Minden idők egyik legbravúrosabb kényszerleszállását hajtotta végre a US Airways UA 1549-es járatának kabinszemélyzete, miután alig három perccel a felszállás után az Airbus A320-as típusú utasszállító gépük kanadai vadludak sűrű rajával ütközött.
A reménytelennek látszó és súlyos katasztrófával fenyegető helyzetben a gép kapitánya bravúros hidegvérrel a New York-i Hudson folyó jeges vizére tette le a hajtómű-teljesítmény teljes elvesztése miatt meredeken süllyedő Airbust.
A csodaszámba menő kényszerleszállást mindenki túlélte, a hihetetlen megmenekülésről Clint Eastwood rendezésében és Tom Hanks főszereplésével egy nagy sikerű mozifilm is készült Sully – Csoda a Hudson folyón címmel.
Micsoda kilátás nyílik ma a Hudsonra!
A US Airways légitársaság UA 1549-es járata 2009. január 15-én délután a New York-i LaGuardia repülőtérről az észak-karolinai Charlotte érintésével a Washington állambeli Seattle-be készült repülni.
A legfrissebb hírek itt!
A kabinszemélyzet, Chesley B. Sullenberger kapitány és Jeffery B. Skiles első tiszt miután elvégezték a felszállás előtti kötelező ellenőrző lista felolvasását, gurulási engedélyt kértek a toronytól. Az Airbus A320- 214-es típusú utasszállító fedélzeten 150 utas és ötfős személyzet tartózkodott.
A kapitány, az 57 éves Chesley „Sully” Sullenberger, az egykori vadászpilóta rendkívül tapasztalt repülősnek számított, aki több mint 20 ezer repült órával rendelkezett. Hozzá hasonlóan Jeffery B. Skiles első tiszt is igen nagy gyakorlattal rendelkező hajózó volt: ő ekkorra már 15 ezer repült órát tudhatott a magáénak.
A REPÜLÉSI KÖRÜLMÉNYEK 2009. JANUÁR 15-E DÉLUTÁNJÁN KEDVEZŐEK VOLTAK
a New York-i LaGuardia nemzetközi repülőtér térségében: a vízszintes látótávolság tíz kilométer, a szél sebessége 15 km/óra, a szakadozott felhőalap magassága pedig 1 100 méter volt.
Miután a járat megkapta az engedélyt a „taxizásra”, Sullenberger kapitány a gurulóutakon a légi irányítás által megadott R4-es futópályához vezette a gépet. A startengedély vétele után az első tiszt, – aki a La Guardia – Charoltte szakaszon repülte a gépet –, előretolta a gázkarokat a felszállóteljesítmény eléréséhez, majd az Airbus egyre gyorsulva végigdübörgött a betonon, és délután 3 óra 25 perc 55 másodperckor a magasba emelkedett.
Az Airbus a futópálya elhagyása után New York Bronx kerülete felett kezdte meg az emelkedést. „Micsoda kilátás nyílik ma a Hudsonra!”- nyugtázta elégedetten a kapitány a pilótafülkéből eléjük táruló látványt, a kellemesnek, eseménytelennek ígérkező repülés első perceiben.
Tompa puffanások sorozata után az emelkedő gép mindkét hajtóműve leállt
15 óra 27 perckor, amikor a „Cactus” hívójelű Airbus 859 méter magasra emelkedett és 7,2 kilométerre járt már a LaGuardia reptértől, a gépet irányító elsőt tiszt egy előttük balról közeledő nagy madárrajra figyelt fel.
A HIRTELEN FELBUKKANT KANADAI VADLUDAKBÓL ÁLLÓ TÖMÖTT MADÁRRAJ PONTOSAN AZ AIRBUS IRÁNYVONALÁT KERESZTEZTE,
és még mielőtt a pilóták megkísérelhették volna a kitérési manővert, máris tompa puffanások sorozata jelezte, hogy összeütköztek a vadludakkal.
A középső konzol feletti digitális kijelzőn, ami a hajtóművek paramétereit mutatja, ijesztő adatok jelentek meg; a hajtóművek teljesítménye viharos gyorsasággal csökkenni kezdett, majd pillanatokon belül mindkét CFM56-5B4 típusú sugárhajtómű leállt, és megszólalt az erre figyelmeztető vészjelzés is.
A legfrissebb hírek itt!
Ezzel nyilvánvaló lett, hogy néhány vadlúd a hajtóművekbe került, végzetes sérülést okozva ezeknek. Sullenberger kapitány azonnal átvette az első tiszttől a gép irányítását és egyidejűleg leadta a „mayday” vészjelzést.
A HELYZET TÖBB MINT KRITIKUSNAK SZÁMÍTOTT.
Az emelkedésben lévő Airbus még gyűjtötte a sebességet amikor a vadludakkal ütközött, és túlontúl is alacsonyan, ráadásul sűrűn lakott városrész felett repült. Mivel a gép mindkét hajtóműve leállt, csakis siklórepülésben kísérelhették meg a kényszerleszállást. Az első tiszt végigvette a vészhelyzeti ellenőrző listát, a kapitány először pedig úgy döntött, hogy megkísérli a visszatérést a LaGuardia reptérre.
A viszonylag alacsony magasság és sebesség miatt azonban gyorsan kiszámította,
HOGY NINCS ESÉLYÜK A VISSZATÉRÉSRE.
