a telefonunkat görgetjük, egy kis adag dopaminlöketet kap az agyunk; majd még egyet és még egyet…
Idővel semmi sem lesz elég
A túlzásba vitt mobilozással túlstimuláljuk a jutalomközpontot, és idővel dopamin-tolerancia alakul ki. Ez azt jelenti, hogy egyre erősebb ingerekre lesz szükség ahhoz, hogy az agyunk megkapja a „jutalmat”. Egy idő után már a hétköznapi dolgok nem nyújtanak elég ingert ahhoz, hogy a jutalmazás bekapcsoljon az agyunkban, így a kisebb ingerek nem érnek el semmilyen hatást, és kevésbé értékeljük a hétköznapi örömöket.
A digitális detox az egyetlen menekülőút
Akárcsak más függőségeknél, a telefonfüggés esetében is a megvonás lehet a célravezető. Ez nem azt jelenti, hogy soha többet, egyáltalán nem használhatjuk a telefont, a közösségi médiát; de ha valaki úgy érzi, hogy túl sokat mobilozik, és motiválatlan, kedvetlen a mindennapokban, akkor érdemes pár napig digitális detoxot tartania. Vagyis egy-két napra tegyük le a mobilt, vonjuk meg agyunktól a rengeteg jutalmat; utána képesek leszünk arra, hogy élvezzük a kisebb ingereket, vagyis izgalmassá válnak a normális, hétköznapi, a képernyőn kívüli cselekvések.
