A forró nyár és a globális felmelegedés hatására darabokra tört Kanada utolsó, még teljesen érintetlen sarkvidéki selfjege, az Ellesmere-sziget északnyugati csücskénél elterülő Milne.
2017 nyarán egy megyényi, 6000 négyzetkilométer kiterjedésű és 200 méter vastag jégtömb szakadt le az Antarktiszról, a Larsen C jégselfről.
Most egy nagyságrenddel kisebb, de mégis Manhattan nagyságú jégtömb szakadt a tengerbe. 55 négyzetkilométeres, 11,5 kilométer hosszú és 70-80 méter vastag jég szakadt el az amerikai kontinenstől.
A jégselfek tulajdonságait korábban Mika János éghajlatkutató, az egri Esterházy Károly Egyetem tanára mutatta be az InfoRádióban.
„A self azt jelenti, hogy a jég csücsül a víz alatti szárazföldön. Ha nem tenné, úszó jég lenne, és talán egyetlen milliméterrel sem változtatna a tenger vízszintjén, ez Archimédész törvényéből levezethető.”
A kanadai parti síkságról a tengerbe nyúló, a tengerfenékig leérő jégtömeg egyetlen nap alatt, július 30-án vagy 31-én tört szét két óriási jéghegyre és sok kisebb darabra – vette észre Adrienne White, a Kanadai Jégfigyelő Szolgálat (CIS) jégelemzője. A széteséssel
A térség hőmérséklete május és augusztus eleje között 5 Celsius-fokkal haladta meg az 1980-2010-es évek átlagát – közölte Luke Copland, az Ottawai Egyetem gleccserkutatója, aki rámutatott, hogy a Milne-jégtábla összeomlása egyértelműen a klímaváltozás következménye. A selfjegek egyszerre olvadnak a melegebb felszíni levegőtől és a melegebb tengervíztől – tette hozzá a kutató, aki szerint a Milne-jégmező bámulatosan szép hely volt.
Az Ellesmere-sziget északi partvidékét valaha egybefüggő self borította, az elmúlt évtizedekben azonban részekre bomlott az ember okozta globális felmelegedés hatására. Kanadai Jégfigyelő Szolgálat adatai szerint 2005-re már csak
hat nagy selfjég maradt, és a Milne volt az utolsó, amely még teljes egészében megvolt.
Luke Copland szerint már nemigen vannak selfjegek az Északi-sarkvidéken, Grönland északi részétől Oroszország sarkkörön túli területeiig a nagy többség odalett. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének, az IPCC -nek az óceánokról és a krioszféráról, vagyis a jégtakaróról tett jelentése is megállapította, hogy a felmelegedés egy lassú, évszázadokig tartó jégolvadási folyamatot indított be, amely valószínűleg már nem állítható meg – erről korábban az InfoRádiónak is beszélt Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének egyik alelnöke.
„Azt vettük észre, hogy a valóság még mindig rosszabb, mint a legpesszimistább forgatókönyvek voltak. Például ha megnézzük, hogy az északi-sarki jég olvadását milyen valószínűséggel vetítette elő az IPCC által ismert kutatások összessége, ez derül ki.
Az utolsó 40 évben elolvadt az északi-sarki jégsapka háromnegyede.
A szárazföldön, Grönlandon, de még az Antarktiszon is olvad a jég is nagyon. Egy generáció jólétéért fizetünk azzal, hogy generációk ezrei isszák meg ennek a levét. A jégtakaró instabillá vált, a folyamat pedig már akkor is visszafordíthatatlan, ha 1,5-2 fokon sikerül megállítanunk a melegedést.”
A hegyi gleccserek szintén olvadnak világszerte, a hegyekben olvadó jégen múlik több milliárd ember vízellátása – tette hozzá Ürge-Vorsatz Diána.
