Új, veszélyes inváziós faj, a homoki prérifű hazai elterjedését vizsgálják az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai.
Magyarország mésztelen és meszes homokterületein már 2017-ben jelezték az Észak-Amerikában őshonos homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) megjelenését, amelyet a nemzetség más fajai nyomán özönfűnek is neveznek. A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj komoly terjedési és megtelepedési kapacitású.
Az erőteljes csomókat képző, sekély gyökérzetű évelőn, a levélhüvely peremén sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú található. Virágai ritkán bomlanak ki teljesen. Apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek.
A homoki prérifű jól tűri a taposást és a szárazságot is. A nemzetség más fajainál az allelopátia jelenségét igazolták – azaz
olyan anyagokat juttatnak a környezetükbe, amelyek más fajok megtelepedését és növekedését gátolják.
A homoki prérifüvet 2017 óta számos helyen találták meg a kiskunsági homokterületeken, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben. Gyakorlatilag egynemű, más növényfajt alig tartalmazó összefüggő foltokat, néhol többhektáros állományokat képez.
A tapasztalatok alapján a legelő állatok nem vagy alig fogyasztják, ami segíti a terjedését. Mivel kifejezetten a száraz és meleg termőhelyekhez alkalmazkodott, további terjedését a klímamodellek által jelzett szárazodás és hőmérsékletemelkedés is segíti.
A kutatók szívesen veszik a homoki prérifű előfordulására vonatkozó új adatokat, azok segíthetnek tisztázni terjedése körülményeit, és megalapozhatják a visszaszorítására tett jövőbeli kísérleteket.
magyarmezőgazdasag