Érdekes év van mögöttünk. Kínai értelemben érdekes, merthogy a kínaiak általában úgy kívánnak rosszat, hogy azt mondják: „Jöjjön rád egy érdekes esztendő!”
Nem tudom, mit kívántak 2014-ben, de szinte mindegy is.
Akár így, akár úgy: 2015-ben ránk jött az érdekes esztendő.
A pénzügyi világkrach óta a tavalyi év jelezte a leglátványosabban, hogy a világpolitikában kaotikus átrendeződés zajlik: régi erővonalak halványodnak el, újak válnak egyre kontúrosabbá.
(Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése.)
Továbbá, hogy a romjaiban létező jaltai világrend alkalmatlan akárcsak moderálni is e folyamatokat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának – elvileg, ugye, ez volna a világpolitika legfőbb grémiuma – hosszú ideje már gyakorlatilag csak kommentárokra futja. Állandó tagjainak névsora a régi idők politikai „fociját” idézi. Nincs ott Brazília, India, e két majd kontinensnyi nagyhatalom, ott ragadt viszont Nagy-Britannia és Franciaország, ellenben a náluk jelentősebb Németország tagsága szóba sem jöhet. Csoda-e, hogy senkit sem fékeznek már ennek az idejétmúlt testületnek a határozatai? Úgy lépnek rajtuk át, mint a küszöbön, szinte észre sem veszik, hogy ott van. A BT szankcionáló ereje praktikusan nulla, körülbelül épp olyan hatékony állapotban van, mint maga a nemzetközi jog.
Nem lett volna szabad és mégis megtetted? Nahát, elő ne forduljon máskor! Ejnye-bejnye.
A káosz egyik oka épp ez az elavult, erőtlen nemzetközi intézményrendszer. Oka tehát, és nem okozata.
De ha már Kínával kezdtük, folytassuk is vele. Kína egész évben figyelt. Magabiztos, esélyleső nyugalommal nézte, hogyan alakul a káosz, s benne elsősorban a jelenlegi világelső USA, az ex-szuperhatalom Oroszország és a saját politikai agyaglábain dülöngélő Európai Unió hatalmi háromszöge. Persze egyikük mellett sem kötelezte el magát (ilyesmi úgy pár ezer éve nem szokása), de ne vonjuk kétségbe, hogy ezt a mostani amerikai dominanciát ki nem állja. (Nem tudom, megijedtek-e már a nyugati tábornokok, de a kínai hadsereg technológia fejlődése az utóbbi években egészen elképesztő.) Kína a többpólusú világrend kialakításában érdekelt, csakúgy, mint Oroszország, s ha ezek ketten együttesen nagyon akarnak valamit, azt nehéz lesz kivédeni. De nem csak ketten akarnak több pólusú világrendet, hanem Brazília, India és Dél-Afrika is, valamennyien erősen fejlődő, politikailag felfelé törekvő országok.
Az USA egyik szeme Kínán, a másik Oroszországon, s ha lenne harmadik szeme, azt se pazarolná Európára. Köszöni szépen, Európa neki régóta megvan, sőt mai állapotában – az EU intézményesült impotenciájától sújtva – szövetségesnek több mint ideális. Az EU előbb-utóbb majd szépen aláírja a sokat emlegetett szabad kereskedelmi megállapodást is, csak még rugózik kicsit. Hadd rugózzon. Ki figyel oda? A migráns-cunami „kezelése” fényesen igazolja, hogy közösségként az unió csupán politikai karikatúra.
S akkor az iszlám fundamentalizmusról, a Közel-Keletről nem is beszéltünk még. De úgyis fogunk még eleget…
Szóval 2016 is érdekes év lesz, talán még érdekesebb. A káosz folytatódni, sőt fokozódni fog, vegyünk rá mérget.
forrás: mozgasterblog.hu
