Szepsy István szerint a tokaji aszú a nemzetközi borkereskedelemben még nem ért el olyan presztízst, mint amilyenre hivatott, de elkészült a terv, hogy ezen miként lehet változtatni.
Ha nem lépnek ki Tokajból és nem teremtenek egy új piacot a Tokaji Aszúnak, akkor a borfajta óriási süllyedésnek indul, ugyanis nem fair versenyt kell megvívniuk azokkal a termelőkkel akik nem vállalnak kockázatot – véli a borász. A világ számos technológiai édes borával szemben egyedül az aszú készül teljesen természetes módon. Hegyalján a termelők várnak az azúsodásra, arra, hogy a botritisz hatására a szőlőtőkén kialakuljanak az aszúszemek. Ez komoly kockázatot jelent, mivel bizonyos évjáratokban csak nagyon kevész aszúszem szüretelhető.
Sok új ország lép be a piacra, és próbálkoznak a borkészítéssel, ilyen India, Anglia, Lengyelország vagy Kína, míg a hagyományos európai borvidékek több sebből vérzenek.
Ha valaki versenyben akar maradni, fejlődnie kell mennyiségben vagy minőségben, így az áremelkedés elkerülhetetlen. Ha mindenki az előbbit célozza, romlik a minőség, illetve túltermelés lesz.
Senki nem fogja tanítani, hogy hogyan kell bevezetni ezt az új nemes, édes márkát, a borászoknak a maguk feje után kell menniük – mondta a borász.
„A világ legdrágább termelési eljárásával készült bort hozzá méltó áron kell bemutatni, ami felhívja a figyelmet arra, hogy mennyivel értékesebb ez, mint bármely más módszerrel készített ital.
Meglesznek az árfokozatok az alapján, hogy mennyire szűk termőhelyről és egyedi évjáratból származik” – tette hozzá Szepsy István.
A legmagasabb minőségi színvonalon, tehát a parcellaszelektált aszúk esetében a legjobb évjáratból sem lehet hektáronként 500 liternél többet előállítani – emelte ki. Ennek oka, hogy nem szabványban gondolkoznak, hanem az ötszáz évre visszanyúló eredeti receptre támaszkodnak. A borász szerint egy ilyen hagyománnyal nem élni nem hiba, hanem egyenesen bűn lenne, mivel a világban senki másnak nem áll rendelkezésére ez a módszer.
Az árat a piac soha nem fogja „helyretenni”, az emelést így a termelőnek kell megkockáztatnia
– hangsúlyozta. Máshol – így például Bordeaux-ban, Bourgogne-ban, Champagne-ban és Portóban – a nagy piaci szereplők végzik ezt el, akik befektetnek a termékbe, vagy akár megveszik az egészet, és így ők alakítják az árakat és a kínálatot több száz éve.
A teljes beszélgetést meghallgathatja az InfoRádió bormagazinjának december 13-i adásában.
Forrás: inforadio.hu
Képek: BudapestCity, otthonunk