2025 első felében nem csupán a fronton vált nyilvánvalóvá Ukrajna válsága. A hátországban egyre-másra pattantak ki a súlyos, nemegyszer az ukrán vezetés legfelső szintjeiig érő korrupciós botrányok. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és köre pedig a korrupt hivatalnokok helyett a nyomozókra csapott le.
2025 első fele nem csupán az immár negyedik évébe lépő orosz–ukrán háború miatt volt rendkívül veszélyes az ukrán állam és társadalom számára. A felszín alatt egy, az állam létét talán még a külső támadásnál is jobban fenyegető folyamat zajlott: Ukrajna belső intézményrendszerének morális és jogi összeomlása. Miközben a brüsszeli bürokrácia és a washingtoni adminisztráció a „demokrácia védvonalaként” és az európai integrációra érett mintaként próbálta eladni a kijevi rezsimet, a tényekből egy velejéig romlott, a saját polgárait és a nyugati adófizetőket egyaránt meglopó, a korrupció által a legfelső körökig megfertőzött államgépezet képe rajzolódik ki.
A védelmi minisztériumtól az elnöki hivatalig, a humanitárius segélyektől az erődítményépítésekig a korrupció minden szintet elért.
Az évet meghatározó alaphangot nem a remény, hanem a kijózanodás adta meg. Míg a nyugati sajtóban még tartotta magát a győzelmi propaganda, a pénzügyi realitások már januárban jelezték a közelgő összeomlást. A nemzetközi hitelminősítők ugyanis nem politikai szimpátia, hanem hideg számok alapján döntenek. 2025 elején a Fitch Ratings megerősítette Ukrajna „korlátozott csőd” (Restricted Default) besorolását. Ez a minősítés lefordítva annyit tesz: az ukrán állam fizetésképtelen. A hazai össztermékhez (GDP) mért államháztartási hiány az előrejelzések szerint elérte a fenntarthatatlan 25,7 százalékot.
Márpedig egy olyan államban, ahol a központi költségvetés gyakorlatilag a nyugati segélyek lélegeztetőgépén működik, és ahol a hiány ekkora méreteket ölt, a pénzügyi ellenőrzés lazulása törvényszerű. A Fitch jelentése rámutatott arra a bizalmi válságra is, amely a befektetőket távol tartotta: Ukrajna nem a háború, hanem a kiszámíthatatlan jogi környezet és a mindent átszövő korrupció miatt vált befektetési szempontból tiltott zónává.
2025 elején a korrupcióellenes hatóságok nagyszabású razziát tartottak Kijevben. A hatósági fellépés során olyan jelenetek tárultak a nyomozók elé, amelyek leginkább egy dél-amerikai drogkartell felszámolására emlékeztettek, nem pedig egy uniós csatlakozásra váró ország fővárosára. A gyanúsítottak (köztük magas rangú városházi tisztviselők, bizottsági vezetők és önkormányzati képviselők) lakásán bevásárlószatyrokba és egyszerű kartondobozokba rejtett dollármilliókat találtak.
Korrupció a háborús erőfeszítés szívében
Egy háborúban álló ország legfontosabb intézménye a védelmi minisztérium. Logikus lenne azt feltételezni, hogy itt a legszigorúbb az ellenőrzés és a legmagasabb a morális mérce. Ukrajnában azonban 2025 első felében ennek az ellenkezője bizonyosodott be.
A Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) már januárban vizsgálatot indított Rusztem Umerov védelmi miniszter ellen. A vád nem kevesebb volt, mint hatalommal való visszaélés. Umerovot kinevezésekor a Nyugat a „reformok embereként” üdvözölte, aki majd megtisztítja a tárcát a korábbi botrányok után.
Ezzel szemben 2025 januárjára világossá vált: a miniszter nem megoldás, hanem a probléma része.
A Védelmi Beszerzési Ügynökség (DPA) vezetője, Marina Bezrukova menesztése és a belső konfliktusok is azt jelezték, hogy a beszerzési rendszerben anarchia és korrupció uralkodik. Bezrukova hivatali ideje alatt rávilágított a beszerzési gyakorlatokkal kapcsolatos belső vitákra. Kinevezése után arról számolt be, hogy Dmitro Klimenkov akkori védelmi miniszterhelyettes nyomást gyakorolt rá, hogy írjon alá egy szerződést 500 000 tüzérségi lövedékre a Stratégiai Ipari Minisztérium tulajdonában lévő gyártótól.
A védelmi szektor legsúlyosabb, közvetlenül emberéleteket követelő botránya májusban robbant ki, amikor a Bihus.info oknyomozó portál feltárta az úgynevezett „erődítmény-ügyet”. A kormányzat mintegy 40 milliárd hrivnyát különített el védelmi vonalak, bunkerek és lövészárkok kiépítésére, hogy megállítsák az orosz előretörést. A nyomozás azonban sokkoló eredményre jutott: a pénz jelentős része eltűnt, az erődítmények pedig vagy nem épültek meg, vagy kritikán aluli minőségben készültek el. Zelenszkij környezetének hálózataiban mintegy egymilliárd dollárnyi közpénz tűnt el. Ez az összeg, amelyet a nyugati adófizetők a „szabadság védelmére” adtak, valójában magánzsebekben landolt, miközben az ukrán katonák a nyílt terepen váltak az orosz tüzérség célpontjaivá.
