forrás: Hirado.hu/Local.de
Mi lesz akkor, ha Donald Trump tényleg nem védi meg azokat a NATO-tagállamokat, amelyek szerinte nem teljesítik a vállalásaikat?
Donald Trump amerikai elnök megválasztásával felerősödtek a félelmek az európai országokban az Egyesült Államok esetleges passzívabb védelmi szerepvállalásával kapcsolatban.
James Mattis amerikai védelmi miniszter noha minden idők legsikeresebb katonai szövetségének nevezte a NATO-t, ugyanakkor még mindig nem teljesen tiszta, mit is tervez az USA adminisztrációja Európában.
Trump többször is felhívta már a figyelmet, hogy nagyobb szerepvállalást vár el a NATO-tagállamoktól, ugyanis 2014-ben mind vállalták, hogy GDP-jük legalább 2 százalékát fordítják majd katonai-védelmi kiadásokra – ezt eddig az USA-n kívül a britek, a lengyelek, a görögök és az észtek teljesítették.
Európa és az unió vezető gazdasági, politikai hatalmánál, Németországnál ez a szám jelenleg 1,22 százalék. Angela Merkel kancellár nemrégiben ugyanakkor biztosította Mike Pence amerikai alelnököt, hogy országa elkötelezett a három évvel ezelőtti vállalások mellett.
A lassú teljesítés azért is veszélyes, mivel ha Trump komolyan gondolta kijelentéseit kampánya során, a balti államokat például csak abban az esetben védené meg egy esetleges orosz invázióval szemben, ha azok előtte teljesítették kötelezettségeiket a NATO irányába.
Ha pedig az Egyesült Államok passzívan viselkedne egy ilyen konfliktus esetén, akkor egyértelmű, hogy Németországnak kellene a vezető szerepbe lépnie. Noha még semmi sem biztos amerikai részről, Merkelék korántsem tétlenkedtek az elmúlt hónapokban.
Átcsoportosítás és 200 ezres haderő
Többet között januárban egy 1200 fős katonai kontingenst vezényeltek át a litvániai Rukla katonai bázisra, mindössze 100 kilométerre az orosz határtól. Ráadásul szerdán Ursula von der Leyen védelmi miniszter bejelentette, hogy a Bundeswehr létszámát 2024-ig közel 200 ezresre emelik, ebben benne vannak a katonák, tartalékosok és civilek is, válaszul a „fokozódó nemzetközi kihívásokra”.
A tárcavezető korábban már hangoztatta az átcsoportosításokkal kapcsolatban, hogy világos üzenetet kívánnak küldeni mindenkinek: a NATO továbbra is erős és összetartó. Ráadásul az utóbbi két évben a németek már többször is bejelentettek hasonló bővítéseket, ami természetesen megjelenik pénzügyi oldalon is: a 2024-es tervek éves szinten csaknem 1 milliárd eurós többletkiadást jelent majd a németeknek. Csak érzékeltetésképpen: a német katonai kiadások és személyi állomány a hidegháború vége óta folyamatosan csökkent: az akkor 600 ezer fő körüli haderő most nagyjából 178 ezerre.
A német védelmi minisztérium szóvivője kedden megerősítette a hozzáállásbeli fordulatot, amikor azt mondta: országa számára teljesen világos, hogy nagyobb szerepet kell vállalniuk a NATO-ban.
Az átcsoportosítások mellett a németek az egyik kulcs résztvevői a NATO gyorsreagálású munkacsoportjának, amivel szinte azonnal tudnak mozgósítani mintegy 5 ezer katonát, ha például az oroszok nekirontanának az egyik balti országnak. Ugyanitt a német légierő már régóta részt vesz a légtér védelmében is.
A szóvivő ugyanakkor hozzátette, hogy a NATO-s kötelezettségek teljesítéséhez legalább 2030-ig kell folyamatosan emelni a német katonai költségvetést.
A történelem vége
Dr. Gustav Gressel, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának egyik szakértője azonban erősen szkeptikus a német potenciált illetően. A Local.de-nek nyilatkozva azt mondta: a német vezetést leginkább „nukleáris analfabétaként” lehet jellemezni, ehhez kapcsolódóan pedig kifejti, hogy szerinte az egyik legfontosabb dolog, amit az Egyesült Államok adott Európának, az a nukleáris elrettentés, mint politikai-katonai fegyver és aduász.
Abban az esetben viszont, ha az Egyesült Államok kvázi passzívra váltana, ezt a nukleáris lyukat be kell tölteniük valahogy a németeknek. A szakértő erős kételyeit támasztotta ezzel kapcsolatban, ugyanis szerinte ez egy olyan országban szinte elképzelhetetlen, ahol az egész témakör majdhogynem tabutémának számít már vagy negyed évszázada, és az atomfegyverek leszerelése mellett végletekig elkötelezettek a politikusok és civilek egyaránt.
Gressel szerint emiatt pedig már az is megköti a döntéshozók kezét, hogy a német közvélemény úgy általában ellenszenvesen viszonyul a komolyabb katonai szerepvállalásokhoz.
Véleménye szerint Németország egyesülése természetesen hatalmas lépés volt a nép számára, de ezután „beleestek a mindenki szeret mindenkit és minden jó életérzésbe”, elhitték hogy ez most tényleg a „történelem vége”.
A szakértő szerint a német választók túlnyomó többsége egész egyszerűen nem akar belebonyolódni egy olyan konfliktusba, amit nem ért és nem tudja megjósolni a következményeit. Ehhez jön még az is, hogy a német politikusok sem kifejezetten szeretik erőltetni a háborús témát, mert könnyen háborús uszítónak bélyegezhetik őket.
Ha tehát a németeknek kellene átvenniük Európa katonai őrangyalának szerepét, a haderő növelésén és a külföldi missziókban történő nagyobb szerepvállalások és még egy sor egyéb intézkedésen kívül a politikusoknak meg kell győzniük saját magukat és az atomfegyver-ellenes lakosságot is, hogy márpedig nekik szükségük van saját nukleáris arzenálra.
Fontos megemlíteni, hogy Németország jelenleg úgynevezett nuclear sharing state, ami annyit tesz, hogy a NATO a területén állomásoztat amerikai atomfegyvereket. Egészen pontosan bücheli légitámaszponton a becslések szerint húsznál kevesebb B61-es bombát.
Angela Merkel német kancellár a múltheti 53. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián elmondott beszédében már Európa védelmi képességeinek erősítéséről beszélt. A visegrádi országok pedig már régóta szorgalmazzák egy közös európai hadsereg létrehozását és az uniós határok szigorúbb ellenőrzését.
