A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre.
Az újév napja nagyon izgatta a palócokat. A fal közé zárva a téli hónapokban nem tehettek sokat, ezért azon morfondíroztak, hogy milyen jelekből lehet következtetni a következő évre, termésre, időjárásra. Mondhatni saját, és a családjuk jövendőjét vélték felfedezni egyes apró történésben.
A gazdasági élet kedvező alakulását nagy mértékben befolyásolta az időjárás, így nem véletlen, hogy az ünnepek, jeles napok szinte kivétel nélkül az időjárásjóslás alkalmai is voltak.
Ha az újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt, egész évben jó időt jelent”
Ha január 1-én hajnalban csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő.”
Aztán az állattartással kapcsolatos újévi szokások, hagyományok között érdekes a tyúkok abroncsból etetése, mely sokfelé Luca-napi szokás. Azért tettek a tyúkok köré abroncsot, hogy szét ne széledjenek, és egész évben hazatojjanak.
Még a tyúkokról: egyenként át kell dugni minden tyúkot a létra fokán, mert akkor jó tojók lesznek.
Az újesztendei jóslások, varázslások igen fontos része volt a táplálkozás, az ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek tiltása. Ilyen a csirkehús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét.
Disznóhúst kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét.
Előnyben részesítették a palócok a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta. )
Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, ez szerencsét hoz. Volt azonban az állattartással kapcsolatosan is jelentősége. Ugyanis első férfi látogató esetén hím állatszaporulatra, nő esetén nőstény állatokra számítottak a következő esztendőben.
Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni. Úgy tartották, akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják.
Mindig tartalékoltak valamilyen elromlott szerkezetet, törött szerszámot, lapátot, rossz ruhát és újév napján kivitték az udvarra, néha el is égették (amit lehetett). Ezzel kivitték a házból a rosszat. Jelképesen. A maradékát, a házi szeméttel együtt sosem dobták szemétdombra, nehogy valamilyen szerencsés dolog is benne maradjon.
Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Tehát ilyenkor semmiért nem fizettek, de nem is vettek, mert az meg költekezést jelentett volna.
Munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Az állatok etetése és a létfenntartás kivételével minden tilos volt. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Mosni már karácsony első napjától tilos volt, még a gyermekek pelenkájának számát is úgy választották meg, hogy kitartson, aztán az első mosásig külön egy dézsába rakva maradt beáztatva.
A munkatilalommal kicsit ellentmond, hogy az újév első napján kéményseprőt látni hatalmas szerencsét jelent. Azonban ők sem dolgoztak. Ezért kitalálták, hogy ezen a napon – az újév köszöntésével együtt – vitték a kéményseprők saját naptárukat, és a díjakat is ekkor szedték. Ez ugye nem számított munkának.
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe. – Napközben nem feküdtek le, hogy a következő esztendőben nehogy betegesek legyenek. Még a fekvő betegeknek is fel kell kelniük ezen a napon, nehogy egész évben az ágyban feküdjenek.
A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni),
A gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írtak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).
Az Újév napja kimondottan családi volt a palócoknál. Míg a Karácsonyt szűk családi kör jellemezte, addig újévkor a tágabb családi kört is végigjárták, hiszen ezzel is a közösségi életet, a család erejét, összetartozását mutatták.
Szép hagyomány újév napján, hogy fiúgyerekek és legények házról-házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket. Egyes falvakban az újévköszöntők a portákon gabonamagvakat szórnak szét, hogy bő termés legyen. Ezeket a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak.
Az újévi szokások eredete
Pezsgő pukkan, petárda csattan, zajlik a visszaszámlálás és az újesztendő üdvrivalgással történő köszöntése. De vajon mindig így volt ez?
Természetesen nem. Hiszen elődeink inkább az évszakváltásra koncentráltak erősebben, azokat búcsúztatták-ünnepelték, így a szilveszteri és újévi népszokások egyáltalán nem tekintenek olyan nagy múltra vissza, mint amilyenre először gondolnánk.
A honfoglaló magyaroknál az évkezdés számítása feltehetőleg őszre vagy tavaszra esett, éppen az évszakváltásból kifolyólag. A nomád pásztornépeknél ugyanis ez a két időpont volt meghatározó szerepű, melyek jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, „európai” ünnepekké váltak.
Ugyanis Európában honosodott meg a télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés, együtt a napév szerinti időszámítással, ami a római birodalomból terjedt el. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, nálunk is csak néhány száz éve annak, hogy ezen a napon kezdődik az újév.
Az év utolsó napja a reformátusoknál a hálaadás és a számvetés napja volt. Protestáns vidékeken gyakran megrendezték az óév jelképes temetését is. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hívek hazakísérték, megköszönték egész évi szolgálatát.
Feltételezhetjük azt is, hogy az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, minek következtében az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni.
A népszerű szokások közé tartozott, hogy az óévet hatalmas lárma, zaj, kolompolás kíséretében búcsúztatták el. Ez valószínűleg arra az ősi rituáléra vezethető vissza, hogy a gonosz hatalmak távozzanak az óévvel együtt.
Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
Sokan elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.
Szokás volt újév táján jósolni is, mivel az újesztendő megérkezése a jövő iránti érdeklődést is felkeltette.
Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Gyakran került ilyenkor az asztalra az újévi malac is, mi kitúrta a ház lakóinak szerencséjét. Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a kopoltyúst az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel „nyújtani” a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.
A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére Szokás volt továbbá a hagymakalendárium elkészítése is, mely abból állt, hogy 12 gerezd fokhagymába sót tettek, és éjszakára állni hagyták. Amelyik gerezd reggelre nedves lett, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó volt várható. Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre.
A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.
Ezek a szokások mára már kiveszőben vannak, de – mint ahogy az lenni szokott – bármelyik régi módi ismét divatossá válhat.
Forrás: kovacsneagi.qwqw.hu
