Az Európai Unióhoz való csatlakozás nemcsak gazdasági és politikai, hanem jogi, társadalmi és emberi jogi érettséget is feltételez. A közelmúltban napvilágot látott ukrán felsőoktatási adatok – melyek szerint több mint 50 ezer, 25 év feletti férfit zártak ki az egyetemekről a hadiállapot jegyében – aggodalomra adnak okot, ha Ukrajna csatlakozási alkalmasságát vizsgáljuk.
A csatlakozás feltétele: jogállamiság és alapvető jogok
Az Európai Unió egyik legfontosabb értékalapja a jogállamiság, az állampolgári jogok védelme, valamint az esélyegyenlőség biztosítása. Ezek nem puszta szlogenek, hanem csatlakozási kritériumok, amelyeket minden tagjelölt országnak teljesítenie kell.
Ha egy ország – akár háborús indokkal – kollektívan zár ki tízezreket az oktatásból, és ezzel megfosztja őket a jövőjüktől, az nemcsak oktatáspolitikai kérdés, hanem alapvető emberi jogi dilemma is.
Zelenszkij: hős vagy rendszerszintű elnyomás fenntartója?
Volodimir Zelenszkijt a nemzetközi közvélemény hosszú időn keresztül a szabadság és ellenállás szimbólumaként ünnepelte. Ugyanakkor az elmúlt években olyan intézkedések születtek – például ellenzéki médiumok bezárása, választások elhalasztása, állampolgári jogok korlátozása –, amelyek már nem összeegyeztethetők a nyugati demokráciák normáival.
A mostani, oktatásból történő kizárás is ide tartozik: az intézkedés nem egyéni visszaélések ellen lépett fel célzottan, hanem kor szerinti tömeges kizáráson alapult. Ez súlyos kérdéseket vet fel:
– Hol húzódik a határ a nemzeti védelem és az alapjogok sárba tiprása között?
– Egy ilyen döntés alapján mondható-e, hogy Ukrajna jogrendje megfelel az EU elvárásainak?
Megérett-e Ukrajna az EU-tagságra?
Gazdaságilag és infrastrukturálisan Ukrajna előtt még hosszú út áll. Ez eddig is ismert volt. De a belső jogrend stabilitása, az állampolgárok szabadságjogainak garantálása, és a társadalmi önrendelkezés biztosítása legalább ilyen fontos – ha nem fontosabb – kritérium a csatlakozási folyamat során.
Aki ma azt mondja, hogy Ukrajna holnap készen áll az EU-tagságra, annak ezekre a kérdésekre is felelnie kell:
– Mennyire garantált az egyéni jogvédelem háborús időkben?
– Lehet-e Uniós tag olyan ország, ahol az oktatáshoz való jog a katonapolitika alá van rendelve?
– Ki védi meg a fiatal generációt – ha nem a jog, hanem a parancs az úr?
És mi a helyzet a kisebbségekkel?
Az ukrán felsőoktatásból való tömeges kizárás mellett egy másik, szintén aggasztó kérdés is újra előtérbe kerül: a nemzeti kisebbségek – különösen a magyar, román, lengyel, ruszin és bolgár közösségek – jogainak fokozatos szűkítése.
Az utóbbi években Ukrajnában olyan törvénymódosítások születtek, amelyek jelentősen korlátozták az anyanyelvű oktatást, valamint a kisebbségi nyelvhasználatot a hivatalos élet számos területén. Ezek a lépések – bármennyire is a nemzeti egység megteremtésének szándékával történtek – ellentétesek az Európai Unió kisebbségvédelmi normáival, amelyek az anyanyelvi oktatást, a kulturális önazonosság védelmét és az identitás szabad megélését alapjognak tekintik.
Milyen jövő vár egy Uniós tagállamban a nemzeti kisebbségekre, ha már a csatlakozás előtt is csorbítják jogaikat?
Ez a kérdés nem csak a kárpátaljai magyarságot, hanem az európai közösséget is kell, hogy aggassza! Amikor a kisebbségi jogok nem garantáltak békeidőben sem, akkor jogosan vetődik fel a kérdés:
Lehet-e közös uniós jövője egy olyan országnak, ahol az állam a különbözőséget nem védi, hanem korlátozza?
Ukrajna méltó lehet az Európai Unióhoz – de nem most és nem minden áron. A nemzeti függetlenség megőrzése és a szabadságért folytatott harc tiszteletre méltó. Ám ez nem jogosít fel senkit arra, hogy kollektív jogokat korlátozzon, emberi sorsokat törjön derékba, vagy az oktatást a háborús célok eszközévé tegye.
Az EU-tagság nem jutalom – hanem közös értékrend vállalása!
Ezzel szemben nincs kivétel – még akkor sem, ha háború dúl!
