A Budapesttől északra fekvő Duna-kanyar bővelkedik kirándulóhelyekben, természeti szépsége, műemlékei méltán kedvelt pihenőhellyé teszik az egész térséget. Itt található a Duna jobb partján az ország egyik legkisebb lékszámú városa, hiszen népessége nem éri el a kétezer főt. Több száz évvel ezelőtt azonban Visegrád leghatalmasabb királyaink székhelye volt, a régmúlt impozáns emlékei: a Fellegvár, az Alsóvár – és a királyi palota – ma is az érdeklődők tömegeit vonzzák.
Az első erődítményt a rómaiak építették a ma Sibrik-dombnak nevezett magaslaton. Az államalapítás utáni években a sokáig lakatlanul állt épületet helyreállították és ispáni székhelyként működött. Adatok állnak rendelkezésre arról, hogy 1081-1083-ban itt tartották fogva Salamon királyt, és nem a folyó partján ma is álló, – jóval később épült – úgynevezett Salamon-toronyban. Ez az erősség az 1241-42-es tatárjárás idején elpusztult.
Az ország újjáépítését irányító IV. Béla király felismerte, hogy kővárak építése nyújthat biztonságot a továbbra is fenyegető mongol veszély ellen. Miután az ország urait erre ösztönözte, maga járt elöl jó példával. Az építkezés költségeihez a királyné, Laszkarisz Mária is tetemesen hozzájárult, miután e célra fordította a szülői házból magával hozott kincseit.
Az 1260-as évekre befejezett munkálatok eredményeképpen megépült a hegycsúcson lévő Fellegvár és a vízparton az Alsóvár, melynek jellegzetes épülete a négyszög alakú Salamon-torony volt. A két részt pártázatos várfal kötötte össze.
Az Árpád-ház kihalása utáni időben rövid időre Csák Máté oligarcha csapatai szállták meg. A belháborúnak véget vető I. Károly király az 1320-as években az ostrommal visszaszerzett Visegrádra költözött az udvarral. Az uralkodó azonban a városban is építtetett egy palotát, – melyet utódai messze földön híres rezidenciává alakítottak – így a vár megszűnt királyi lakóhely lenni.
A Fellegvár a XIV. században fontos feladatot kapott, itt őrizték – megszakításokkal – a mohácsi csatát követő évekig a koronát.
1526 után az I. Ferdinánd és Szapolyai János királyok közti belháborúban Visegrád többször is gazdát cserélt. Buda és más fontos erődítmények eleste után Mehmed budai pasa csapatai 1544-ben fogták ostromgyűrűbe és az eredményes ágyúzás nyomán komoly károsodásokat szenvedett vár védői kapitulálni kényszerültek. Bár 1595-ben sikerült visszafoglalni, tíz év múlva újra török kézre került, és csak a felszabadító háborúk során, 1686-vették véglegesen birtokba a keresztény seregek.
A felszabadulás azonban egyidejűleg a vár katonai szerepének megszűntét is jelentette, hiszen a déli határig visszaszorított törökök ellen már nem volt szükség többé a fenntartására. Ezért kiürítették és sorsára hagyták a harcok során egyébként is megrongálódott erődítményt.
Az elhagyott falak pusztulásnak indultak, köveit az újonnan betelepülő lakosság építkezésekhez használta fel.
Az első feltárásokra ugyan már a XIX. század utolsó harmadában sor került, a teljes épületegyüttest átfogó restaurálás azonban csak az 1960-as évektől indult meg, és e folyamat – bár eredményeit megcsodálhatjuk – napjainkban is tart.
Cím: VisegrádVárhegy
Tel: (+36) 26 398-101
E-mail: info@visegradmuzeum.hu
Web: www.visegradmuzeum.hu
