Valletta
Valletta, máltai nevén Il-Belt (a város) Málta fővárosa és egyik helyi tanácsa. Lakossága 6315 fő. Nevét alapítójáról, Jean Parisot de La Valette johannita nagymesterről kapta.
Fekvése és klímája
Valletta Malta sziget északkeleti partján, a Marsamxett öböl és a Nagy Kikötő közti Sceberras-félszigeten fekszik. A várost délnyugatra a félsziget másik részét elfoglaló Floriana határolja.
Vallettában mediterrán éghajlat jellemző. Az éves átlaghőmérséklet 20,5 °C, télen 10-15 °C, nyáron 25-30 °C között van. Az átlagos csapadékmennyiség 112,5 mm/hónap. A napos órák száma átlagban 8,16 óra.
Története
A Nagymesteri Palota épülete
Az Auberge de Castille et Leon épülete, ma a miniszterelnök rezidenciája
A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 1530-ban kapta meg Málta szigeteit, és a Nagy Kikötő melletti Castello a marét választotta székhelyéül. Azonban már az 1560-as években javasolták külföldi mérnökök, hogy a szemközti Sceberras-félszigetre, amelynek csak a csúcsát foglalta el a Sant’Elmo erőd, erődítéseket kellene építeni, ugyanis a félsziget magasabban volt, mint Castello a mare, és a modern ágyúk már képesek voltak átlőni az öböl fölött.
1565-ben az törökök ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Sant’Elmo, Castello a mare, Senglea), és valóban a törökök a Sceberrasról is lőtték a túlparti városokat. Ezért amikor a Nagy ostrom véget ért, Jean Parisot de La Valette nagymester 1566. március 28-án megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a Città Umilissima nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, de La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.
A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között földalatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig Marsa vízfolyásaihoz kellett járniuk. 1573-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, 1574-ben megnyitotta kapuit a Sacra Infermeria, Európa egyik legmodernebb kórháza. 1615-re Alof de Wignacourt nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A 17. század első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. 1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első közkönyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.
A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634–1721), a Ricasoli erőd (Kalkara, 1670-től), Cospicua (1675-től), a Manoel erőd (1726-tól) és a Tigné erőd.
Valletta 1801-ben
1798. június 12-én Ferdinand von Hompesch zu Bolheim nagymester átadta a szigeteket Napóleon tábornok francia seregének. A máltaiak felkelése miatt a Henri de Vaubois tábornok vezette franciák ide szorultak vissza, és éhezés és belső viszályok ellenére két évig tartották a várost az időközben portugál és brit segítséggel megerősített helyiekkel szemben. Végül 1800. szeptember 5-én feladták a várost. Málta brit koronagyarmat lett.
Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a vasút megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. 1905-től villamosvonal kötötte össze a Három Várossal és Żebbuġ-dzsal. A fejlődés az első világháború alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt 1919. június 7-én felkelés tört ki a városban, ami a brit hadsereg közbelépése miatt négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az 1921-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.
A második világháború során a lakosság nagyon sokat szenvedett. Olaszország hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. Egy ejtőernyősökkel végrehajtott támadás tervét is elkészítették, de feltehetően reménytelennek itélték, ezért végül meg sem próbálták. 1941. májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. 1942 telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. Augusztus 15-én végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, szeptember 29-én itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. 1945. január 30. és február 3. között Vallettában találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat.
1946-ban megalakult a Nemzetgyűlés, 1947-től az új kormány székhelye lett a város. A háborútól kezdve lakossága folyamatosan csökken. 1964-ben lett a független Málta fővárosa. 1980-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1993 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. 1998-ban erődítései a Lovagi erődök Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszín részei is lettek. 2010-től nagyszabású építkezés kezdődött a florianai oldalon (City Gate Project), ahol a főkapu lebontásával új épületegyüttes, köztük a parlament és egy szabadtéri színház épül. Az egykori Porta San Giorgio kapu helyét 2011. május 15-én átadták a forgalomnak, a teljes építkezés várhatóan 2013-ra fejeződik be.
Ma az Európai Unió legkisebb fővárosa.
