Azt hitték Varga Vilmos a szülei, csak múló hóbort nála a horgászás.

Pecás sem volt a családban, de mindez nem számított: Varga Vilmos a balatoni zsebpecát profi cuccra cserélte, sorra fogja, majd engedi vissza a különleges halakat, s ma már hivatásos kapitány és horgásztúra vezető.

Most ért haza Egyiptomból, hihetetlen horgászélményekkel, de már menne vissza a Vörös-tengerhez Varga Vilmos. A profi horgász, aki horgászkempinget üzemeltet és túrákat visz Franciaországban, valamint tavaly óta a Nemzetközi Sporthorgász Szövetség (IGFA) hivatásos horgászvezető és kapitány engedélyével büszkélkedhet, nagy utat tett meg Tatabányáról.

„Már gyerekként éreztem, ez az utam”

„Nem volt horgász a családban, de már gyerekként éreztem, hogy nekem ez az utam. A Balatonnál kapott zsebpeca volt az első élményem, majd ötödikesként a horgásztó, amit a Duna ma is tartó varázsa követett. Kíváncsi gyerekként kérdeztem, figyeltem más horgászokat, s mind a mai napig szívom magamba a tudást.”

„Nem horgászom olyanra, ami nem bántja a kisebbet”

Az 53 éves pecás a „kifogni és visszaengedni” híve, csalinak sem használ élő halat.

Mottóm, hogy a természetet nem a nagyapám hagyta rám, hanem az unokáimtól kaptam kölcsönbe. Nem is horgászom olyan halra, ami nem bántja a kisebbet” – mondja. Bár sokan furcsállhatják szavait, hozzáállását sikerek sora igazolja, köztük a 2016-ban kifogott gigaharcsa.

Varga Vilmos és a 270 centiméteres harcsa
Fotó: Varga Vilmos

„Hosszan fárasztottam a Rhone-ban, nagy küzdelem volt, de megérte. A mérleg 130 kilónál kiakadt, de a centi megmutatta, hogy 270 centis halat húztam ki, majd engedtem vissza. Tudomásom szerint senki sem fogott nálam nagyobb harcsát műcsalival!”

Hajtják a célok

Varga Vilmost a céljai hajtják.

„Szerettem volna a Magyar Horgászba írni, teljesült, 12 éve dolgozom oda. Vágytam rá, hogy ismert horgász lehessek, ez is kipipálva. Az új cél a kék vagy a fekete marlin. Legutóbb az Indiai-óceánban a csónakunk közelében volt egy, de nem harapott rá a csalimra. Bezzeg most Egyiptomban a kék trevally-ból, ami ritkaságnak számít, fogtam nyolcat és a koronaékszernek számító GT, azaz Giant trevally is a horgomra akadt!” – dicsekszik Vilmos.

Sok kapcsolata ráment a hobbijára

Magányos sportnak tűnhet a horgászás, ám Varga Vilmos különleges barátságokat, találkozásokat köszönhet a pecázásnak.

Badár Sanyi és Reviczky Gábor is jó barátom, sokat horgásztunk együtt, de a Manchester United legendájával, Eric Cantonával is pecáztam már” – árulja el a Borsnak Vilmos, aki elismeri, sok párkapcsolata ráment a szenvedélyére. „A mostani párom támogat, igaz, meg kellett érnem hozzá. Azt szoktam mondani, mielőtt megunna, eltűnök, de mire hiányoznék neki, megjövök.”

A vizek mind a mai napig tanítanak

A víz és a horgászás sok mindenre megtanítja az embert. Türelemre, alázatra, biztonságra. Jött már velem szemben hurrikán a Földközi-tengeren, de sikerült behúzódnom előle egy folyótorkolatba. Irigység helyett örülök a velem pecázók sikereinek, igyekszem nekik megörökíteni a különleges pillanatokat. Azzal is tisztában vagyok, hiába gazdag vagy akaratos az ember, attól még nem lesz horgászidő. Élvezem, hogy a vizek mind a mai napig tanítanak” – összegez Varga Vilmos.

ripost

Hirmagazin.eu