Júniusban és júliusban a legmagasabb a hőmérséklet és legkevesebb a csapadék. ezért a virágkedvelőknek sem szabad megfeledkezni arról, hogy ezekben a hónapokban az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk az öntözésre és a rendszeres porhanyósításra, amit célszerű fejtrágyázással egybekapcsolni.
Július elején, amikor a tulipánok levelei elszáradtak, a hagymákat kiszedjük, megszárítjuk, megtisztítjuk és osztályozzuk. Az a nézet, hogy a tulipán egy helyen néhány évig is termeszthető, csak néhány fajtára érvényes. A tulipán ugyanis általában 2-3 év után már nem virít annyira, vagy egyáltalán nem virít, csak leveleket növeszt.
A többi virág hagymáit kiszedjük a talajból, de válogatás, osztályozás, esetleg egy hetes szárítás után újra kiültetjük őket a feljavított talajba. Így járunk el például a nárcisz, a sáfrány, a csillagvirág, a gyöngyvirág, a tőzike, a hóvirág stb. esetében. Ha nem rendelkezünk megfelelő nagyságú állandó hellyel, a hagymákat egy kisebb ágyásba is kiültethetjük, ahonnan a meggyökeresedés után szeptemberben szétszedhetjük.
A rózsafélék ágyásait gyommentesen tartjuk, a talajt rendszeresen porhanyítjuk, öntözzük. A lisztharmat és levéltetvek ellen rendszeresen permetezzünk. Az elvirított virágokat levágjuk. A metszés mélységével szabályozhatjuk a virágzást, illetve a virágok nagyságát. Ha csak a virágot vágjuk le, a rózsafélék korábban virítanak, de a virágok kisebbek lesznek. Ellenben, ha a virággal együtt 2-3 levelet is eltávolítunk, hosszabb hajtások fejlődnek, kevesebb, később virító, de nagyobb virágot nyerhetünk. H a hajtáson több rügy képződik, célszerű csak a legerősebbet meghagyni, főleg tearózsáknál.
A rózsafélék fejtrágyázására szilárd vagy cseppfolyós műtrágyákat is használhatunk. Fejtrágyázás után minden esetben öntözzünk. Mivel az egynyári és az évelő virágok ebben az időszakban teljes virágzásban vannak, ezekre is nagy gondot kell fordítanunk. Gyomlálunk, öntözünk, trágyázunk, lecsipkedjük az oldalhajtásokat és eltávolítjuk a beteg növényi részeket. A kiültetett georginát karóhoz kötjük, ezzel védjük a széltől. Hasonlóképpen járunk el a kardvirág és más egynyári virág esetében.
Egy másik lehetőség lényege az, hogy a virágcserép alján levő nyíláson egy olyan zsineget vezetünk be a virágföldbe, illetve a vizet tartó edénybe, amely jól szívja és vezeti a nedvességet. A kisebb hordókban vagy nagyobb faládákban termesztett virágokat hosszabb időre úgy látjuk el nedvességgel, hogy a földbe alj nélküli üvegeket fúrunk be, ezeket megtöltjük vízzel, így a víz csak fokozatosan szivárog át a földbe.
Forrás: szepzold; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
