Gyerekeink már felnőttek, mi meg a férjemmel boldogan és nagy egyetértésben neveltük fel őket. De a kezdet nem volt ilyen egyszerű. Most már bevallhatom: 28 évvel ezelőtt a gyerekeim apját, a későbbi (és mai) férjemet némi csellel, mondhatni zsarolással vettem rá arra, hogy feleségül vegyen.
Előre elterveztem, hogy márpedig én el fogom csábítani! Jóképű volt, komoly, egy igazi férjnek és apának való srác, aki sajnos a barátnőmnek udvarolt, kitartó hevességgel. Végig a gimi alatt nagyon irigyeltem ezért Ildikót, de mégse csábíthattam el a legjobb barátnőm pasiját.
Ám amikor összevesztek, azonnal éltem a lehetőséggel, és – ahogy mondani szokták – az ölemben vigasztaltam meg Tomit. A szalagavatónkon kicsit többet ittunk a kelleténél. Tomi elmondta, hogy Ildivel mindennek vége. Szakítottak. Ildi megcsalta és ő az ilyesmit nem tudja elviselni. Én pedig ezerrel vigasztaltam. Felcsaltam a kollégiumba. Akkor a koleszban már enyhült a szigor, végül is már végzősök, negyedikesek voltunk. Az éjszakai portás félrenézett, ha a lányok fiúkkal tértek haza.
A szobánkban, csak egy harmadikos lány aludt, jó mélyen a másik emeletes ágy túlfelén. Addigra Tomi már alaposan elázott. Ahogy a párnára ért a feje, már aludt is. Másnap persze azt hitte, hogy lefeküdtünk egymással, ezért aztán kerülte is egy darabig a velem való találkozást. Én meg nem mondtam meg neki az igazat – pontosabban két hét múlva azzal hívtam fel, hogy baj van. Nem jött meg.
És hogy szerezzen pénzt abortuszra. Ezen rettenetesen felháborodott, és egyszerűen megtiltotta, hogy elvetessem a gyerekünket. Azt mondta, hogy inkább elvesz feleségül. Nos így lettünk, 28 évvel ezelőtt férj és feleség.
Már a következő együttléteink egyikén teherbe estem Jancsikával, akit egy kicsit „túlhordva” szültem meg később. De ez végülis nem tűnt fel senkinek. És minden jó, ha vége jó: az én „kizsarolt” házasságom végül nagyon jól sikerült. Ma is együtt vagyunk. És van két gyönyörű felnőtt gyerekünk.
