Home Életmód Életmód hírek Veszedelmes kártevő pusztítja a magyar diófákat: így lehet védekezni ellene..

Veszedelmes kártevő pusztítja a magyar diófákat: így lehet védekezni ellene..

Branches with still green walnuts on a walnut

Évek óta komoly fejtörést okoz a kerttulajdonosoknak a dióburok-fúrólégy károsítása.

A fák egészségét veszélyeztető rovar megjelenése nem csupán a diótermelő gazdák számára bosszantó, hiszen az általuk okozott károk miatt egyre kevesebb a minőségi csonthéjas termés, mely a kiskereskedelmi árképzésre is kihat.

Az invazív fajról és az ellene történő hatékony fellépési lehetőségekről Dr. Keresztes Balázs és Dr. Szabó Árpád, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Növényvédelmi Intézetének kutatói mondták el a legfontosabb tudnivalókat.

Az utóbbi időben egyre komolyabb problémát okoz a kerttulajdonosoknak és a diótermesztőknek a dióburok-fúrólégy károsítása.

A fák egészségét veszélyeztető rovar megjelenése nem csupán a dióval foglalkozó gazdák számára aggasztó, ugyanis a kártevő által okozott károk miatt egyre kevesebb a minőségi csonthéjas termés, mely már a kiskereskedelmi árképzésre is kihat – olvasható a MATE közleményében.

A kártevővel kapcsolatban Dr. Szabó Árpád és Dr. Keresztes Balázs, a MATE kutatói elmondták, hogy a fúrólegyek családjának képviselője könnyen felismerhető jellegzetes szárnyfoltjairól. A nőstényeik képesek – az ennél a családnál kialakult – áltojócsövük segítségével a fiatal termés epidermisze alá rakni petéiket, nagyban megnehezítve ezzel a lárvák elleni védekezést. Tápnövényei a közönséges dió és a fekete dió. A dióburok-fúrólégy kiválóan repül, gyorsan benépesíti az élőhelyeket. A szakértők azt is elárulták, hogy a faj eredeti élőhelye Észak-Amerika, innen került át Európába. Először Svájcban találták meg 1983-ban. Ahol megjelent, ott – védekezés híján – lényegében a termés 70-80%-a megsemmisült.

Még több gazdasági hír itt!

A két kutató kifejtette, hogy Magyarországon először 2011 őszén, Sopron környékén azonosították a kártevőt, mára azonban gyakorlatilag az ország minden jelentősebb diótermelő körzetében jelen van. Tipikus inváziós faj, amit az eredeti élőhelyéhez hasonló éghajlati viszonyok, természetes ellenségek hiánya, valamint a dióra jellemző előfordulás is fokoznak. A nagyüzemi és a háztáji diótermesztésnek fő „ellenségévé”, első számú terméskártevőjévé vált egész Európában ez az amúgy dekoratív légyfaj.

A kártevő működésével kapcsolatban Dr. Keresztes Balázs és Dr. Szabó Árpád kifejtették, hogy a peterakásból kikelő nyű típusú lárvák garathorgaik (szájszerv) segítségével táplálkoznak a dió zöld burkában (pericarpium). Évi egy nemzedéke van, báb alakban telel a talajban. A rajzási időszakán kívül inaktív. Magyarországon nagyjából június legvégén, július elején jelennek meg az első imágók, de a rajzás és a peterakás nagyon elhúzódik. Gyakorlatilag a betakarítási időszak kezdetéig, legalább kéthetente védekezni kellene a faj ellen. Védekezés híján azonban akár a termés 100%-a is megsemmisülhet.

Arra a kérdésre, hogy miről ismerhető fel a kártevő jelenléte a diófán, a kutatók elmondták, hogy a termés a legtöbb esetben teljesen piacképtelenné válik, a diónak nemcsak a zöld burka feketedik meg, de a bele is elrothad, satnyul. Az első, legkorábban lerakott petékből kelő nyüvek ugyanis a nagyon fiatal (2-4 cm-es), még zöld terméskezdeményt teszik teljesen tönkre. Legkésőbb ezek az apró terméskezdemények nyár vége felé, kora ősszel lepotyognak, akkor látható csak igazán, hogy milyen sok az ilyen, a károsításból adódóan ki sem fejlődött, apró, megfeketedett diómúmia. A későbbi nyüvek „már csak” a megcsontosodott dióhéjon lévő zöld kupacsot károsítják (neve is erre utal: dióburok-fúrólégy), de ez is jelentős veszteséget okoz. A dióhéjra ez kezdetben rárothad, majd később rászárad, „rásül”, a bél minőségét jelentősen rontva. Legtöbb esetben az ilyen dió felnyitva már eleve penészes (ugyanis másodlagos, szaprofita gombák fogyasztják a sérült bélállományt), ha felbontáskor esetleg még nem látható elváltozás, a tároláskor hamar hasonló tünetek jelentkeznek.

Magukat a légyimágókat könnyen észre lehet venni a terméskezdeményeken vagy a mellettük lévő leveleken. Mászkálnak, a hímek őrzik a saját kis territóriumukat, de ültetvény szinten mindenképpen érdemes sárga ragacslapokat alkalmazni megjelenésük megfigyelésére.