Önkormányzata
Vallettát héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hetedik tanács 2013 márciusa óta van hivatalban, 4 nemzeti párti és 3 munkáspárti képviselőből áll.
Polgármesterei:
Hector Bruno (1993–1999)
Paul Borġ Olivier (1999–2008)
Alexei Dingli (Nemzeti Párt, 2008–)
Ünnepei
Szent Pál (január 25.)
Szent Augusztin (július 1.)
Szent Domonkos (augusztus 4.)
Nevezetességei
A Szent János-társkatedrális
A Victoria-kapu
Az Alsó Barakka Kertek
A Nagymesteri Palota belső udvara
Templomok
Szent János-társkatedrális (San Ġwann, St John’s Co-Cathedral)
Szent Augusztin-plébániatemplom (St. Augustine): 1571-ben építtette Ġlormu Cassar, 1765-ben átépítették. 1968 óta önálló plébánia
Assisi Szent Ferenc-templom (San Franġisk t’Assisi, St. Francis of Assisi)
Karmelita templom
Az Anglikán Közösség Szent Pál-temploma (St. Paul)
A Skót Egyház Szent András-temploma (St. Andrew)
Szent Domonkos-plébániatemplom (San Duminku, St. Dominic): az egész új város első plébániatemploma. Az eredeti, Ġlormu Cassar-féle templomot az 1693-as földrengés döntötte romba, az új templomot 1889-ben szentelték fel
Egyéb látnivalói
Auberge de Castille: ma a miniszterelnök palotája
Barakka kertek: szép kilátás nyílik innen a Nagy Kikötőre és a Három Városra
Liberty Bell (Alsó Barakka kertek)
St. Elmo erőd: jelenleg felújítási munkák miatt zárva
Erődítések
Kultúra
Valletta színházaival és múzeumaival Málta talán legfontosabb kulturális központja. Ezen kívül Málta egészének támogatásával beadja a nevezését a 2018-as évre az Európa kulturális fővárosa címre.
Band clubjai:
King’s Own Band Club (1874): 1901-ig L-Istilla majd Prince of Wales Band Club néven működött. 1936. december 8-án ők adták elő elsőként nyilvánosan Málta nemzeti himnuszát
La Vallette Band Club
Múzeumok
Málta állami múzeumait a Heritage Malta üzmelteti.
St John’s Co-Cathedral Museum
Grandmaster’s Palace Armoury Museum
Malta War Museum (Fort St. Elmo)
National Museums of Archaeology (Auberge de Provence)
National Museum of Fine Arts
Manoel Theatre Museum
Toy Museum
Színházak
Manoel Theatre
Royal Opera House: 1942. áprilisában lebombázták, azóta rom. Jelenleg komoly tervek vannak a romok beépítésére, a városkapunál épülő parlamenttel közös komplexumként
Sport
Sportegyesületei:
Kosárlabda: Valletta Ballers: a másodosztály középmezőnyébe tartozik
Labdarúgás: Valletta Football Club (1943): négy korábbi városi csapat egyesüléséből jött létre. Az élvonal egyik legsikeresebb csapata, 19-szeres bajnok. Az egyetlen csapat, amely ugyanabban az évben a labdarúgó-szövetség mind a hat trófeáját el tudta nyerni (2000/2001).
Valletta St. Paul: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagja
Valletta Stars: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagja
Valletta Rovers: ifjúsági klub
Rögbi: Valletta Lions Rugby Football Club (2007)
Röplabda: Valletta Volleyball Club: szinte egyeduralkodók a sportágban, 2010-ben a bajnokságot és a kupát is elhódították
Közlekedés
A városba autóval – néhány rész kivételével – már csak engedéllyel lehet behajtani, a szomszédos Floriana szélén található parkolókból azonban néhány perc alatt megközelíthető. A városkapu előtti St. James-árokban lévő buszpályaudvarra fut össze Málta autóbusz-vonalainak jelentős része. A máltai nemzetközi repülőtér 5 kilométerre található, a Valletta Waterfront (kikötői terminál) pedig sétálva is elérhető.
Forrás: Wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
