Egészen megdöbbentő történetet mesélt el Benedek Tiborról az olimpiai és világbajnok vízlabdázó, aki egy éve utánpótlásedzőként dolgozik – nem pedig pékként.
Egy éve fejezte be játékos-pályafutását Varga Dániel, aki azonnal át is vette a Ferencváros ificsapatának irányítását egy hároméves projekt részeként. A Vlv.hu portálnak terjedelmes interjút adott az olimpiai és világbajnok vízilabdázó, elmondva rögtön: nincs hiányérzete, annak ellenére, hogy pár dolgot nem kalkulált bele a munkájába, és ebből csak egy tényező, hogy rosszul mérte fel a legények képzettségét. Ennek ellenére nem lehet elégedetlen, nyolc serdülőkorú játékosnak lehetőséget tudott adni egy korosztállyal följebb, és közülük most négyen az ifjúsági Európa-bajnokságra készülő válogatottkeret tagjai, a csapattal pedig negyedik helyen zártak komoly rutinnal rendelkező csapatok mögött. (Nem mellékesen közben a serdülők megnyerték a maguk bajnokságát.)
Olyan edzőnek tartja magát – egy év után -, aki „százat tervez, majd ötvenet elhagy, ötvenet megtart”, a maradékot pedig a megfigyeltekből és közben tanultakból tölti fel.
„Most így, egy év távlatából az egyik,
amit leginkább alábecsültem, az az út, hogy az elmagyarázástól a többszörösen megismételt helyes kivitelezésig milyen nehéz eljutni.
Vannak dolgok, amiket tíz hónap vagy akár egy év alatt nem sikerült megértetnem a csapatom egy részével” – elemezte magát Varga Dániel, aki ennek ellenére úgy érzi, „egyre több srác kezdi átérezni, hogy vízilabdásnak lenni nem csak az edzéseken és a meccseken való megfelelést jelent”.
Igyekszik példakép lenni ő maga is,
Biztos benne, „ezt még játékoskoromból tudom, hogy befolyásolja a játékos hozzáállását az, ha látja, hogy az edző mennyit dolgozik, milyen munka van egy-egy döntés, edzés mögött”.
Emlékszik arra, „amikor Benedek Tibor megtartotta nekünk az első videós foglalkozását, még ideiglenes szövetségi kapitányként. Megjelent az i-padjával, összedugta és a kivetítőn feltűnt több száz videó. Tudtuk, hogy ezeket ő vágta össze és látszott, hogy milyen sok munka van a mögött, hogy a bemutatott 20-30 jelenetet kiválassza.
Ezt a 30-at elemeztük, de ő több százat vágott meg, dolgozott vagy húsz órát, hogy egy félórás videózást tartson! És én akkor azt gondoltam: a k.. életbe. Ha ennyi munka van abban, hogy mi fél órát videózunk, akkor kutya kötelessége mindenkinek mindenben 0-tól 24 óráig így hozzáállni a vízilabdához!”
Nagyon sokat tanult az edzőimtől, de a játékostársaitól még többet, „ami természetes, hiszen egy csapatban csak egy-két edző volt mindenhol, s legalább 13 játékos. És én figyeltem” – mondta.
Most, edzőként azt látja, sokkal kevesebb a szabadideje, mint azt vízilabdázóként gondolta, úgy látta, még arra is lehetősége lesz, hogy pékként dolgozzon, a szükséges tanfolyamot el is végezte. Tizennégy kilót egyébként le is adott fél év alatt (izomból), nem volt ideje enni és kondizni.
Most szakdolgozatot is ír. Címe: „Az utánpótlásképzés az életkori fogékonyságok alapján a vízilabdasportban”.
