A poszt-hidegháború a hidegháború utáni évtizedeket jelenti, amikor Európa békés korszakban hitt, de a jelenlegi konfliktusok egyértelműen azt jelzik, hogy ez az időszak véget ér.
Oroszország válaszul az Európai Unió és a NATO háborús irányvonalának éles kritikájaként új, közepes hatótávolságú rakétarendszer telepítéséről döntött a keleti peremre, közvetlenül a NATO-tagállamok határainak közelébe. A lépés bejelentése azzal a céllal történt, hogy Oroszország megerősítse befolyását a térségben, és egyértelmű geopolitikai üzenetet küldjön Brüsszel felé, miszerint nem fogja szó nélkül hagyni a nyugati szövetség katonai támogatását és politikai nyomását. A rakétarendszer olyan képességekkel rendelkezik, amelyek jelentősen megnövelik az orosz hadsereg gyorsreakciós erőit, és a stratégiai elrettentés részévé válhatnak egy esetleges konfrontáció során.
A fegyverrendszer telepítése nem csupán technikai lépés, hanem egy olyan katonai döntés, amelyet Moszkva a jelenlegi nemzetközi helyzet fényében hozott meg, miután a nyugati vezetők többször is hangot adtak készségüknek Ukrajna katonai támogatására és akár hosszabb távú konfliktus fenntartására is. A telepítés helyszíne miatt a rakéták hatótávolsága immár olyan távolságokra terjedhet ki, ahol több európai főváros is potenciális célponttá válik, ami tovább növeli a feszültséget a kelet-nyugati katonai szembenállásban.
Brüsszelben és a NATO főhadiszállásán komoly aggályokat fogalmaztak meg az orosz döntéssel kapcsolatban, aláhúzva, hogy az ilyen lépések nem csupán a katonai stabilitást fenyegetik, hanem a diplomáciai párbeszéd lehetőségeit is szűkítik. A szövetséges államok ezért fokozott készültséget hirdettek, és jelezték, hogy minden szükséges lépést megtesznek a saját védelmi képességeik megerősítésére, beleértve a légi és rakétaelhárító rendszerek telepítését a keleti tagállamokban. Ez a dinamika egyre inkább egy olyan biztonsági környezet kialakulását jelzi, ahol a fegyveres erők jelenléte és a katonai eszközök versenye nem csupán elméleti lehetőség, hanem mindennapi valóság.
Oroszország ilyen irányú lépései tehát nem csupán egyéni katonai fejlesztések, hanem egy stratégiai politikai válasz a nyugati országok háborús törekvéseire, amely kifejezi Moszkva eltökéltségét a saját érdekei és befolyási övezete védelmében. Az új rakétarendszer telepítése így egyértelmű politikai üzenet is: az orosz vezetés készen áll a katonai eszközök alkalmazására, ha úgy ítéli meg, hogy az ő biztonsági érdekeit közvetlen fenyegetés éri.