Eközben a légiforgalmi irányító lázasan kereste a kényszerleszállásra alkalmas szóban jöhető leszállóhelyeket, de ezek mindegyike túl messze volt ahhoz, hogy elérhesse ezeket a hajtóműveit vesztett Airbus.
Mintaszerűen hajtotta végre a veszélyes kényszerleszállási manővert a kapitány
Közben a sebességét vesztő gép egyre intenzívebben kezdett süllyedni. A gépparancsnok, Chelsey Sullenberger ezért úgy döntött, hogy a Manhattan nyugati oldalán húzódó Hudson folyóra kísérli meg letenni a gépet. Ez rendkívül kockázatos manővernek számít,
DE A KAPITÁNY SZÁMÁRA EGYSZERŰEN NEM MARADT MÁS LEHETŐSÉG A VÍZRE SZÁLLÁSON KÍVÜL.
A képzés során szimulátoron természetesen minden pilóta gyakorolja ezt a vészhelyzetet, de „élesben” csak rendkívül ritkán adódik ilyen rendkívüli szituáció, és – tegyük hozzá –, hogy a vízre való ritka kényszerleszállások egy része is katasztrófával végződik.
A súlyos vészhelyzet ellenére sem Sullenberger kapitány, sem pedig Skiles első tiszt nem vesztették el a hidegvérüket. A kapitány biztos kézzel irányította a Hudson folyó felszínéhez egyre jobban közelítő gépet. Létfontosságú volt – elkerülendő a becsapódást -, hogy ne billenjen meg a gép, mert ha valamelyik szárnyvég éri el először a vizet, az az Airbus felborulásával és a törzs széttörésével járhat együtt. Szerencsének számított a szerencsétlenségben, hogy nem fújt erős oldalszél, ami jelentősen megnehezítette volna a gép megfelelő szögben tartását.
„Sully” kapitány megemelte a gép orrát, hogy a függőleges vezérsík mögé kinyúló keskeny farokrész (amiben a segédhajtómű van beszerelve, a szerk.) érjen elsőként a vízbe. A végig higgadtan viselkedő és hatalmas tapasztalattal rendelkező kapitány tökéletesen hajtotta végre ezt a kritikus manővert: az Airbus „faroktüskéje” érintkezett először a Hudson víztömegével, lefékezve a gépet, a kapitány ezután pedig az orr részt is finoman letette a vízre.
A légiutas-kísérők a bravúros vízre szállást később egy „keményebb landoláshoz” hasonlították. Nem volt visszapattanás, és a nagyjából 230 km/órás sebességgel történt landolás után simán lefékeződött a gép.
Csoda a Hudson folyón
Az Airbus Hudsonra történt sikeres leszállásával azonban még korántsem múlt el a fedélzeten tartózkodókat fenyegető veszély, mert a nulla fokhoz közeli jeges víz kezdte elárasztani az utasteret, az erős áramlás pedig déli irányba sodorta a süllyedő gépet.
A legfrissebb hírek itt!
Sullenberger kapitány felnyitotta a pilótafülke ajtaját, és utasította a légiutas-kísérőket, hogy kezdjék meg az evakuálást. Hogy lelassítsa a víz beáramlását, csak a szárnyak előtti vészkijárat kinyitására adott utasítást a kapitány.
Az elöl kinyitott vészcsúszdák megkönnyítették a süllyedő gép elhagyását, illetve azt, hogy az utasok a szárnyakra húzódjanak ki. A kapitány utasítása ellenére azonban valaki (valószínű, egy pánikba esett utas) kinyitotta a hátsó beszállóajtót, ami miatt felgyorsult a vízbetörés.
A KINYÍLT RAKODÓAJTÓK MIATT IS EGYRE TÖBB VÍZ JUTOTT AZ UTASTÉRBE.
A stewardessek ezért úgy irányították az evakuálást, hogy az utasok az üléseken át másszanak előre a vészkijáratokhoz. Egy tolószékes utast két légiutas-kísérő juttatott ki a biztonságba.
A süllyedő Airbust utolsóként a hős kapitány hagyta el azt követően, hogy az ekkor már hasig érő vízben még egyszer végigjárta az utasteret, és meggyőződött róla, senki sem maradt a gép belsejében. Voltak, akik a vízbe ugrottak, de aki tehette, inkább a szárnyakon állva átfagyva várta a menőalakulatok beérkezését. Erre nem is kellet sokat várni szerencsére, mert a közelben haladó vízi járművek mind azonnal a bajba jutottak mentésére indultak. Több mint 1200 segítségnyújtó, köztük hét ingázó komp működött közre az utasok kimentésében, ami ennek köszönhetően mindössze 24 percig tartott.
A veszélyes kényszerleszállást mindenki, köztük az utasok között lévő két csecsemő is túlélte, csak néhányan szenvedtek kisebb sérüléseket a kényszerleszállás miatt, viszont az átázott utasok közül ennél jóval többen szereztek enyhébb fagyási sérüléseket a -7 fokos levegő, és a nulla fokhoz közeli hideg víz miatt. A kapitány és az első tiszt számos díjat és kitüntetést kapott a mintaszerű, hősies helytállásáért.
Sullenberger kapitány egy év múlva nyugdíjba ment, Skiles első tisztet pedig kapitánnyá nevezték ki. Az UA 1549-es járat hihetetlen történetét dolgozta fel dokumentarista pontossággal Clint Eastwood 2016-ban levetített „Sully – Csoda a Hudson folyón” című mozifilmje, Tom Hanks és Aaron Eckhart főszereplésével.
