Apróvadból, például nyúlból kevés van az országban, a most kihajtó kukoricát, napraforgót a nagyvad pusztítja. A vadásztársaságok vadkárelhárítási kötelezettségéről Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervének titkára beszélt az InfoRádióban.
Elsődlegesen a nagyvadak mezőgazdasági kártétele a legnagyobb Somogy megyében. Mint Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy Megyei Területi Szervének titkára az InfoRádióban elmondta, a kukorica vetésterületeit vaddisznók túrták fel megyeszerte.
Ismert, a vadásztársaságok számára kilövési engedélyeket épp a nagyvadakra adnak ki, mert kicsikből, például nyúlból nincs túl sok. Az elmúlt évtizedekben ugyanis ahogy nőtt a nagyvadak létszáma, úgy csökkent a kicsiké. Ilyenkor a védekezés abban merül ki, hogy egyeztetik a vetéstervet a vadásztársaságokkal, majd
„a gazdák elvetik a kukoricát, és jelzik ezt a vadászok felé. Ekkor a vadgazda a vetett területekre koncentrál, s közösen végzik az őrzést vagy a vadkárelhárító vadászatot.
Ahol egy picit még durvább a helyzet, ott ideiglenesen villanypásztorral is védik a területet” – fejtette ki Kemenszky Péter.
Hogy miként sikerült vadászt „szerezni” erre az éjszakánként, napi szinten végzendő tevékenységre, arról elmondta:
amikor egy vadásztársaság jogot szerez egy területen, egyben kötelezettséget vállal arra, hogy a vadgazdálkodás feladatait ellátja.
Amennyiben ezt nem tudja ellátni, akkor a hivatásos vadászait „át kell állítania” erre a feladatra.
A vadkárelhárító őrzés nem jelent feltétlenül vadászatot. A fegyverrel nem rendelkező őrök jelenlétükkel zavarják az állatokat, ha ugyanis ott vannak, a vad nem jelenik meg a területen.
„Az őr rak a terület sarkán egy tüzet, kivisz egy kutyát, hóna alá vesz esetleg egy rádiót, időnként körbejár, zajt okoz, szaganyagot hagy kint, papírzsebkendőt dob el, lámpázik.
Maga az őrzés ezt jelenti” – írta le Kemenszky Péter, aki szerint ez nem egy „szép” feladat ahhoz képest, amilyen élményt egy őszi szarvasbőgés okozhat, de kötelesség.
