Az igazit keressük, aki pont olyan, mint amilyennek megálmodtuk, amilyennek elképzeltük. Aztán amikor végre megkapjuk, szép lassan kiderül, hogy ő sem tökéletes. Mit teszünk ilyenkor?
A kutatások azt mutatják, hogy az, ha erősen hiszünk a sorsszerűségben, valójában ártalmas lehet ránk, illetve a párkapcsolati sikereinkre nézve. A tökéletes társ megtalálásába vetett hitünk és a párkapcsolatot illető egészségtelen gondolkodásmód ugyanis összefügg.
Nézzünk egy példát – javasolja Szekeres András pszichológus – szerelmesek leszünk és kapcsolatba lépünk valakivel. Minden kapcsolat egy folyamat: vannak egymást követő fázisok.
A rajongás időszaka, mikor az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy a másikról ábrándozunk, nagy valószínűséggel csupán néhány hónapig tart. Ami hosszú távon számít, az csak ezután következik: hogyan fogunk reagálni, mikor a tökéletes társunkról kiderül, hogy ő sem tökéletes?
Azok az emberek, akik erősen hisznek a végzetben, hamarabb elvesztik az érdeklődésüket a partnerük iránt és könnyebben feladják, ha a kapcsolatuk épp nem tűnik túl rózsásnak. Ha hiszünk abban, hogy „vagy egymásnak lettünk rendelve, vagy nem”, akkor a kapcsolatunkban felmerülő negatív dolgokat hajlamosabbak leszünk úgy értelmezni, hogy mégsem a tökéletes társunknak hitt partnerünk „az igazi”. Lehet, hogy egyszerűen csak tévedtünk, hiszen ha egymásnak szánt bennünket a sors, miért kellene ilyen keményen dolgozni a kapcsolatotokon?
Olyan típusú emberek vagyunk, aki az életben adódó nehézségeket kihívásnak, megoldandó feladatnak tekinti? Más szóval: a jó és a rossz dolgokat egyaránt az élet természetes részének tekintjük? Minden kapcsolatban lesznek nehézségek, ami számít, hogy hogyan reagálunk ezekre. Azt, hogy mennyire fog jól működni egy kapcsolat hosszú távon, leginkább az vetíti előre, hogy hogyan tudjuk megoldani a nézeteltéréseket. A kutatások alapján azok az emberek, akik hajlandók megdolgozni a kapcsolatért, jobban meg tudnak birkózni az elkerülhetetlen megpróbáltatásokkal és a kapcsolatuk nagyobb eséllyel marad fenn hosszú távon is.
- Tegyük fel magunknak a kérdést:
milyen az általános hozzáállásunk? Abban hiszünk, hogy a dolgoknak sorsszerűen vagy meg kell történniük, vagy nem, vagy abban, hogy a dolgok annak következményeképp történnek meg, hogy mennyit dolgozunk, és mennyi erőfeszítést teszünk? Legyünk tudatában, hogy mi az, amit képesek vagyunk kontrollálni, és mi az, amit nem. Értsük meg, hogy ahhoz, hogy jók legyünk valamiben (és ebbe a párkapcsolat is beletartozik) sok gyakorlásra van szükség! - Próbáljuk meg úgy tekinteni, hogy a kapcsolatunkon dolgozni romantikus dolog!
Lehet, hogy nincs előre elrendelt lelki társunk, de idővel egész biztosan megtapasztalhatjuk ezt az érzést valakivel. Ez az érzés annak lesz az eredménye, ha dolgozunk a kapcsolatunkon, kompromisszumokat kötünk, együttműködünk és egyre jobban megértjük a partnerünket. - Óvakodjunk a tökéletes társ eszméjétől!
Azok az emberek, akik hisznek ebben, nagy valószínűséggel hisznek abban is, hogy a partnerük képes olvasni a gondolataikban a szükségleteik bármiféle konkrét kommunikálása nélkül, holott ezt a feltételezést a legtöbb párkapcsolati kutatás sem erősíti meg.
Forrás: pszichologuskereso.hu
