„Mindig is imádtam az autókat – magyarázza az autók világába röpítő Verdák című animációs film rendezője, John Lasseter.
– Valójában az egyik vénámban Disney-vér folyik, a másikban pedig motorolaj.” A játékok, bogarak, szörnyek, halak és szuperhősök után most itt vannak az emberi tulajdonságokkal fölruházott autók. A Verdák című animációs film szombat este 21.00-tól látható a Viasat3-on. (Ismétlés: vasárnap ,13.30; hétfő, 10.35) Azután szombatonként jönnek a további részek!
Toy Story – Játékháború, Egy bogár élete, Szörny Rt., Némó nyomában, A hihetetlen család – a népszerű animációs filmek sorát most újabb Pixar-varázslat gazdagítja: a Verdák. John Lasseter rendezőnek nem véletlenül állt közel a szívéhez az autós rajzfilm ötlete. Már gyermekkorában nagy kocsirajongó volt, alig lehetett kimozdítani abból az autókereskedésből, ahol az édesapja dolgozott. Természetesen ő is itt kezdett el tizenhat éves korában részmunkaidőben dolgozni.
Kedvcsinálónak itt a főcímzene:
Maga az ötlet, hogy autók főszereplésével készítsenek rajzfilmet, már 1998-ban megszületett. Lasseter ekkoriban látott egy dokumentumfilmet az Egyesült Államokat átszelő legendás 66-os útról, illetve arról, hogy az milyen hatással volt az útszélen fekvő kis településekre. Miközben a filmterv egyre tolódott, a rendező házassága válságba került. 2001-ben azután a felesége, aki attól tartott, hogy elfoglalt férje végleg elhanyagolja családját, rábeszélte, hogy tegyenek egy kéthónapos lakókocsis túrát a 66-os út mentén. A vakáció remekül sikerült, Lasseter pedig rájött, hogy miről is szóljon a film – az életről, mint utazásról.
Amikor végre szabaddá vált a terv előtt a pálya, a filmesek autóba vágták magukat, és végigjárták a 66-os utat, ismerkedtek az ottani településekkel és emberekkel. Mindent megfigyeltek a növényzettől kezdve a málladozó reklámfeliratokon át a sziklaképződményekig, ezek a részletek vissza is köszönnek a filmben. Az animátorok hónapokig dolgoztak azon, hogy kitalálják és megalkossák a filmben szereplő autókat. Mintegy száz különféle, a legapróbb részletekig kidolgozott verda-karaktert kreáltak. Természetesen mindegyik más-más típusú és életkorú, és más-más jellembeli sajátossággal bír – épp úgy, mint az emberek.
Amerikában, az autók világában minden a verdákról szól. A nagyobb teljesítményről, a dizájnos karosszériáról, az üzemanyag tápértékéről. És persze arról, hogy ki a leggyorsabb, a legjobb. Így van ezzel Villám McQueen, a becsvágyó, ifjú versenyverda is, amely hírnévről és dicsőségről álmodik, minden vágya, hogy elhódítsa a Szelep Kupát. Egy szép napon szedi a dísztárcsáit, és felkerekedik, hogy valóra váltsa régi álmát. Padlógázzal tart Kaliforniába, ahol örök hírnévre tehet szert, ha sikerül legyőznie a két legnagyobb ászt a mezőnyben. Egyelőre azonban nem jut messzire, terveihez képest ugyanis túl sokáig időzik a nevezetes 66-os út mentén fekvő álmos, poros kisvárosban.
Ha azt mondom, hogy rajta, akkor RAJTA! Csak a Pista bácsira vigyázz!
Kipufogó-fürdő négykerekű lakói komótos életükkel és kedvességükkel rádöbbentik McQueent, hogy van jobb élet is az ő túlpörgetett, magas oktánszámon űzött száguldozásán kívül, és mi az, ami valóban fontos abban. A fiatal autókra jellemző hányavetiséget levetkőzve immár érett viselkedésről tesz tanúbizonyságot, képes felelősséget vállalni önmagáért és a barátaiért. Hiába, az élet nem a célba érésről, hanem az odáig vezető útról szól… Vagy ahogy ezt az egyik öreg járgány találóan elduruzsolja: „az autók nem letudni akarták a sztráda megépülése előtti, sivatagban kanyargó utat, hanem jól érezni magukat útközben”.
Kalandjai során találkozik Hudson Dokival, a látszólagos nyugodt vidéki orvos és bíró valójában háromszoros Szelep Kupa győztes. Amikor ez kiderül, McQueen is más szemmel néz rá. (Az eredeti változatban Hudsonnak a veterán hollywoodi színész, Paul Newman kölcsönzi a hangját, aki maga is nagy autóversenyző volt.) Ott van azután Sally, a dögös Porsche 911, övé a város legjobb motelje, és az első ránézésre csotrogánynak tűnő autómentő, akinek a rozsdás karosszériája alatt érző motor dobog. Vagy a hippi Volkswagen-kisbusz, Filmore, az Őrmester névre hallgató ’42-es évjáratú katonai dzsip, valamint az ötvenes évekbeli karosszériát hordozó házaspár, Ramón és Tőtike.
Bob Pauley látványtervező és csapata teljesen új világot teremtett, mert bár az autóvilág egységes törvények szerint működik, munkájuk eredményeként mégis önálló egyéniségek, egyéni karakterek alkotják. A látványvilág elképesztően élethű, emellett a film tele van filmes utalásokkal, önirónikus viccekkel, és felnőtteknek szóló üzenetekkel.
Szilágyi G. Gábor, blikk, Hirmagazin.eu