Hosszú és rendkívül alapos előkészítés, valamint rengeteg gyakorlás előzte meg Nicolás Maduro és felesége, Cilia Flores elfogását.
A CIA hónapokon keresztül, aprólékosan tanulmányozta Nicolás Maduro és felesége mindennapjait. Gondosan feljegyezték, mikor és mit esznek, milyen ruhákat viselnek, kikkel szoktak találkozni. De leginkább arra voltak kíváncsiak, mikor megy aludni az elnöki házaspár a Fuerte Tiuna katonai bázison felépített elnöki rezidencián.
Az amerikai hírszerző ügynökség felderítőket juttatott be a venezuelai elnök közvetlen környezetébe, akik nemcsak a Maduro házaspár életmódját figyelték meg, hanem pontos leírást készítettek a lakóhelyükről is. Ez alapján az egyik amerikai kiképzőközpont területén felépítették az elnöki szálláshelyet és aztán heteken át ezen gyakoroltak a kommandósok. Őket egyébként az amerikai szárazföldi hadsereg, a U.S. Army különleges műveleti egysége, a Delta Force tagjaiból válogatták ki.
A hadművelet tervezői arra is ügyeltek, hogy a katonák minél gyorsabban fel tudják törni az elnöki háló vastag páncélajtaját. A helyiség olyan volt, mint egy jól felszerelt „pánikszoba”, ahova Maduro és felesége bezárkózhatott és megvárhatta (volna…), amíg a katonáik kimentik őket.
Az acélajtó felnyitásához az amerikai kommandósok nagy teljesítményű lángvágót is vittek magukkal. De végül nem volt rá szükségük, mert annyira gyorsan sikerült a behatolás, hogy Maduroék nem tudták magukra zárni a biztonsági ajtót. Még előtte a földre teperték és megkötözték őket.
Ahhoz azonban, hogy egy laktanyában álló épületet sikeresen el lehessen foglalni, nagyon komoly elterelő hadmozdulatokra volt szükség.
A kommandósok azt akarták elhitetni a venezuelai katonákkal, hogy az országot általános támadás érte.
Erre már majdnem egy éve számítani lehetett, hiszen Donald Trump még tavaly január 20-án írta alá azt az elnöki rendeletet, amely terrorszervezetté nyilvánította a külföldi drogkartelleket. Már ekkor történtek utalások arra, hogy Nicolás Maduro is részt vesz az Egyesült Államokba irányuló kábítószer csempészetben.
Aztán 2025. augusztus 19-én három amerikai rakétás romboló érkezett Venezuelai partjaihoz, és ezzel kezdetét vette a haditengerészeti erők felvonultatása. Év végére már két harccsoport, a USS Gerald Ford vezette anyahajó-kötelék, illetve a USS Iwo Jima helikopterhordozó és annak kísérői cirkáltak a karibi térségben. De az amerikai hadihajók nemcsak jelenlétükkel tüntettek, hanem aktívan vadásztak is a drogszállító csónakokra, amik közül többet el is süllyesztettek.
Közben persze ment az üzengetés Washington és Caracas között. Donald Trump egyre határozottabban fenyegette az általa narko-terroristának bélyegzett Nicolás Madurót. Ő persze mindent tagadott, és azzal kontrázott, hogy Trump elnök vissza akarja szerezni az amerikai olajtársaságok államosított vagyonát illetve rá szeretné tenni a kezét a világ legnagyobb kőolajkészleteire.
Bár a venezuelai államfő újévi beszédében késznek mutatkozott arra, hogy az amerikaiakkal közösen lépjen fel a drogterjesztés ellen, Maduro sorsát addigra már eldöntötték Washingtonban.
A sikeres akció lebonyolításához ki kellett kapcsolni a venezuelai légvédelmet, szétzilálni a katonai egységek közti kommunikációt.
A legfontosabb viszont az volt, hogy azt a látszatot keltsék, mintha tényleg kitört volna a két ország közötti háború.
A hadművelet első lépéseként – helyi idő szerint hajnali 2:00-kor – a USS Gerald Ford fedélzetéről F–35C vadászbombázók szálltak fel és szétzúzták főváros közelébe telepített, orosz gyártmányú Sz–300-as légvédelmi rendszereket. A lopakodó gépek egyúttal csapást mértek a Caracas melletti La Carlota légitámaszpontra is.
Miután kivívták a teljes légi fölényt, útnak indulhattak a kommandósokat szállító MH–47G Chinook és MH–60M Black Hawk, valamint az MH-6M Little Bird különleges kialakítású helikopterek. Utóbbiak még egyszer utoljára átrepültek a venezuelai elnök rezidenciája felett, pontos helyzetképet adva a Delta Force behatoló egységének. Hogy elnyomják a közeledő forgószárnyasok zaját, a magasban az F–35C-k dübörögtek, és hangrobbanásokat idéztek elő.
Az MH–60M-ekből katonák ereszkedtek a laktanya melletti házak tetejére, és a környező utcákra, hogy biztosítsák a behatoló egységet. Az őket támogató felfegyverzett Black Hawkok gépágyúkkal és rakétákkal lőtték a venezuelai állásokat.
Teljes volt a zűrzavar, de hát éppen az volt a tervezők célja.
Caracas több pontját robbanások rázták meg, a helyi erőknek pedig fogalmuk sem volt arról, hogy mi folyhat a szigorúan őrzött elnöki lakosztálynál. Ennek tetejére ereszkedtek le a kommandósok, majd villámgyorsan Maduroék hálóhelyénél teremtek. Miután elkapták az elnöki párt, helikopterre rakták őket és velük együtt sietve távoztak. Az egész nem tartott tovább néhány percnél.
A házak tetejét súrolva száguldó gépekre képtelenek voltak lőni a venezuelaiak. Ellenben a biztosítást végző forgószárnyasok közül néhányat eltaláltak, és az egyiket súlyosan meg is rongálták. Ennek ellenére – Donald Trump közlése szerint – mégsem vesztették el a sérült gépet.
Az elnök azt állította, hogy a Teljes Elszántság Hadmüveletnek (Operation Absolute Resolve) nem volt amerikai áldozata, mindössze néhány katona sebesült csak meg. Ellenben megsérült a venezuelai elnök felesége, aki a hétfői bírósági tárgyaláson mutogatta is a homlokán és a szemén lévő ragtapaszokat.
Állítólag sokan meghaltak Maduro kubai testőrei közül az akcióban: a caracasi vezetés ugyan nem tette közzé az áldozatok számát, a The New York Times egy magas rangú venezuelai tisztségviselőre hivatkozva mintegy 80 halottról számolt be. A kubai kormány szerint a venezuelai államfőt védő 32 kubai állampolgár vesztette életét az amerikai hadműveletben.