Még több gazdasági hír itt!

Jó hír a gazdáknak, hogy van hatékony védekezési lehetőség dióburok-fúrólégy ellen. A kutatók elmondták, hogy a védelem nagyon hasonló a cseresznye- és meggyültetvényekben alkalmazott eljárásokhoz, ahol a rokon faj, az európai cseresznyelégy ellen kell beavatkozni. Az ültetvényekben a gépesítettség okán könnyebben, de házikertben is van megoldás a légy kártételének mérséklésére vagy teljes gátlására.

A kezeléskor a légy imágója ellen kell védekezni, méghozzá érintő- vagy gyomormérgekkel. Az időzítésnek nagy szerepe van a sikeres védekezésben. Amikor a színes ragacslapok megfogják az első egyedeket, a rajzás kezdetekor még nem kell azonnal védekezni, hiszen az imágók még érési táplálkozást folytatnak, a tojásrakás csak napokkal később kezdődik meg. A rendelkezésre álló növényvédő szerek sajátosságaiból adódóan július és augusztus hónapokban, mintegy tíz naponként kell védekezni, időjárástól függően, 4-6 alkalommal.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) által kiadott alap- és szükséghelyzeti engedélyokiratok alapján több rovarölő szer is felhasználható a rajzó legyek ellen.

Még több gazdasági hír itt!

Ezek közül kettő még az ökológiai termesztésben is engedélyezett, az egyik termék természetes piretrin, a másik spinozad hatóanyagú. A háztáji vagy kerti fák esetén, ahol esetleg a veteményes fölé vagy a teraszra belógó ágak miatt kevésbé kívánt a védekezés, ott használhatjuk ezeket a megoldásokat is. A piretrin az UV-sugárzás hatására nagyon gyorsan, egy nap alatt lebomlik, és mivel nem felszívódó szer, sem a fába, sem a dióba nem jut be. Ennek ellenére a rovarölő szerrel kezelt diófa különféle részeit nem lehet felhasználni például tea vagy pálinka készítéséhez a kezelést követően abban az évben. Ez minden növényvédő szerre vonatkozik! A spinozad hatástartama sem hosszú, élelmezés-egészségügyi várakozási ideje csupán 7 nap.

Biológiai termesztésben nem engedélyezettek ugyan az acetamiprid és lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerek, de szabad forgalmúak, azaz képesítés nélkül is beszerezhetők a gazdaboltokban, nagy hatással pusztítják a legyek kifejlett alakjait. Az acetamiprid hatóanyagú szerek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 30 nap, míg a lambda-cihalotrin hatóanyagúaké 14 nap.

A tavalyi év újdonsága, hogy forgalomba került egy hatásjavító, illetve csalétek típusú termék. Ez javítja egyes hatóanyagok (acetamiprid) rovarölő hatását, de nagyobb töménységben (5%) bekeverve a permetlébe, a kezelendő területen csupán a lombfelület 10-25%-át szükséges permetezni (lehetőleg a lombkorona felsőbb régióját), és a rovarölő szerből is csak 10%-nyit kell a permetlébe keverni! A kezelést nagy cseppmérettel, kis lémennyiséggel kell elvégezni. Ekkor a legyek a beszáradó cseppeket intenzíven nyalogatják, közben felveszik a rovarölő szert is. Ráadásul a nagy, beszáradó cseppből alig szívódik fel az egyébként felszívódó rovarölő hatóanyag a növénybe (acetamiprid).

Még több gazdasági hír itt!

Arra a kérdésre, hogy zajlanak-e ilyen irányú kutatások, Dr. Keresztes Balázs és Dr. Szabó Árpád elmondták, hogy a Budai Campuson folyó tudományos és technológiai fejlesztések szintén nagyon ígéretesek a nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezésben, bár ezek még nem engedélyezettek. A részben Nébih-hel közösen folytatott kísérletek alapján már látható, hogy a törzsinjektálás módszerével a fatörzsbe juttatott egyes rovarölő hatóanyagok kiváló eredménnyel pusztítják a nyugati dióburok-fúrólégy lárváit a dió termésének zöld burkában, miközben egyes hatóanyagok meg sem jelennek a bélben. A módszer mind humán-, mind ökotoxikológiai vonatkozásban kedvezőnek látszik, hiszen évente csak egy kezelés szükséges, és nem permetezés formájában, hanem igen célirányosan, csak a fába juttatott hatóanyag-felhasználás mellett. Ezzel kapcsolatos eredményeket már részben publikálták a kutatók, részben még további kísérletek szükségesek.

Természetesen a fent összefoglalt védekezési eljárások jelentős többletköltséget okoznak a diótermesztőnek a „légy előtti” időhöz képest, sőt a házikerti védekezés valójában nem egyszerű a kivitelezés, illetve a szomszédból átrepülő termékeny egyedek miatt. Mindemellett továbbra sem kell lemondani az új, invazív kártevő miatt a diótermésről, hála a tudomány és a növényvédelmi szakmai munka vívmányainak.

Címlapkép: Getty Images

agrarszektor

Hirmagazin.eu

 

Exit mobile version
Megszakítás