A Magyar Közgazdasági Társaság szakmai konferenciáján ismertetett pontrendszer úgy módosítaná a rendszert, hogy a nyugdíj összege és a nyugdíjkorhatár is függjön a felnevelt gyermekek számától.
A Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának a nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás kapcsolatáról szóló szakmai kerekasztal-beszélgetésén a novekedes.hu összefoglalója szerint számos hibáját felsorolták a jelenlegi, fenntarthatatlan nyugdíjrendszernek, egyebek mellett azt, hogy
- a rendszer alapja a jövő nemzedék járulékfizetési képessége, bár az alkotók magyarázata arról szólt, hogy a jelen nemzedék járulékfizetési képességére épül
- miután garantőrként az államot állították a rendszer mögé, gyakorlatilag semmiféle tartalék nem áll a rendszer mögött
- a rendszer a népesség folyamatos növekedését feltételezi, bár elméletileg a termelékenység emelkedése miatt nem jelenthet gondot a népesség csökkenése sem.
Mindenki ezt olvassa most!
Banyár József, a Corvinus Egyetem tanára kifejtette: a múlt század hetvenes éveitől a létező nyugdíjrendszer működése vezetett oda, hogy csökkenni kezdett a gyerekszám – mert anyagilag nem éri meg gyermeket nevelni –, a rendszer saját maga alatt vágta, és vágja azóta is a fát.
Rámutattak az előadók továbbá az elöregedő társadalom problémájára és arra, hogy Magyarországon 17 évvel élik túl a nyugdíjkorhatárt az emberek, ami jelentős összegű nyugdíj kifizetését generálja, és ami miatt jelentősen kellene növelni a befizetéseket.
Úgy vélik, nagyon leegyszerűsítve és kizárólag gazdasági szemszögből tekintve, a gyermeknevelés terhe a szülők vállát nyomja, annak hasznát viszont az állam élvezi a járulékok beszedésén keresztül.
A megoldást abban látják, ha nem szakítanák el a humántőke megtérülését annak létrehozásától, vagyis figyelembe vennék, hogy ki hány gyerekkel járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához, és ennek az arányában járna neki nyugdíj, amelyben a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek.
Pontoznának
A javasolt rendszerben minden felnevelt gyermek után pontokat kapnának a gyermekek nevelésében résztvevők. Ha a gyermek neveléséhez a szülők és társadalom 2:1 arányban járul hozzá, akkor a szülők kapnának gyermekenként egy pontot, fél pontot pedig az adófizetők – akik közé a szülők is beletartoznak – között osztanának szét az adófizetés arányában.
Mindenki ezt olvassa most!
Az adott évben érkező befizetéseket, ami az előadók szerint valójában a gyermeknevelés törlesztése, az adott évben nyugdíjban lévők pontjai arányában osztanák szét. Ennek logikus következménye, hogy a gyermekteleneknek jóval kisebb lenne a nyugdíja, vagy – és ezt javasolja a kutató – az ő nyugdíjkorhatárukat meg kellene emelni.
Létrejönne továbbá egy másik nyugdíjpillér, ahova a munkába állástól fizetnének az emberek meghatározott összeget, és ebből finanszírozhatnak a normál nyugdíjkorhatár és a megemelt nyugdíjkorhatár közötti időszakot azoknak, akik gyermektelenek maradnak. Aki gyermeket vállal, az már nem fizetne ebbe a kasszába.
Hirmagazin.eu: A nyugdíjrendszer nem a népesség növekedésére és annak megtartására jött létre, hanem arra, hogy aki egy életen át dolgozik, és a munkája után ő vagy munkáltatója megfizeti az államnak a járulékokat, akkor a nyugdíjas éveiben a törvény szerinti elszámolásban, abból élhessen, és ez nem függ a gyermekek számától, mert mi van, ha az illető tisztességesen ledolgozta az életét, azonban nincs gyermeke. Azt gondoljuk, hogy aki ilyen javaslatot nyújt be, az ELMEHÁBORODOTT!
Az említett nyugdíjpillér pedig már önmagában is diszkriminatív javaslat!
Mondd el te is a véleményedet!
Nyitókép: Pixabay
infostart