A korrupció azonban nem állt meg a katonai beszerzéseknél; elérte a politikai hatalom csúcsát, az elnöki hivatalt is. Május 5-én az ukrán legfelsőbb korrupcióellenes bíróság drasztikus lépésre szánta el magát: előzetes letartóztatásba helyezte Andrij Szmirnovot, az elnöki hivatal korábbi helyettes vezetőjét.
Szmirnov nem egy egyszerű hivatalnok volt; a rendszer belső köréhez tartozott, Zelenszkij bizalmasának számított. A vádak szerint amellett, hogy százezer dolláros vesztegetési pénzt fogadott el, 2020 és 2022 között több mint 17 millió hrivnyányi vagyont halmozott fel, melynek eredetével nem tudott elszámolni.
Az ügy megmutatta, hogy Ukrajnában fejétől bűzlik a hal: a korrupció nem a rendszer perifériáján, hanem annak központjában zajlott. Szmirnov bukása repedést jelentett a hatalmi struktúrán, de a vezetés reakciója nem a szigorú tisztogatás, hanem a sorok rendezése volt.
Zelenszkij bedarálja a korrupcióellenes szerveket
Ahogy az ország korrupcióellenes szervei, a NABU és a SAPO kezdtek veszélyesen közel kerülni az elnök belső köreihez, Zelenszkij lecsapott. A cél a független intézmények felszámolása volt. A folyamat egy megfélemlítő akcióval indult. Július 21-én az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) – amely közvetlenül az elnök irányítása alatt áll – nagyszabású házkutatásokat tartott a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) és a Speciális Korrupcióellenes Ügyészség (SAPO) irodáiban.
A hivatalos indoklás „orosz beszivárgás” és „adminisztratív szabálysértések” voltak – ezek Zelenszkij kedvenc ütőkártyái az ellenségei ellen, azok a gumivádak, amelyekkel Kijevben bárkit el lehet lehetetleníteni. A valós cél azonban nyilvánvaló volt: megüzenni a nyomozóknak, hogy ők sem érinthetetlenek, és a kényes ügyek feszegetése következményekkel jár.
Másnap, július 22-én, a megfélemlítést törvényhozási akció követte. Az ukrán parlament, a kormányzó Nép Szolgája párt nyomására, 263 szavazattal elfogadta a 12414-es számú törvényjavaslatot.
Ez a törvény gyakorlatilag a korrupcióellenes harc végét jelentette volna Ukrajnában. A NABU és a SAPO a főügyész alárendeltségébe került volna. A főügyész (aki politikai kinevezett) jogot kapott volna arra, hogy utasításokat adjon a nyomozóknak, és ügyeket vegyen el tőlük, hogy azokat más, „baráti” szervekhez helyezze át. A jogszabály egyúttal lehetővé tette volna a magas rangú tisztviselők ügyeinek önkényes lezárását.
Zelenszkij a törvényt még aznap, július 22-én aláírta. Ezzel az elnök nyíltan állást foglalt: a hatalom megtartása és a belső kör védelme fontosabb, mint a jogállamiság vagy az uniós integráció feltételeinek teljesítése.
A törvény elfogadása azonban olyan mértékű felháborodást váltott ki, amit Kijev nem tudott figyelmen kívül hagyni. Az országban tömegtüntetések kezdődtek, több neves közéleti személyiség, például Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter és Vitalij Klicsko kijevi polgármester is bírálta a jogszabályt. A belső mellett külső kritikákkal is szembe kellett néznie a Zelenszkij-rezsimnek: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet élesen bírálta a lépést, figyelmeztetve, hogy ez elriasztja a külföldi befektetőket. Bár késve, de ezúttal Brüsszel is jelezte, hogy eddig és ne tovább. Guillaume Mercier, a bizottság szóvivője „visszalépésnek” nevezte a törvényt.
A nyomás hatására Zelenszkij kénytelen volt meghátrálni. Egy megalázó politikai fordulat keretében a parlament elfogadta a 13533-as törvényt, amely helyreállította a korrupcióellenes szervek függetlenségét és visszavonta a főügyész többletjogosítványait. Ez a közjáték bebizonyította: az ukrán vezetés csak a nyers erőből és a pénzmegvonás fenyegetéséből ért, a demokratikus elvek önmagukban nem kötik őket.
Amint fent, úgy lent
A korrupció mint jelenség nem csak az elitre jellemző Ukrajnában. A társadalmi morál mélyrepülését jelezte a júniusban nyilvánosságra került botrány, amelyben egy férfi jótékonysági szervezet álcája mögé bújva fosztotta ki azokat, akik segíteni akartak a fronton harcolóknak.
A gyanúsított 2023 decembere és 2025 februárja között működtette a csalárd rendszert. Módszere az érzelmi zsarolásra épült: katonai célokra szánt járművek, hőkamerák és drónok beszerzését ígérte, azonban a pénz (közel 1,3 millió hrivnya) beérkezése után a felszerelés sosem érkezett meg. A férfi négy katonát és egy önkéntest károsított meg, akik a saját megtakarításaikat adták oda.
